Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Tenke Sándor: Előszó
retű abroszokig, a rececsipkés úrasztali térítőkkel bezárólag. „A ránk maradt emlékek jól példázzák - összegzi a Szerző hogy a kárpátaljai magyarság kultúrája, művészete semmiben nem különbözött az ország más részén élő magyar közösségek kultúrájától. A XVII-XVIII. századi úrasztali térítők alapanyaga, hímzése, színezése s a használt motívumkincs az egyetemes magyar kultúra szerves része." Nagy Varga Vera főmuzeológus, a ceglédi Kossuth Múzeum munkatársa, a fatárgyak specialistájának munkája a kötet harmadik tanulmánya (Fatárgyak és úrasztali eszközök a kárpátaljai református gyülekezetekben). A Szerző - a könyv többi auktoraihoz hasonlóan - alapos levéltári és szakirodalmi kutatás alapján mutatja be a gyülekezetekben használatos fából készült tárgyakat, amelyek a korábbi évszázadokban ezekkel bőségesen ellátott falusi háztartásokban kialakult életmódot és szokásokat is tükrözik. A szakrális- és egyházi célokat szolgáló faeszközöket és -tárgyakat a következő csoportosításban mutatja be és írja le: fából készült úrasztali edények, fából készült boros edények az úrasztali készletekben, deszka, kés és úrvacsorái kellékek, perselyek, egyházládák és szekrények, padok és székek, ütemjelző pálca és fatáblák. Szinte valamennyi fejezetben tárgytörténeti adatok vagy adalékok cím alatt részletezi egy-egy használati tárgy fajtáit, profán és szakrális használatát. Tanulmánya 37 db XVII-XIX. századból való tárgy leírását tartalmazza. A Szerző egy- egy fejezeten belül bemutatja még a tárgyak táji jellegzetességét, őrzését, használati szokásait és adományozási formáit. A negyedik tanulmány szerzője Külló's Imre villamosmérnök, lelkipásztor, fotódo- kumentátor, aki a kárpátaljai reformátusok történelmi harangjait mutatja be, és megkísérel pontos, szakszerű leírást adni azokról, meghatározva, azonosítva öntési idejét, mesterét, feliratát stb. Ismeretes, a Magyar Református Egyház javainak egyetlen teljes körű összeírása még 1808-1809-ben történt. Ez az összeírás a gyülekezetek harangjaira is kiterjedt, ezt követően már csak szórványos adataink vannak a református harangállományról. Ezért is fontos ez a tanulmány és következtetései, valamint az adatközlés a 28 db XVI-XIX. századi harangról, amellyel a Szerző hozzájárul e szakterületen folyó kutatómunkához. Mind a négy tanulmány gazdag irodalomjegyzéket ad, amelyeket a műtárgyakról készített fotók és rajzok tesznek teljesebbé. A Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteinek tudományos igénnyel feldolgozott leltára, a kezünkben lévő kiadvánnyal együtt, öt kötetben elkészült és befejeződött. A Szentháromság Istené a dicsőség és hála, hogy megáldotta eddig vállalkozásunkat. Tervünk, ha az Úr akarja és élünk, hogy a kárpátaljai anyag kiadását követően a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház, a Horvátországi Református Keresztyén Egyház és az 1999-ben alakult Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházhoz tartozó gyülekezetek anyagát, valamint a szlovéniai szórványok és a burgenlandi felsőőri gyülekezet műkincseit tegyük közzé egy kötetben, a Magyar Református Egyházak Javainak Tára című sorozatunk hatodik köteteként. Budapest, 2002 októberében Tenke Sándor az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnöke 10
