Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-07-12 / 14. szám

CgtyAdzunfi éó ma^aímund

Szükségszerű dolog-e. hogy a® egyház rossz -viszonyban legyen a mozgalmakkal?

Ezt iái kérdést szeretném felvetni és erre szeretnék választ a duói.

Semmi értelme sínes általánosítás sail elködösíteni és -ezzel megnehezíteni a kérdés megoldását. Épp ezért most a magyarországi református egyház és a mi mozgalmunk viszonyát veszem vizsgálóba».

Mi rontotta meg a viszonyunkat az egyház részérőlf Először is az. hogy az egyház a maga) na így, nehézkes testével fél az evangéliumi radikár lizmustól. Szélsőséget, szektáskodáet lát benneMásodszor bántja, hogy egy látszólag _ kicsiny csoport akarja diktálni'a tennivalók -tempóját. Ha valamii nyilvánvalóan időszerű tennivalóróll egy szerinte kívülálló társaság mondja meg hogy egyrészt időszerű, másrészt tennivaló, már el van rontva a szájaíze. Már nem csinálja szívesen. Szívesebben csinálna olyant, amit a maaa hivatalos szervezeteivel lát men és határoz el. Hai a hivatalos szervezetek valamire később jöttek rá, már_ úgy gondoljál, nem illendő dolog sietni vele. hiszen csak nem megy a rendbontók után?

Harmadszor félti történelmiségét. Az egyház történelme ezt mutatja, hogy a lázas-mámoros mozgalmak félredobják az egyház évszázados folytonosságát és ebbe akarják belekényszeríteni a történelmi egyházat is. így azután kész lesz a tétel: minden mozgalom törénelmietlten, hit vallástalan és ezervezetelleues.

Negyedszer félti az egységét. Úgy gondolja, mlindén elütő hang, minden ünnepronitó gesztus éket ver a nagyi testbe, szétzilálja azt- Szinte mindegy, hogy az_ a másság, amit a1 mozgalom mutat, kinek a hibájából más. Ezt a kérdést legtöbbször fel sem veti.

Ötödször nem foglalkozik a mozgalommal then- lógiailag. Szolgálatát nem theológiai szempontok szerint, vagyis nem bibliai mérlegen ítéli meg. Nekem legalább is -az -a tapasztalatom, hogy egyházunk széles tömegei csak annyit tudnak innzg- l- munkról amennyit mások mondanak rólunk- Ez ált egyházunk egy-egy vezetőjére i-s. Nevetni tudh nékl sokszor rajta, hai nem fenne olyan keserves, hogy milyen kijelentéseket és gesztusokat tulajdioi- nít-anak nekünk olyanok, akik nemcsak, hogy nenji olvastak és nem halottak minket, de nem is hajlandók olvasni és hallgatni szolgálatainkat. Csiyk tájékozatlan emberek lehetnek elvan biztosan tájékozottak mint akikkel én találkozom. Az egyháznak köt éléssé a e, foglalkozni minden lelki meff' mozdulással. Velünk kapcsolatban ezt nem igen tette meg- Vagy ha tette, sokszor a-z volt iaz érzésem, nem közvetlen fórrá,sokból merítette észrevételeit- Csak példának hozom fel, hallottam olvan előadást, aimely:k rólunk szólt és_ rettenetes dolgokat teregetett ki n hallgatók elé- Megkérdeztem, oiltvassa-e ujsávunkiat át+anulmáyivoz,tn-e a Szabad Tanáé« munkájának eredménveit? Kiderüli1, hogy nem. Kiderült, hallotta valakitől azt. ho-gv mi nem az Ige, haneimi a koreszmék sprint akarjuk ,az egyházat reformálni és erről izihen előadást is tartott. Az egyháznak komolyan és /dánosán kellene fogt* lalkozniai mindennel, ami róla szól. Ha tévelygés, aimít mondunk, vagy részben tévelygés! és úgy akarja elintézni, hogy elhallgatja, ez nagyon rossz módlszer. Ha viszont nem az és mégsem hederít rá. vaav elbagatellizálta, akkor nem ellenünk/ hanem saját maaa ellen köve/ P\ bűnt. Az egyháznak a rnoz-eialomlbtein a theológiknmof kelfene megkeresnie

és felhasználnia, vagy1 elítélnie- Mindezt theológiai módszerrel.

