Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-01-25 / 2. szám

Az evangéiizáció^ és a prófécia

Az igehirdetés most tárgyalt kérdései közül a iegviiatottaüo es egetobb Keretes az evaagenzaio es a proietai igehirdetés lényégé es egymasnoz vaio viszonya.

Azt legelőször is jól lassúk meg es jói értsük meg, nogy az ígemrueftes aKarmnyen lormajaüau — az evangelizációs es proxeiai lormajauan is — nem onano Kerues. its veie Kapcsolatban ioKenl nem az a uonto Kerües, nogy ezeKroi neaunK neiyes eimeieiunK legyen csupán, mert azzal meg nemi ment vegue, nem lortent meg sem az evangeiizacio, sem a, proietaias.

Az evangélisták és próféták nem azért iettek evangelising es prófétán, mert elmeietiieg ismerten az evangeiizaias es a proietaias üonmetiKajat, mou- szeret. ánarusmutiuus szolgalaton ezen. Aninnen isten megatiia az evangeiizaias, vagy a proietaias negyeim! ajanuenac, azon attól 1 uggeuenüi, hogy eimeietiieg ni, hogyan, mint véleneüin ezekről á szoigaiatonroi, — na a hnüen éa engeueimessegben megmaraonan — vegzin ezt a szolgalatot. Vannak nenunn is evangélistáink es vannan protetáinn, pe- üig az evangeiizacio es a proiecia nemeseiben nagyon nevesen latna n világosán.

Az evanyétizació kétség te Lenül igehirdetés, még' pedig evangélium hirdetés. Az a szolgálat azzal a' ceizuttat tarja fel az evangélium nagy, örök tényeit összefüggő, sorozatos igehirdetésben, hogy az evangélium hallgatására egybegyült gyülekezet elhigyje és e hitéből fakadóan erkölcsi, vallási, közösségi étele döntésedre jusson. Az evangeiizáció olyan hallgatóságot, gyülekezetét feltételez, amieiy- nen tagjai vagy sohasem ismerték, vagy edíeiejtet- ten az evangélium tényeit. LJgy einen, dolgoznak, szenvednek, sírnak, óruinek, gondolkoznak, ítélkeznek, vaiiasosnoanak, és egyhaziasnounak, mintha Krisztus nem jelent volna meg, nem halt vonna meg bűneinkért es nem támadott volna fel meg- igazuiasunkert, — mintha nem volnának érvényesek isten törvényei, — mintha nem volna kész a váltsag, — mintha, nem volna valóságos az újszövetség, — mintha nem volna Szentlélek, — mintha magara máradt, elhagyatott lenne a bűnös, szenvedő ember. Az evaingeitzáoió az isten törvényeinek íté- ietes érvényét es az Isten megmentő szeretetének diadalát, az igazság leleplező tényeit és a kegyelem megváltó tényeit hirdeti azzal a szándékkal, hogy akik hallják, azok megtérjenek, Krisztussal szövetségre jussanak, higyjenek és ezáltal üdvözüljenek.

Az evangéiizáció természetesen többféle lehet, attól függőéin is, hogy ki az evangélista, de attól függően is, hogv a hallgatóságot milyen szempontból tekinti. Vaín evangéiizáció, amelyik az egyénre helyezi a hangsúlyt, van, amelyik a gyülekezetre, van, amelyik a megtérést domborítja ki, van, amelyik a hitet, van, amelyik különleges bűnöket ostromol, van, amelyik az általános romlottságot ostromolja. Különbözők a szolgák, küionbozoK a kegyelmi ajaiKienok. tigyik /ajia evanyeuzueió sem teljes. Annyneiere van szuKseg, ahany lelet maga isién inait es munkai az O egyhazának építésére.

