Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-07-12 / 14. szám

fényképe, alatta ezek a szavaik: Kápolnásnyék Auschwitz (1937—1944). Következik egy borzalmas gyászjelentés, a •zerző kisleányának, feleségének, édesapjának, édesanyjának, nővéreinek, testvérbátyjának, ezetk házastáirsainak éa gyermekeinek, huszonhárom legyilkolt rokonnak a gyászjelentése. Valamennyien deportálásban, vagy munkaszolgálatban pusztultak el. Majd egy megrázd búcsúszóban elmondja a könyv szerzője, hogy »halálba kínzótt véreinek nemlétező, hanittalan, füstsírja mellé« valami emlékművet alkart állítani. Keresett, kutatott az ásvány' világban, a növényzetiben, a művészet birodalmában, de sehol sem talált ide üllő jelképet. »Alámerültem tehát a sötét ösztönök zavaros, feneketlen mélységeibe. Itt bőven találtam megfelelő jelképes síremlékanyagot. Felszínre hoztam belőlük ezeket az egyházfői megnyilatkozásokat.« A beszédek elé, amelyeket a ^keresztény és keresztyén egyházak püspökei a zsidétirvények felsőházi tárgyalásakor mondtak el, rövid bevezetést is írt a szerző. Elbben azt mondja, hogy oaz egyházfők beszédei •meggyőzhették a keresztény embert arról, hogy ő vallásának jó hívé, ha a zsidóiHdözé&t tűri, vagy cselekszi, hiszen egyházának legfelsőbb képviselői a zsidótörvényi megszavazták«.. Halottjai felé fordulva pedig ezt a bizonyságot teszi: »Elfeledni titeket megtagadása volna, elárulása volna a bennünk élő Embernek. Megbocsátani azt, ami Veletek töriént, senki emberfiának nincs jogában.«

Nem tagadhatom, hogy ennek a könyvnek a megjelenése számomra és mindazok számára, akik Krisztusért járunk követségben a békéltetés szolgálatában, az utolsé két év legfájdalmasabb eseménye. A szerző »égbenyúló fekete márványoszlop«-nak nevezi ezt a -beszédgyüjte- mémyt. Ügy kell látnom, hogy ez a zsidóság válasza arra, amit az evangéliumi keresztyénség a zsidókérdésben a felszabadulás óta művel. Néhány hónappal1 ezelőtt az egyik nagy evangéliumi egyház képviselője mondotta ki nyilvánosan: »Nem látunk okot arra, hogy a zsidókérdésben elfoglalt magatartásunk miatt a zsidóságtól bocsánatot kérjünk.« Néhány héttel ezelőtt pedig egy másik nagy evangéliumi egyház képviselője viailiottai meg évi jelentésében: »Egyházunknak nincs oka arra, hogy

a zsidókérdésben tanúsított magatartásunk feltett bÜn. bánatot tartson.« A bünbánatnak azok a jelei, amelyek közvetlenül a felszabadulás után mutatkozni kezdtek, egymásután elhalványultak; a Szent Eélek gyújtotta kicsiny lángocskákat sietve taposták el szorgalmas lábak. A kápolnásnyéká főrabbi állította »égbenyúló fekete már- ványoszlop« nemcsak a kővé dermedt fájdalomnak, hanem a kőbefaragott gyűlöletnek is a márványoszlopa. Egyik oldalán a pogányokból hívogatott keresztyén nép mondja el irtózatos vádjait a másikkal szemben. Mintha Jézus neon is döntötte volna lő »az ö testében a keresztfa által a közbevetett választófalat, hogy ama kettőt — a zsidót és a pogányt — egy új emberré teremtse önmagában, békességet szerezvén« (Efózus 2 :14—16). Az Isten nemrégen borzalmasan megítélte mindkét szemben álló tábotr saját részigazságait, milliók pusztultak el a legborzalmasabb halállal és nincs békesség. Mert nincs bűnbánat és nincs bocsánat...

