Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-01-25 / 2. szám
Akik előttünk jártak A „PÉCELI KÖR'7 ALAPOKMÁNYA »Alulírottak, a magyar reformátys egyháznak Pécelen 1920. évi augusztus hó .17—20-ík napjain együtt volt lelki, pásztorai, miután újból bizonyságot szereztek a Szent- irdsból Istennek elhívása felöl és miután a nemzetünket és vele együtt egyházunkat is ért pusztító megrázkódtatásokból úgy látták, hogy az embereket újjászülő isteni kegyelem nagy aratására ebben a nemzedékben értek meg a mezők: Isten Leikétől kényszert've érezték magukat arra, hogy egymással az alább kifejezett meggyőződések, ben és kitűzött célokra szoros szövetséget kössenek. I. Alulírottak, alázatos hálaadással, bizonyságot lesznek arról, hagy a maguk életében megismerték Istennek a Jézus Krisztusban megjelent megváltó szeretőiét, mely. ben az elgyötört világ minden bajának egyedüli elégséges orvosságát is tudják és vallják, örvendező lélekkel adnak hálát Istennek azért, hogy e megváltó szeretőiről való bizonyságtétéire a református egyház szolgálatában nyertek elhívást, mely egyház eleitől fogva e bizonyságtételre rendeltetett és ma is ebben vallja a maga létjogosultságát. Megkeseredett szomorúsággal szemlélik egyházunknál lelki erőben, tagjai erkölcseiben és anyagi életképességé, ben való megrokkanását annak következtében, hogy benne az élő bizonyságtétel, mely megteremtette iés százados veszedelmeken át is megtartotta, elhalványodott. Szorongó lélekkel állapítják meg, hogy napjaink viharos eseményei válaszút elé állítják az egyházat; úgy látják, hogy rövidesen el. kell dőlnie, vájjon képes-e az egyház múltjához és eszményeihez méltó életre megúj- hódni vagy pedig elítéltetik a halálra és csúfságon elgyengülésre, sőt tekintélyes részben a feloszlásra, Hirdetik azt a meggyőződésüket, amelyet a Szent írás és az egyház történelme csalhatatlanul tanít, hogy az egyház megújhodására egyetlen út vezet, az tudniillik, hogy tagjaiban és vezetőiben visszatér anpak a Jézus Krisztusban kijelentett kegyelemnek \ megtapasztalására, melyről váló bizonyságtétel a létjogosultsága. Evégböl az egyház életfeltételeként állítják fel azt, hdgy az egyházat alkotó gyülekezetek élén oly lelki, pásztorok álljanak, kikét Isten a bizonyságtétel szolgála. tára belsőleg elhívott és a gyülekezetek a Jézus Krisztusban hívő emberek testvéri szeretet — és munkaközössé, geivé építtessenek át. II. Áthatva a fentvalMt közös meggyőződésektől, alul írottak Isten és egymás színe előtt, ünnepélyesen fogadd jdk, hogy minden erejüket egyházuk ily értelmű megújítására szentelik. Igehirdetésükkel, minden egyéb lelkipásztori munká jukkái és személyes életükkel alkalmasak igyékeznel lenni arra Isten kezében, hogy az egyháznak minél több tagja eleven kapcsolatba kerüljön Isten kegyelmével és növekedjék abban Jézus Krisztus által. Céltudatosan törekedni fognak arra, hagy ily élőhitä egyháztagokat a gyülekezeti szolgálatban való munkatár sakká neveljenek, különös gondot fordítva arra, hogy a gyülekezeti tisztségekben lévők, főkép a presbiterek szintén 'alkalmasak legyenek a gyülekezetnek a Jézus Krisztusban való építésére. Azon fognak munkálkodni, hogy a gondjaikra bízott egész gyülekezet alapos és bölcs átmenettel megszűnjék a kényszertagok nehézkes tömege lenni és az Isten Igéjé. nek értelmében vett öntudatos tagak önkéntes csatlakozásával létrejött hívő gyülekezetté váljék, melynek minden tagja aláveti magát az Isten Igéje és a testvéri közösség fegyelmezésének. Kötelességüknek tartják a vezetésük alatt álló gyülekezet öntudatába belevinni a gyülekezet méltóságának azt a követelményét, hogy bizonyságtételének szolgálatát anyagilag is az önmaga önkéntes adományaival tartsa fenn és ne támaszkodjék olyan anyagi erőkre, melyek nem a Krisztus evangéliumából való felelősségből fakadnak. Ébreszteni és ápolni fogják a gyülekezetükben a ke- resztyénség egyetemességének tudatát és az ebből fakadó felelősségérzetet más gyülekezetekért, valamint az Isten országáért bárhol folyó bármilyen munkáért, III. . . Alulírottak, amikor fenti kötelességek teljesítését megfogadják, tudatában vannak annak, hogy Isten segítsége mellett reá vannak utalva egymás segítségére is és ezért érzik egymásért való felelősségüket is- Ebből a tudatból és érzésből kifolyólag egymással baráti kötelékben egye. sülnek, mely minden tagjától testvéri bizalmat és hűséget feltételez egymás iránt, Megígérik egymásnak, hogy levelezés, személyes érintkezés és egymásért való buzgó imádkozás által a barátságot ápolni fogják, hogy egyiküket se hátráltassa munkájában az az érzés, mintha magára volna hagyatva nehézségei között, vagy örömével. Megígérik egymásncük azt, is, hogyha e szövetség alap. ját képező meggyőződések és törekvések miatt bárkit bár, milyen támadás ér, azzal szemben egymást hűségeseit támogatni és segíteni fogják. Elhatározzák, hogy baráti körük közös ügyeinek intézésével megbíznak néhányat Önmaguk közül. Megbízzák a vezetőséget azzal, hogy minden évben egyszer hívja össze a baráti kör minden egyes fagyit bizalmas, lehetőleg több napig tartó együttlétre és készítse el annak tárgysorozatát, mely legyen alkalmas nemcsak a közös gyülekezetépítő mozgalom kérdéseinek tisztázására, hanem lelki elmélyedésre és theológiai továbbképzésre is. Megbízzák továbbá a vezetőséget, hogy. ügyeljen fel arra, hagy a baráti kör tagjai egymást a kölcsönös buzdítás és tanácsolás végett, az illető gyülekezet érdekei és szükségei szerint meglátogassák. Felhatalmazzák ugyancsak a vezetőséget arra, hogy a baráti kör kötelékébe bevonjon oly református lelki- pásztorokat, akik a fenti meggyőződéseket magukéinak vallják és akiket ezen kívül a baráti közösség két tagja személyes barátság alapján beajánl. Úgyszintén felhatalmazzák a vezetőséget, hogy e baráti kör tagjai között felmerülő minden panasz esetén a Szeniirás értelmében való fegyelmezést gyakorolja. Kimondják, hogy szükségét érzik egy folyóiratnak, mely alkalmas volna közösségük ápolására és közös gyű. lekezetépítő mozgalmuk előmozdítására8 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
