Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban

XVII. századi úrasztali térítők

Mint a fenti adatokból is láthattuk, a legkorábbi textilek a XVII. századból valók. Ezek között mindössze kettő volt évszámos. Az egyiket Técsőn, a másikat Huszton találtuk. A técsői térítőt 1690-ben, a husztit 1692-ben készítették. Mindkettő épségben maradt ránk. A korábbi dús aranycsipkével szegélyezett és aranyszállal, laposöltéssel hímzett, feliratos, kilenc osztató terítő. A díszítmény nyolc, négy egyforma nagyobb és négy kisebb aszimmetrikus bokormintából áll. A nagyobbak a terítő sarkait töltik ki. Nem tipikus sarokminták, ugyanis a hajló virágág szára nem a terítő átlós tengelyén helyezkedik el, hanem az oldalvonaltól kanyarodik ívben úgy, hogy a kis szárakkal és levelekkel hozzá kapcsolódó íriszek és peóniák kitöltik a sarkok szögletét. Az ívelő szár végén lévő írisz csúcsa viszont már a tengely vonalán helyezkedik el és a terítő középpontja felé néz. A kompozíció így a sarokminta hatását kelti. Az oldalvonal középpontjának mintái egységesen balra hajló, egymáson átívelő virágágból álló bokorminták. A terítő közepét, két oldalt rozettával összefogott olasz koszorú díszíti. Ennek a belső terébe került a terítő felirata, a készítőjének a neve és az évszám: „EZ KESZKENŐT AZ ISTENNEK DICSŐSÉGÉRE AZ Ő FELSÉGE HAZAHOZ VAEÓ SZERETETBŐL VARRTA NEMES ÉS NEMZETES POGÁNY MENYHÁRT URAM ÉS NEMZETES SARMASÁG1 KATA ASZ- SZONY, ANNO D: 1690. DIE. 13. JUNI." (1. sz. rajz6)

Az 1692-ből származó úrasztali térítőt a huszti egyházközség őrzi. A viszonylag nagy, fehér batiszt, ezüstskófiummal, száröltéssel és laposöltéssel hímzett térítőnek törökös szerkezetű tulipánbokros minta díszíti a négy sarkát.

Bár a megszerkesztett minta és a laposöltés különféle módozatainak használata gyakorlott hímzőre vall, a kézimunka igazi díszét mégis a terítő közepén lévő, nyomtatott nagybetűvel készített, háromsoros körirat és széleinek duplasoros felirata adja. A középső köriratból, amely az 51. zsoltár első versszakának szövegét tartalmazza, tudhatjuk meg - egyebek mellett - az ajándékozó nevét és a készítés évszámát: „ÚR ISTEN: KEGYEEMEZZ NIEG ÉNNEKEM: KEGYELMESSÉGED SZERINT KÖNYÖRÜLJ RAJTAM: BŰNEIMBŐL TŐLED MEGTISZTÍTTASSAK: NAGY IRGALMADDAL VÉGY KÖRÜL ENGEMET TÖRÖLD EL AZ ÉN NAGY" (bűneimet). Itt a szöveg a kör szűkössége miatt abbamarad, majd a belső körben így folytatódik. „RED- MECZI SOPHI: CSINÁLTATTA ISTEN DICSŐSÉGÉRE 1692".

A széleken lévő írás a 32. zsoltár 1., 2. és 3. versének teljes szövegét tartalmazza, amely így kezdődik: „Ó MELY BOLDOG AZ OLY EMBER ÉLTÉBEN... (1. sz. fotó)

A XVII. századból származó többi térítőnek, amelyek a munkácsi, verbóci, beregsomi, nagyszőlősi és aklii egyházközségek tulajdonában vannak - nem is6 A rajzokat a szerző készítette

165