Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-11-16 / 23. szám
2 MAGTÁR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Országos Református Nagygyűlés November I., 2., 3. napjain rendezte meg szerkesztőségünk Budapesten az Országos Református Nagygyűlést, melyre meghívta az összes gyülekezetek lelkipásztorait, presbitereit és híveit. MEGTÖRTÉNT Ez az egybesereglés megtörtént. A budapestieket kivéve több mint háromszáz gyülekezetből közel ötezer református férfi és nő, fiatal és öreg sereglett össze. Sokan mondták, hogy nem fog megtörténni, imé, mégis megtörtént. Legyen érte áldott az Isten, mert ö készítette ezt nz alkalmat. NEHÉZ VOLT MEGRENDEZNI Az kétségtelen, hogy nem volt könnyű dolog, rövid idő alatt, sok ellenvetéssel szemben, megrendezni ezt a nagygyűlést. Nehéz volt a több mint 30-000 forintnyi költsé-' get előteremteni. Nehéz volt a rendezőgárdát összeszedni. Nehéz volt m rosszindulattal viaskodni. Nehéz volt az előadókat összeválogatni. Nehéz volt n vidékieket Budapesten elszállásolni. Nehéz volt a sokféle egyéni igénynek és kérésnek •leget tenni, SIKERÜLT Mégis azt kell mondanunk, hogy az Országos Református Nagygyűlés sikerült. Sikerült, mert hiszen a meghirdetett alkalmakat meg tudtuk tartani. Négy előadást tartott más, mint akivel meghirdettük. Nem maradt senki szállás nélkül- Az utazással kapcsolatban sem merült fel semmi nehézség. Sikerült, mert sokan épültek lélekben, növekedtek hitben, örvendeztek a szeretetben. Sikerült, mert az ünnepi nagygyűlésen hatezer ember fegyelmezetten állott -az Isten elé meghallgatni az Ö üzenetét. Sikerült, mert hiszen ott volt a köz- társasági elnöktől és a miniszterelnöktől kezdve sok magyar ember, ‘paraszt, munkás, értelmiségi, falusi és városi, férfi és nő. Sikerült, mert ott volt Isten az Ő Szentlelkével• NEM SIKERÜLT Vannak dolgok, amiket annak bizonyságául is fel lehet hozni, hogy nem sikerült. Nem sikerült, meid a lelkipásztorok közül kevesen voltak ott. Még a budapestieknek is több mint a fele hiányzott. Általában a több mint százezer budapesti reformátusból alig volt olt ezer. Nem sikerült, mert a gyülekezeti napon a budapesti gyülekezetek tagjai igen kis számban kívántak találkozni a vidékiekkel- Fordítva is megvan a sikertelenség, mert a felsereglett vidéki reformátusság sem teljes szóimban kereste ezt a találkozást. Nem sikerült, mert sokan nem fizették meg részvételi díjukat és így anyagilag ráfizettünk a Nagygyűlésre. KI RENDEZTE ? A Nagygyűléssel kapcsolatosan érdekes probléma merült fel. Ki rendezte a Nagygyűlést? A meghívó azt hirdette, hogy lapunk szerkesztősége. Ők is írták alá a meghívót. A Nagygyűlés egyik felszólalásában azt hallottuk, hogy az egyház rendezte. (Nem tudjuk, ml lenne, ha benyújtanák azokat a számlákat, amiket nem sikerült kifizetni.) Nem akarunk vitatkozni ebben a kérdésben, mert ami benne jó volt, azt kétségtelenül Isten rendezte, ami pedig rossz volt, azt mi asináltuk. AMI ROSSZ VOLT Ilyen háromnapos összesereglcs- ben szinte lehetetlen, hogy ne történjék egy sereg rossz dolog. Rosz- szul volt megszervezve az iratterjesztés- Sokkal nagyobb forgalom lehetett volna egyébként. Rosszul volt megrendezve az előadók ősz- szejövetele, azért kellett a püspök úrnak és az esperes úrnak várakoznia. Rossz volt, hogy mind a három nap esett az eső. Rossz volt, hogy a rádióból kimaradt az ünnepi nagygyűlés vége. Rossz volt, hogy a sajtótudósítók összekeverték a Protestáns Napokat az Országos Református Nagygyűléssel. AMIÉRT ÉRDEMES VOLT Többen megkérdezték már: Érdemes volt-e a Nagygyűlést megrendezni? Érdemes volt, mert megjelenhetett