Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-07-12 / 14. szám
Miért is akarnánk mii, akik mindannyian a reíor mátus egyház tagjai vagyunk. A gyülekezeteken kí~ vül más közösségünk nincsen, sőt társaságunk tagjai sem váltak gyülekezetté, csak munkaközösséggé. Én például megsértődném, lila valaki ^ azt mondaná rólam, hogy; nem a magyar református egyháznak, hanem valami más közösségnek vagyok a lelkésze. Viszont arról, hogy a magyar református egyháznak vagyok a lelkésze, nem vagyok hajlandó nyilatkozatot adni, mert ennél természetesebb dolog nincs, hiszen tényleg annak vagyok a lelkésze. Akárhol végeztünk! evalngélizaló szolgálatot, eszünkbe sem jutott arról beszélni, hogy nekünk van egy társaságunk is- Gyülekezeti evangélizációt végzünk az Isten dicsőségére és^ épp ezért a gyülekezet gyarapodására és építésére» Ahogy én a mai helyzetet ismerem, úgy látom, egyáltalán nem kötelező a rossz viszony az egyr ház és mozgalmunk között, hiszen a kettő között a mi részünkről az azonosság viszonya áll fenn. Már azért nem kerülhetünk közelebb az egyházhoz, mert tagjai vagyunk. Minden hibájával bűnével azonosítjuk magunkat. Viszont nem nyugszunk bele ezekbe. Lehet, hogy az egyház hivatalos vezetőinek és szerveinek szokatlan, ha a bírálat hangjait ütjük meg, hisz ez a múltban nem volt ismerős. De mi úgy érezzük, hogy ehhez jogunk van, mert amikor az egyházat bíráljuk, magunkat bíráljuk. Nem kívülről» vagy felülről, hanem belülről mondjuk azt, Az elmúlt napokban a magyarság életének két nagyon fontos eseménye ment végbe szemünk láttára, fülünk hallatára. Egyik az evangéliumi ébredési mozgalom konferenciája volt, másik egy zsidó rabbi könyvének megjelenése ezzel a címmel: »Keresztyény egyházfők felsőházi beszédei a zsidókérdésben-« A két esemény szorosan etgybekapceolódVk és) Isten ítélete® végzéseiről tanúskodik.. Tudomásai kell vennünk, hogy lelki történelmünknek, az igazi történelemnek egy korszaka lejárt és most új korszak kezdődik. I. »Boldog 'reménység« címen tartott kétnapos konferenciát a református egyházban folyó ébredési mozgalom. A konferencia lényeges üzenete ez volt: a mostani időben nem lesz magyar ébredés. Ezt ugyanazok az evangélisták hirdették, akik több mint egy évtizede a magyar ébredés szolgálatában prédikáltak, harangoztak, sírtak és könyörögtek. Az öszeomlás után fokozott re nénységgel, tellát fokozott erővel hirdették ezek az evangélisták a magyarság felé, hogy Isten még mindig kész megbocsátani a megtérés feltétele alatt és ha a magyarság őszintén meg tudja bánni nemzeti bűneit, akkor Isten hajlandó lelki ébredést és ez által nemzeti megújho- lást is ajándékozni a magyarságnak. Ez a mozgalom hívtál fel a magyar keresztyénséget- lűnbánat tartására a zsidósággal szemben elkövetett űinök miatt is. Bereczky Albert, Bétkefi Benő és barátaik ízt hirdették, hogy a magyar keresztyénségnek el kell vállalnia a teljes felelősséget mindazért, ami a zsidóság fai az utolsó években Magyarországon történt. Az úgy- íevezett Szabad Tanács-on ünnepélyesen bocsánatot is tértek a zsidó néptől az ellene elkövetett bűnökért és nulasztás okért. Hasonlóképpen bűnbánatra hívták fel a magyarsá Í t mindazért, amit a szomszéd népekkel, az elnyomott posztályokkal, a kisebb evangéliumi közösségekkel, az angéliiumi szeretet parancsaival szemben vétett a mai mzedék és az atyáky (Lásd legújabban Karácsony Sán- r »A magyar béke« című könyvét.) Az ébresztő üzenet y hangzott, hogy ha ezekben a kérdésekben bűnbátra jut a magyarság, az evangéliumi ébredés új korika fog elkövetkezni. Mint Mohács