A proietaias lényegeven veve szituén \geturats~- tés, az isten nutalmanaK, uraÚKödusanaic, országának a megszólalása ez. isten nemcsan megváltó isten es az U igejeben neincsaK azt jelentette Ki, nogy U a bunós emoeren könyörült, azt a Krisztusban megváltotta, hanem u arról is értesít Kijeien- teseben, hogy O az Ura. (inumenneK: egnen, lömnek, < iüouek, történelemnek, embernek, emuerisegnek, együaznaK, vnagnak, népeknek, nemzeteknek, igazan öroKtoi fogva mindvégig mmuennek.

isten az u uraimat akaüaaytaianul gyakorolja ebben a vnaguan es az U akaratanak vegrenajta- sára embereket is felhasznál. Az O egyhazat, választott népét tuüatosan akarja az O akaratának a. végrehajtásában felhasználni. A proietaias az az igehirdetés, amelyikben isten az 0 időszerű akaratai jelenti meg az O egyhazának, választott népének, hogy ezzel megnyerje őket az O uralma, or-y' szaga gyakorlati szolgáiul.

A prófétai igehirdetés, a prófétálás szolgálata az istennek végső dolgairól szóló kijelentésébe ágyazódik bele, melynen alaptétele az egyház jövendő dicsősége es mindennek jövendő megitélie- tóse. A prófécia mindig escatologikus jefentóségü, de ugyanakkor az itt es most érvényesüiő isteni akarat időszerű megszólaltatása. A prófétálás az az igehirdetés, ajmeiyik nemcsak isten örök igazságát és az evangélium tényeit, az O váitozhatat- ian törvényeit, beteljesülő ígéreteit hirdeti, hanem ezek alapjan értelmezi az iaok jeleit, a történetem eseményeit, fordulatait és keresi, mit akar az Isten itt és most, milyen viselkedést, magatartást igényel az Isten az O népétől, hová helyezi, hová küldi őkel, mit bíz rájuk.

Prófétálás nélkül az egyház kegyességbe tokosodik, vallásosságba közömbösödik. Prófétálás nélkül az egyház tagjai nem tudnak e világ világossága és a föld sava lenni. Prófétálás nélkül megejti őket a világ, akár tudományával, akar művészetével, akár politikájával, hatalmával, kit. mikor, mivel. A prófétálás időszerűsíti az «egyházban élő keresztyénség feladatait, kiteijesíti az engedelmességet, s lehetővé teszi azt. hogy akármit csinál, mindenben Isten akaratát igyekezzék csinálni és mindent Isten dicsőségére műveljen.

Az evangéiizáció a hitetlenek, vagy a hitben meggyengültek megmentését célozza, a prófétálás pedig a hitben élőket evangélizálja, vagyis indítja, sarkalja, hogy az egész ember teljes életével szolgálják az Istent

Békefi Benő

IV.

Alulírottak, tudatában vannak egyfelől annak, hogy egyházuk lelkipásztorainak és tagjainak saraiban sokan vannak, akik vagy teljesen egyetértenek a fenti meggyőződésekkel és célokkal, vagy azonnal egyet fognak érteni azokkal, mihelyt megismerkednek velük; másfelől pedig azt is érzik, hogy a más véleményen levők előtt is kötelességük addig hirdetni e meggyőződések igazságát és e törekvések sürgősségét, míg ők is magukévá nem teszik azokat.

Evegböl megbízzák vezetőségüket, hogy alkalom és lehetőség szerint rendezzen megfelelő nyilvános értekezleteket, kurzusokat, stb.. lelkészeknek, világi egyházvezetők, gyülekezeti munkások, stb. számára azzal a céllal, hogy az egyház megújítására vonatkozólag fentebb kifejezett eszméket velük megismertesse és elfogadtassa.

MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS

Szükségesnek látják azt is, hogy meggyőződéseiknek és törekvéseiknek az egyház legszélesebb köreiben váló elterjesztésére a baráti közösség tagjai minden erre felhasználható sajtószervet rendszeresen igénybe vegyenek.

Óhajtandónak tartják azt is, hogy ugyané célból közülük egyesek utazásokat tegyenek és előadásokat lantsadnak oly gyülekezetekben és egyházi gyűléseken, melyek ezt szívesen veszik.

Végül alulírottak Segítségül hívják az örökkévaló Istent, hogy kegyesen véve egyszerű szolgáinak minden elhatározását és fogadását, használja fel baráti közösségüket arra, hogy kegyelme bővelkedjék mindnyájuk életében és megsokasodjék azoknak ereje, kik az egyházban az ö dicsőségének megnyilvánulásáért munkálkodnak«<Dr■ Victor János; »Térj magadhoz drága Sión« c. könyvéből. Budapest, 1930.)

r