Nincs bocsánat. Pedig ez volna az életünk egyetlen megoldása. A keresztyén egyház Feje — mert hitvallásaink szerint egyházunknak nincsenek »fejei«, hanem csak egyetlen mennyei Feje van — ezt a megoldást hozta. A felsőházi beszédeiknek is csak egyetlen elintézése van: a bocsánat. »Bocsássatok meg, ha valakinek a másik ellen panasza van, miképpen a Krisztus is megbocsátott nékíek.« Nagyon jól tudjuk, hogy erre a bocsánatadásra csak az lehet képes, aki maga is elfogadta Isten kezéből a saját bűneinek bocsánatát és ennek a bocsánatnak az érvényében és erejében éli tovább hátralévő életét, mint megkegyelmezett bűnös. Erre a bocsánatra szeretné megtanítani Isten Igéje Izrael egész népét. De vájjon hol van az a bünbánatra jutott és föloldozáist nyert evangéliumi keresztyénség, amely erre megtanítaná őket!

in.

Amig ezeket a sorokat írom, egyetlen Ige nehezedik reám. Egyszerre gondolok a »testi« és a »lelki« Izraelire, egyszerre szeretném szívemre ölelni mind a kettőt és magam is életem gyökerében megítélve, összetörve és & teher alatt sírva idézem a prófétát: »Készülj Istened elé, óh IzráelU Dr. Kádár Imre

Vallási és egyházi megújhodás Oroszországban

A »Reform« című francia újság levelezője (nemrégiben beutazta a Szovjetuniót, sokat érintkezett az orthodox orosz egyház vezetőjével és hazatérve, azt írja, hogy ottléte megerősí tette őt abhan a véleményében, hogy ma Oroszországban az egyház télj es szabadságban taníthat és tarthatja istentiszteleteit, és hogy a Szovjetunióban a keresztyén bit újjáébredóse kétségtelenül megállapítható« Ajz egyház az 'államtól független, — ellen- tótiben a cári uralom idejével -- és csupán híveinek adományából éh Az egyház és állam közti összekötő szerv — természetesen nem vallási kérdésekben — »Az orthodox egyház ügyeinek tanácsa«, mely az URSS minisztertanácsával van kapcsolatban. Ebhez a szervhez fordul az egy ház minden anyagi ó stechnikai kérdésben, mint például a templomok újra kinyitása, helyiségek fűtése és világítása, stb.

A patriarcha és a metropoliták biztosították az újságírót afelől, hogy a szovjet kormányzat semmiféle nehézséget nem gördít a templomok megnyitása elé. Maga

10

az egyházi hatóság .vonakodik attól, hogy tűi sok templomot hozzon rendbe, miért mindegyiken igen költséges javítást kell eszközölni. Azonkívül a háború által elpusztított helyeken, ahol a lakosság egy része még földbe vájt barlangokban lakik, nem a templomokon akarják kezdem az újjáépítést. A legnagyobb hiány lelkészekben mutatkozik, mert a forradalom után a vallástanítást majdnem teljesen beszüntették- Most az egyház újra, kiadta tankönyveit, naptárait és népszerű almanachjait. Azonkívül rnegje- IIennek különböző egyházi és ttheológiai .szemlék is. Röviden összefoglalva, az egyház és állam közti viszony korrekt, sőt mondha.ni, a háború óta szívélyes- Mindkét hatalom kölcsönös engedményeket tett. Az egyház is elismeri, hogy ő is követéit el hibákat. A kommunistapárt atheista propagandája részben ma is folyik, de az egyháznak megvan a lehetősége, hogy szellemi fegyverekkel küzdhet a propaganda ellen és viszahódíthassa a nép lelkét, amit nem is veszített el teljesen.

Hivatalos egyházi nyilatkozat

»A Magyar Nemzett 1947 július 2*i számában egy közlés jelent meg, mely szerint Református Nemzeti Párt címen országos politikai párt alakul6- az ország református lelkészeinek vezetésével. — A református püspökök és főgondnokok most folyó konferenciáján ez a kérdés szóba került s a püspökök és fő^ondno- kok megállapították, hogy ilyen párt létezéséről nincs tudomásuk.«

»Isten uralma a családban és a nevelésben« kérdéssel foglalkozik a tCsalád és nevetés« csendesnapok július 27—31 napjain a Megbékélés Házában. Jelentkezési határidő: július 20. Szeretettel várjuk ezekre a csendesnapokra mindazokat, akikre Isten családot és nevelést bízott.

— Ifjúsági csendesnapok. Július 20—25. napjain rendezi a nyíregyházi Megbékélés Háza a hivő magyar ifjúság nagy találkozóját. A esendesnapok tárgya: tlsten uralma az ifjúság életében«. Jelentkezni lehet július 16-ig. Az eddigi jelentkezések szerint eziránt a konferencia Iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés.

MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS