Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Tenke Sándor: Előszó
Előszó A Magyar Református Egyházak Javainak Tára című kiadványsorozatunknak négy kötete jelent meg eddig, amelyek a Kárpátaljai Református Egyház három egyházmegyéjébe (Máramaros-Ugocsa, Bereg, Ung) szerveződött eklézsiák értékeinek tudomá- nyos igénnyel feldolgozott listáját, tételesen felsorolt mindennemű ingó- és ingatlan javait, pontos állagjegyzékét, muzeológiai leírását tartalmazzák. Sorozatunk első egységét, a Kárpátaljai Református Egyház Javainak Tárát (I-IV. kötet), a kezünkben tartott tanulmánykötettel zárjuk, amelyben a Szerzők a kárpátaljai feldolgozott anyag eredményeit összegzik. P. Szalay Emőke főmuzeológus, a történettudományok kandidátusa, a debreceni Déri Múzeum osztályvezetője, ötvös-, ón-, fém-, kerámia-, üvegtárgyak specialistája, a Kárpátaljai Református Egyház ötvösműveiről és fémedényeiről (úrasztali kelyhek, poharak, kenyérosztó tálak, tányérok, úrasztali boroskannák, keresztelő készletek) értekezik. Bemutatásuk során, a Szerző úttörő jellegű kísérletet tesz készítési helyük meghatározására, felhívja a figyelmet eddig kevésbé ismert ötvösközpontokra, és számos eddig ismeretlen eredetű művet közöl. A nagy jelentőségű, jobbára ismeretlen, kiemelkedő értékű kincsállomány alapján szakszerű következtetéseket von le a hívek áldozatkészsége mellett a kor iparművészeti arculatára vonatkozólag is. A tárgycsoport szerinti bemutatás során - az előző négy kötet anyagát összegyűjtve - 171 kelyhet és poharat, 81 db kenyérosztó tálat és tányért, 40 db úrasztali boroskannát, 58 db keresztelő készletet, összesen 350 db műtárgyat regisztrál a XV. századtól napjainkig, és muzeológiai leírását adja. A kötet második tanulmányának szerzője Felhó'sné Csiszár Sarolta etnográfus-főmuze- ológus, a vásárosnaményi Beregi Múzeum igazgatója, a textil-hímzés specialistája. A Szerző a kárpátaljai református templomokban használt XVII-XVIII. századi úrasztali térítőkét dolgozta fel, de számba vette - az egyházközségek többségénél megmaradt korábbi vagyonleltárakat is felhasználva - az összes regisztrálható úrasztali térítőt. Ezen leltárak segítségével végezte el a ma meglévő úrasztali térítők azonosítását. Az összesítő leltárak jó részében ugyanis meghatározták a kézimunkák anyagát, színét, a hímzőanyagot, nagyon sokszor a díszítés milyenségét, leírták a mintát, sőt nagyon sokszor egyedi ismert adatokat is közöltek, pl. az adakozó személyéről, az adakozás körülményeiről. A felmérés idején a Szerző 95 egyházközségben talált úrasztali térítőkét. Ezekben ösz- szesen 2388 darab különböző korú textíliát vett számba. Többségük, 2055 darab a XX. századból való. 241 darabot regisztrált a XIX. századból, 75-öt a XVIII. századból és 13 kézimunkát és egy sáhos abroszt a XVII. századból. Az úrasztali térítőkét és egyházi textíliákat anyaga és motívumai alapján is számba veszi: a török kendőktől, az úrihímzések (és gazdag motívumkincsein át) a selyem úrasztali térítőkig, vászon és gyolcs, nagymé9
