Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak
kotta sáv látható, a kuppán állított ovális kartus, benne felirat és virágdísz, amelyeket az 1910-es évektől keresztény szimbólumok - búzakalász és szőlő - váltanak fel. A kartusban is két megoldással találkozunk. A korábbiakon a külső szél karéjos, amit 1910 körül sima kettős vonalú vált fel bizonyos esetekben, de használja a mester az előbbit is azzal a változatossággal, hogy alul virággal töri meg. (I. 97-102., 1901,1902,1906,1910,1915. évszámmal, 120. kép) Ide sorolunk még egy évszám nélkülit, amelyet ugyancsak a domború talp, egyenesen kihajló oldal jellemez, vésett díszítéssel. (I. 103.) Az előbbiekben kizárólagos vésett díszítés mellett domború mintát is találunk ezen a formán. Ilyen az 1903-as kehelypár, amelynek talpát és nóduszát díszíti a reneszánsz minta. (I. 104., 121. kép) A domború öntött minta már teljesen beborítja a következő kelyhet - akan- tuszlevél a talpon, a kuppán szimmetrikus indadísz, olaszkoszorú keret - tiszta reneszánsz stílusjegyeket felmutató igényes darab. (1.105., 122. kép) A következő formai csoportot sima, tagolt talpú, viszonylag rövid szárú, de erőteljesen öblös poharak alkotják. Ez a forma kisebb változással az 1890- es évektől (1.106-107., 123-124. kép) 1939-ig követhető nyomon. (1.108.) Díszítésük minden esetben csupán a vésett felirat. Külön csoportot alkot négy hengeres szárú pohár. Az 1927-es pohárnak a kuppához képest kicsi a talpa. A leegyszerűsödött formán a díszítést csupán a felirat jelenti (I. 109.), jegye AP. Azonos három másik kehely. (I. 110-112., 125. kép) Az előbbivel nagy hasonlóságot mutat egy 1936-os kehely, a kúppá, a talp azonos. (1.113.) A talp és a szár hasonlósága alapján soroljuk ide az 1938-as fedeles serleget, bár ennek kuppája behúzott derekú. Vésett felirata szögletes stilizált leveles kartusba foglalt, MV jeggyel ellátott. (1.114., 126. kép) A következő pohár az üvegből készült ún. Römer poharak formáját követi. Ez a darab is érzékelteti, hogy nem olyan egyszerű a formák átvitele másmás anyagra. Az üveg átlátszó volta miatt a viszonylag vaskos talp könnyedebbnek tűnik. Ugyanez a forma ezüstből nehézkességet eredményez (I. 115., 127. kép), HV jeggyel ellátottak. A tagolt domború talpú, balluszteres szárán gyűrűs, sima tulipánkehely kuppájú forma a XVIII. században igen kedvelt volt a református egyházban. Itt 1868-as évszámmal (1.116., 128. kép) KP jeggyel, 1887-es évszámmal (I. 117., 129. kép) és 1916-os ajándékként (I. 118.) valamint egy évszám nélküli. (1.119., 130. kép) Ezek a példányok azt mutatják, hogy a sima, letisztult formák tovább élnek, átvészelve az új stílusok megjelenését. Még ide sorolunk három kelyhet, éppen tulipánkehely formájú kuppájuk miatt. Az 1926-os kehely talpa szélén domború levéldísz, kuppáján levéldíszes keretben a felirat, szára kúposán nyúlik fel a nóduszig. (1.120., 131. kép) A másik két kehely valószínűleg csonka, mert csak a kuppájuk és gerezdes 42