után a reformátor MAGYAR REFORMÁTUS REKED ES amit mondunk. Azt még tréfából sean kívánjuk, hogy az egész egyház a mi mozgalmunkhoz csatlakozzék, hiszen nem akarunk az egyházból mozgalmat csinálni. Mi viszont azért nem csatlakozhatunk az egyházhoz, mert benne vagyunk. Nagyon jól látom az egyháztörténelennből, hogy a mozgalmak elmúlnak, a történelmi egyházak pedig mennek tovább. A mozgóknak, ha úgy mozgalmaki mint ahor gyan mi vagyunk mozgalom, az egyházat erősítik, ifjítják, reformálják, az egyház pedig ha erősödik, ifjodik, reformálódik, a mozgalmakat feleslegesekké teszi. Hiigyje el1 mindenki, hogy nincs nagyabb és szeblb álmunk, mint feleslegesekké válni. Ehhez azonban az kell, hogy egyházunk minden általunk Istentől! nyújtott értékes gyümölcsöt felismerjen, szégyenkezés, bizalmatlanság és gátlás nélkül felhasználjonNekem személy szerint nem volt nhgyobb örömöm, mint amikor a Zsinat egyháztagságra vonatkozó határozatában arra a fogalmazványira ismertem. ami_ itt, Nyíregyházán négyünk jelenlétében fogalmazódott- Azt láttam; meg benne, hogy imo tudtunk az egyháznak szolgálni. Mi akadálya van annak, hogy továbbra! is tudjunk szolgálni? Csak ennyi: ahogyan mi elismerjük, hogy az egyház a mi egyházunk, úgy az egs^ház ismerje el. hogy mozgalmunk az ő mózgalma. Fekete Sándor ősök, úgy próbálták rá árasztani az evangélium világos^ ságát ezek az evangélisták történelmünk közelmúlt és jelen korszakára, hogy a jövendő reménységei felé fordítsák a végzetes zavarba jutott és elintézetlen bűnök súlya alatt megroslkadt nemzeti géniuszt. A most tefolyt konferencia azt a próféciát hozta, hogy a lelki ébredésre engedélyezett kegyelmi idő lejárt. A -reménység üzeneteire megkeményedéssel válaszolt a magyarság. A prófétái ást megvetették ,a Beiket megoltották. Hivatalosok és hivatlanok teljesen egyetértettek abban, hogy a lefolyt ítéletet nem kell Isten kezéből elfogadni, hanem lényegileg ki kell tartani amellett, hogy a magyarságnajk »alapjában véve« igaza volt és igaza van, csak éppen hogy mások, mindenféle rossz emberek, niem engedik ezt az igazságot érvényesülni. Szidalom, gúny, Tágalom igyekezett hatástalanná tenni azoknak a munkáját, akikre Isten iái megtérésre hívó szót és az ébredés ígéretét bízta. Maguk a hívő közösségek is a prófécia ellen fordultak és valami steril evangéliumot állítottak vele szembe. Steril evangéliumot, mondom, amely tiszta ugyan, de csirátlan, mert csiak az egyéni kegyesség területére hajlandó reábocsátani Istennek élő és ható beszédét. A közösségi étet, a nemzeti és társadalmi tevékenység területeitől azonban elzárja az Ige világosságát, hogy ott továbbra is azok az evangéliumon kívüli »idegen tudományok« tanításai érvényesülhessenek, amelyek végülis az 1944-es nemzeti katasztrófához vezettek. Ezért nem lesz lelki ébredés. Isten adott egy nagy lehetőséget, amelyet elszalasztottunk. »Lehetett volna«, — de nem lesz. Isten óráján letelt ennek az ideje. Most valami új korszak következik: felkészülés és felkészítés a még nagyobb ítéletre. Tetszett az Istennék, hogy elvegyen minden illúziót, — egyetlen biztos reménység maradt azok számára, akik az étet megoldását Jézus Krisz" tusban találták meg. Ez pedig az ő visszanő vetőiének a váirása, az ö királyságának közeledése, atz új flg, új föld és új Jeruzsálem boldog reménysége... IL A másik komoly lelki esemény dir. Piscthl Henrik ká* polnásnyéki kerületi főrabbinak e eikk bevezetésében említett könyve. Azt kell mondanom, hogy rettenetes könyv. Első oldalán egy tündér! kisleány gyászkerete« 9 KÉSZÜLJ ISTENED ELÉ/ ÓH IZRAEL!
