Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban

merjük se ajándékozóját, se készítőjét, se a készítés pontos idejét. Csak a hímzőfonal minőségéből, a hímzés stílusából, a minta szerkesztéséből és a színezésből tudunk következtetni azok korára.

A munkácsi egyház tulajdonában lévő, közepes méretű terítő fehér gyolcsból készült, rózsaszín, ekrü selyemszállal, ezüstskófiummal, ferde laposöltéses hímzéssel. Négy sarkát és az oldalvonalak közepét nyolc egyforma, nagy ívben elhajló virágos rozmaringág díszíti. A sarkok szögletében az ágacskák fekvő, az oldalvonalak közepén, álló helyzetben vannak. A minták elhelyezésében a técsői térítőn látható szerkesztési gyakorlat érvényesül. A térítőn körben elhelyezett 8 egyforma virágág egy irányba néz. A motívumok szerkezete igen egyszerű. A rövid kacsokkal körbevett, pettyes közepű, körte alakú kis virágok két oldalról leveles szárral vagy kis levél nélküli szárral kapcsolódnak az ághoz. Az elhajló ág hétszirmú virágban végződik, melynek szárához még egy ugyanilyen rövid, leveles ágas virág csatlakozik. (2. sz. fotó) Az ornamens nagy hasonlóságot mutat a Takács Béla által a „Református templomaink úrasztali térítői" c. munkájában közölt XVI. századi ragályi terítő mustrájával, annak egy századdal később készített, szerényebb változata.7

A XVII. századiak között is igen korai, a verbőci egyház kis patyolat kendője, amelyet azúrkék, halványzöld, borvörös selyemszállal és ezüstskófiummal, száröltéssel, laposöltéssel és tűfestéssel hímzett reneszánsz virágbokor minta díszít. A nyolc színes virágbokorból három-három, a terítő két végén helyezkedik el, egy-egy pedig az oldalvonalak közepén. A bokrok soronként egy irányba, de a két szemben lévő sorban egymással ellentétes irányba néznek. Ellentétes irányba néz a széleken elhelyezkedő két mustra is. Nincs külön sarokmintája, de a sorvégek sarokra eső álló mintája teljesen kitölti a sarkok szögleteit. (3. sz. fotó)

Az előzőhöz hasonló, finom patyolatból készült a nagyszőlőst református egyházban őrzött kis keresztelőpohár takaró is, amelyet bordó, halványkék és ekrü selyemszállal és kevés skófiummal, laposöltéssel és tűfestéses technikával hímeztek. A sarkokból kiinduló, a szél közepe felé indázó minták szimmetrikusan helyezkednek el a terítő négy sarkában és a szélek középvonalán. A terítő közepét rozmaringkoszorú díszíti. A koszorú által körbezárt rész anyaga kikopott, melyet új batisztanyaggal pótoltak. Elképzelhető, hogy itt lehetett felirata is a térítőnek. (4. sz. fotó)

Egészen korainak tűnik a beregsomi egyháznál őrzött nagyméretű terítő is. A hímzése majdnem a felismerhetetlenségig megkopott, így a mintájára jórészt csak a hímzés által keletkezett lyukak alapján következtethetünk. A fe' Takács Béla: Református templomaink úrasztali térítői. Budapest, 1983. 27.

166