Mi rontottál meg viszonyunkat, a mi részünkről? Először is a gyakori érthetetlen ség. Kialakult

8

egy frazeológia, emit nagyrészt senkii sem értett meg rajtunk kívül.

Másodszor a stílusunk. Túl érdesen és élésen írtunk és szóltunk néha. Sürgetésünk sokak előtt fölényességnek tűnt fel.

Harmadszor, negyedszer és ötödször mi mc4‘ gunk. Kevés volt bennünk sok minden, amiből másoktól sokat vártunkA fentiekkel persze még egy lépést sem haladtam! előbbre. Magára <ai kérdésre kellene válaszolni.

Kétségtelen dolog, hogy mozgalmunkat egy magyar,aroszági mozgalommal sem lehet egy kalian alá venni. Ma Magyarországom a mozg,almaiknak két -típusa ismeretes. Az egyik típus a szabad mozgalmak típusa. Ez megtagadja a történélhni egyházat és annak keretein kívül végzi a mag-ai mi sz" szióját. Missziójának eredményeképpen az egyháztól független közösségeket, tehát szektát alapít- Tanításában niem köti magát a hitvallásokhoz. a történelmi egyház iránt felelősséget nem vállal, nincs is semmi igénye vele szemben, A másik: típus az egyházban végzi g\ szolgálatát. Az egyházait nem tagadja meg. de az egyházon belül szövetséget alakít, a gyülekezeten belül közösséget hagy httra munkája- nyomán. Ezeknek a közösségeknek az_ irányítását ő maga veszi át. Az »egyház az egy házban« elv alapján végeredményben ez is szektát szervez. Ennek sincsen semmi igénye az egyházzal szemben. Az egyházat zsinagógának tekinti, amiben megmarad mindaddig, amíg onnan ki nem közösítik.

Az elsőt az egyház elveti, a másodikat az egyház pillanatnyilag támogatja, vagy legalábbis megtűri.

A mi mozgalmunk azonban nem tartozik egyik típushoz sémi Tény. hogv mozgalom vagyunk mi is. Az egyházon belül végezzük szolgálatunkat. De sem közösségeket nem szervezünk, sem mozgalmunknak híveket nem toiborzunk. Magát aiz egyházat akarjuk szolgálni, amikor az Isten országáért dolgozunk. A mi mozgalmunk egyházi mozgalom. A történelmi egyházat hivatalos vezetőivel és szerveivel együtt egyháznak elfogadjuk. Viszont állapotával és szolgálatával szemben a javítás és a reformáció igényével lévünk fel. Méghozzá ezt sem úgy, hogy mi akarjuk rajt.ai elvégezni, hónéin, úgy, hogy erre magát az egyházat és hivatalos szerveit akarjuk serkentgetni.

Egészen különleges helyzet alakul tehát így ki. Amikor az egyház vetünk szemben a> maga, törtér nelmiségét és hitvallásait hangoztatja, mi nem értjük.' hogy miért tesH ezt. Hiszen ezt mi is hangoztatjuk. Amikor pedig mi nem szervezkedünk a gyülekezetekben, nem játszunk! szövetségeséit, akkor az egyház nem ért meg minket és megkérdezi, hogy) mit is akarunk tulajdonképpen. Ügy tűnik fel előtte, hogy nem öntünk tiszta, vizet a pohárba és tuBiafjdonképpen egyházpolitikai céljaink Vannak!, vagy egyenesen politikai ágensek vagyunk.

Amikor a Szabad Tanács első ülésszaka volt, nagyon sokat bosszantott az ai fekfel újuló kívánság, hogy mondjuk már meg a hivatalos egyháznak. mi nem akarunk elszakadni, nem -akarunk bántani senkit sem. Nem értettem meg miért van szükség erre. Hiszen mindannyian benne vagyunk az egyházban, miagát a Szabad Tanácsot pedig azért hívtuk egybe, hogy a Zsinatnak javaslatokat tegyem, a Zsinat eavbehívását sürgesse, állásfoglalásait és határozatait inspiráljaNagyon örülök, hosrv semmi ilyen nyilatkozatot nem tettünk. Saját magunkról állítottunk volna ki igazságtalbn bizonyítványt ezzel- Teljesen szükségtelen sőt gyanús dolog lenne, ha pl- az Országos Presbiteri Szövet,ség azt deklarálná, hogy ő a református egyházhoz tartozik és nem akarja szétszakítani az egyházat. Miért is akarná?

MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES