Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-11-16 / 23. szám
I» BEBRtGcSä' REF. fr , : ÉSZREVETTÜK, j hogy voltak, akik az Országos Rtfor- 1 mátus Nagygyűlést — miért, miért nem: | nem tudjuk — nem akarták. Ez a nem- I akarás sokféle formában nyilvánult meg, § a legáltalánosabb ilyen megnyilatkozási | forma az ú. n. »jóindulatú<r ellenvetés I volt. Jó tudni azt a régi közmondást, hogy a nemakarásnak nyögés a vége. Kérdezd meg, Kedves Olvasónk valamelyik nemakarótól most utólag a véleményét s meghallod majd a nemakarásnak közmondásos végét is. Mit szólunk ml mindezekhezT Csak egyet: hála legyen érié Istennek, a nagygyűlés meglett. hogy kélannyi vidéki veit részt az i Országos Református Nagygyűlésen, mint budapesti. Ebből az elgondolkodtató tényből a magunk részéről nem akarunk következtetési levonni, hanem csak *011 kérést terjesztünk a budapesti gyülekezetekhez: máskor jöjjenek el többen... & hogy elfelejtettünk csodálkozni azon, amin kellett volna. A nagygyűlés előtti a istmitiszleleten ugyanis kb. 2000 ember hiba nélkül, genfi ritmusban énekelte a zsoltárokat, pedig semilyen zenekíséret sem tolt. üli annyira ieruiészeiesnek vettük, hogy az éneklés megy, meg ép elég dolgunk volt ahhoz, hogy ne érjünk rá csodálkozni. Csak most jöttünk rá arra, hogy ezzel megdőlt a genfi ritmus éne- kelhetetlenségével kapcsolatos minden babonás elképzelés. Hogy tud-e a gyülekezet ritmikusan énekelni, vagy se, azt úgy látszik nem is vitákkal, hanem azzal kell eldönteni, amivel a nagygyűlésen máris eldőlt. Énkeltetni kell... # hogy hajlamosak vagyunk az Isten, igazságának a vonaláról az emberi, jogászi igazság vonalára átcsúszni, helyesebben: lecsúszni. Magunkkal kapcsolatban meg tudjuk tanulni, hogy az igazság a kegyelem áldó- | tatában van, de másokkal szemben 1 a kegyetlen igazságot alkalmazzuk, i Vigyázzunk! Minket Isten szere- | tete a Jézus Krisztus váltságáhan 1 tart meg, egymásai szemben is a § szeretet mértékét és ne törvényes- | kedő méricskélést alkalmazzunk. hogy Olvasóink és Barátaink egy ré- 8 széhez egy tisztelet teljességében is illat- 1 len kérést kell intéznünk: csináljanak | már valamit! Annyi munka van! Nem •) elég ám ezeknek örülni! Kevesen va- £ gyünk a szolgálatra: tessék imádsággal ? kipótolni! Két ujságimh van: tessék j; terjeszteni! Sok anyagi teher van raj- ii tunk: tessék adakozni! Ü hogy ma itt a magyar földön a | megbékéléshez egy olyan dologgal 1 járulhatunk hozzá, ami teljesen « rajtunk áll: a becsületességgel. Még hozzá úgy, hogy nem mások- i tói várjuk, hanem mi magunk gya- l koroljuk. * hogy még azok a »híveké is, akik szorgalmasan járnak templomba, sőt biblia- ! olvasással is foglalkoznak, igen tudatlanok a hit dolgaiban, főként az Isten f országára tartozó dolgokban. Ez nem jól 2 van■ Nem jól, mert az a hivő, aki nem 1 ismer, engedelmeskedni, se tud. Meg is ! látszik a hívők életén. Valamit tennünk leéli a hivőkj tanítása érdekében. Biblia- iskoláka’. kell felállítanunk. — e S — BÉKEFI BENŐ: Ez a címnek szánt három »ige« fejezi ki azt a háromféle magatartást, amely megmutatkozik a magyar ébredés ügyével szemben, de az egész magyar jelent és sorsot illetően is. (Talán nem veszi mindenki rossz néven, ha mi ezt a kettőt elég szorosan egynek gondoljuk és látjuk.) A reakció ellenáll. Kétféle ilyen ellenállás ismerhető fel. Az egyik: nem tud lemondani a régiről, neki az ezért vagy azért jobb volt, őt abban jobban megbecsülték, jelentősebbnek, értékesebbnek tartották. A másik: maga álmodott valamit, vagy mások emilyea-amo- lyan álmát elhitte s csak azon az úton tudja (valószínűleg akarja, is) a megoldást. A csalódott, a kiábrándult, a megriadt, a magát fellő ember vár. Közömbös es várakozó magatartása, mert nem lehet tudni, hogy mi történhetik, hogy erre vagy arra nem fordul-e nagyhirtélén a világ sora. Innen is, arnon- nan is hall valamit, ezért lapuljunk meg, koplaljuk ki az átmenetet. Hallgassunk (gyáván), nézzük mások erőfeszítését, ,akiknek majd sikerül, azokhoz csatlakozunk, de felelősséget és kockázatot nem vállalunk — magatartása ez. Az élni- akorás vállal mindent: kockázatot, vádat, munkát, áldozatot. A régi rossz volt, megítéltetett. Üjat kell csinálni. Nem lehet várni, hogy majd más, nekünk kell megcsinálnunk, nekünk kell az újat kiépítenünk. így helyezkednek el az emberek. Ilyen gondolatok között élnek. Ilyen magatartást tanúsítanak. És ez nem pártprogram, hanem lel'ki- beállítottság. Mindenütt megtalálhatjuk, ahol emberek összejönnek, ahol zajlik a mai élet, ahol szenvednek emberek, ahol nem mindegy, hogy mi van és mi lesz a magyar életben. Lelkiismeretünk késztetett, hogy komolyan felvessük a kérdést: a három közül melyik a helyes, a keresztyén, a magyar magatartás? Melyiket vállalják azok, akik a Krisztus szerint kívánnak látni és élni mindent hitben és engedelmességben? Valaki közbevetheti, hogy no élezzük ki ennyire a kérdést, mert csak vitatkozás, ellenkezés, botrán- kozás, félreértés és vádaskodás születik belőle. Miért ne?! Vájjon nem kötelességünk-e tisztán látni, vagy legalább is a tisztánlátásra becsületesen törekedni? Vájjon mi baj származhatik abból, ha mi segíteni és tanítani kívánunk mindenkit, főként azokat, akik hallgatnak is ivánkt Arra azonban szükség van. h.lgy mielőtt erre a nagyon kényes, do kikerülhetetlen kérdésre válási olnánk, tisztázzunk két igen fontén d-olgot. Legelőször is azt kell meggondolnunk, hogy .ai hivő ember, a i' ivő« magyar ember számára kívánjuk megfelelni a kérdést. Azok sr »imára, akik teljes élettel hisznek a . Ürban, tudván, váltván és mun- k Iván, hogy Istenük az egész világ és a teljes élet Ura. Tehát tazokk, akik nem külön emberek, leüli a keresztyének és külön magyarok, hanem e három egy életté lett bennük. Az ilyen emberek a maguk helyét nem külső szempontok sz -rint határozzák meg. Nem a cél- c'Vv.'5c.«r« "s a hasznosság az értékeik, hanem hitüknek és cselekedeteiknek Isten Igéje a zsinórmértéke. A keresztyén ember nem politikailag helyezkedik, hanem hitbelile g, az Istennel való viszony szempontjából és a Neki való engedelmesség feltétele alatt. Döntő kérdés számára: Mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata? (Ezután -marosak azért is, hogy kevesebb legyen a félreértés, jó volna, ha csak azok olvasnák írásomat,, akik úgy remélik, hogy ilyenek.) A másik tisztán látni való az, hogy ilyen kérdés megvilágításánál komolyan kell vigyázni az érvelésre, az argumentumnál. Nem lehet ezt a kérdést a keresztyén, a hivő ember számára politikai argumentumokkal eldönteni, hanem csak teológiaiakkal, vagy ha úgy jobban tetszik, az Ige argumentumaival. Szinte ezen fordul meg minden. Az argumentumok döntik el, hogy helyes, Istennek tetsző-e valamely terv, gondolat, igazság, magatartás. Van, szabiad, lehetséges a keresztyén ellenállás. Ez az ellenállás azonban nem politikai, nem társadalmi, nem forradalmi, nem ellenforradalmi ellenállás, hanem hitbeli magatartás Isten Igéje szerint: »Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek!« Az ördög hitetlenséget, az üdvösség kérdésével való nemtörődiést, hazugságot, embergyilkosságot, gyűlöletet jelent a maga munkájában. A keresztyén ellenállás tehát lényegében ördögűzés, az ördög munkájának lerontása, szabad és jó lelkiismerettel való harc a hűn és a Sátán munkájával szemben. Erre az ellenállásra minden hivő magyart Isten kötelez el. Van, szabad és lehetséges a keresztyén váradalom. Ez a váradalorn megint nem politikai, nem társadalmi, nem e világi, hanem komolyan hitbeli. A keresztyén ember nagy vámivalója Jézus Krisztus yisszajövetele, hogy ö jöjjön el ítélni eleveneket és holtakat. Ez a váradalom kizárja a bcsszúállást, a, viszont szidalmazást, a fenyegetőzést, mert mindent hagy az igazságosan ítélőre. Ez a váradalom távlatot nyit és mindent az örökkévalóság szempontjából láttat és értékeltet. Ez a keresztyén escatoló- gin. Jelenti azt a hitet, hogy a történelem vége Isten nagy ítélete lesz a népek fölött. De jelenti azt is, hogy alászáll az Isten országa az égből. Nem fejlődésképpen lesz új ég és új föld, melyben igazság és békesség lakozik, hanem új teremtés által. Ilyen váradalom nélkül nincs is hivő magyarság. Van, szabad és lehetséges a keresztyén kiállás, a vállalás engedelmessége. Ez a kiállás megint nem politikai, nem társadalmi, hanem hitbeli. Nem azon dől el, hogy mit igényel a változó idő, a változó események, hanem azon, hogy mi az Isten parancsa és akarata. Parancsát törvényében, akaratát próféciájában jelentett e -meg. Isten kétségtelen akarja ,a magunk megtagadását, a kereszt felvételét, a szere tetet, a békesség-készítést, a misz- sziót, a szeretet-3zolgálatot, a felsőbb hatalmasságokért való könyörgést és ,a nekik való engedelmességet a lelkiismeretért. Aki az Istené, annak vállalnia kell bűneit, (melyeket akár úgy, mint egyén, akár úgy, mint a közösség tagja követett el) \az Isten ítéletét, a megtérést, a másképesinálást, a kereszt botrányát, a »mindenféle hazugsá- gokat« és azt, hogy az Isten szabadon rendelkezzék vele. Ezeknek a vállalása nélkül a hivő magyarság sem járhat Isten kedvében. Ellenállni?... Várni?-... Vállalni? ... Melyik hát a keresztyén magatartás? Az ördög felé ellenállás, Isten felé a várakozás. A másik ember felé, a közösség felé sorsunk vállalása. Vájjon van-e olyan hivő magyarság, amelyik annak áll ellen, akinek Isten szerint kell ellenállnia, arra vár, amit Isten ígért, azt vállalja, amit Isten parancsol és akar? Van-e olyan hivő magyarság, amelyeknek nem politikai problémája, hanem hitbeli engedelmessége az ellenállás, a várakozás és a vállalás kérdése és feladatai? Ha hirdetjük az evangéliumot, lesz ilyen hivő magyarság.