az »Énekeljetek minden népek« című énekfüzet, a Délvidéki Enekeskönyv kivonata. Érdemes volt, mert ez váltotta ki a Keresztyén Család evangéliumi hetilap megindítását. Érdemes volt, mert napilapjaink, sőt világi hetilapjaink is foglalkoztak a hit Htjával. Érdemes volt, mert megindult á Hivő Magyarság Mozgalma. Érdemes volt, mert egy sereg ember találkozott, mert az egyes előadásokból sokan áldást vettek- Érdemes volt, mert az Isten megszégyenített bennünket. —é —e Az Országos Református Nagygyűlés üzenete a magyarsághoz Az Országos Nagygyűlésre egybesereglett reformátusak mélységes hálaadással dicsérik a Szentháromság Istent, azért, mert a súlyos ítélet idején a magyar népet és nemzetet megtartotta. A hálaadásnak ezzel az alapéraésével fordulunk az egész magyarsághoz és meghalljuk, hogy megtartatásunk okát nem magunkban, s nem múltúnkban találjuk. Hisszük, hogy Istennek célja van velünk. Hisszük és valljuk, hogy a rajtunk beteljesedett isteni ítéletben a magyar életet azért kaptuk vissza, hogy arra használjuk, amire az élet, a történelem és a népek szabados Ura adta. Hisszük és hirdetjük, hogy a népek történelmi hivatását Isten szabja Az Országos Református Nagygyűlés deklarációja református egyházunk szolgálatáról Istent, az egyház Urát magasztaljuk, hogy a magyarországi református egy. házat a nagy világégésben és a magyar élet súlyos megitóUetésébeH egységben megtartotta. Már ezért való hálaadásunk miatt is szólnunk kell egyházunk vezetőihez és gyülekezeteihez reforiuá- tns egyházunk szolgálatáról. Megmaradásunk nem érdemünk miatt, hanem csak Isten kegyelméből történhetett. Hálaadásunk láttatja ve. lünk azokat a komoly és félelmes jeleket, melyekben Isten sürgető és el nem hárítható igénye szól a magyar református egyházhoz. Istennek ez az igénye fokozódó mértékben él az egyre na- gyobbszámú felébredt és hívő református lelkek várakozásában. Egyházunk vezetőinek és hivatalos testületéinek látnia kell, hogy nem a változó idők és viszonyok, hanem az ezekben is szóló Isten igényli, munkálja, akarja az egyház tagjainak megtérését, közösségeinek megújulását és az egyház reformálását. Egyházunk minden vezetője érezze és higyje el, hogy a bibliakörök, szövetségek, evangéliumi közösségek, a felébredt hívek a maguk imádságaival és az ezeken keresztül munkálkodó isteni erőkkel ott állnak mögöttük, hogy együtt várják, kérjék és munkálják azt, amire az Ige megtanította őket. Az Országos Református Nagygyűlés, — a bekapcsolódott hívek, bibliakörök, férfi- és nőszövetségek, Ifjúsági egyesületek és ébredés! mozgalmak nevében — ünnepélyesen kéri a magyarországi református egyház minden vezetőjét, hogy nem tanakodva testtel és vérrel, Isten Igéje szerint lelkiismeretesen és hálásan tegyen meg mindent egyházunk megújhodásáért és prófétai szolgálata betöltésére. A gyülekezeteket pedig arra kérjük, hogy hálásan és felelőségteljesen érezzék át és éljék meg azt, hogy tulajdonképen ők az egyház, ennek következtében feladatuk óriási. Rájuk van bízva a nagy szenvedésekben, megpróbáltatásokban megfáradt és megterhelt magyar lelkek gondozása, az elíévelyedettek megtérítése és a megátalkodottak fegyelmezése. Kérve kérjük a gyülekezeteket: az azok élén álló lelkipásztorokat és presbitereket, valamint az összes híveket, tegyenek meg mindent azért, hogy a gyű. lekezetek igazi közösségek, lelki otthonok legyenek és hogy mindenki éljen az Igével, mert abban adja Isten az Ö kegyelmét, irgalmát és szeretőiét. Kérve kérjük, hogy engedelmesen keressék Isten akaratát a hitben és val- lástótelben, az életben és szeretetben, az áldozatvállalásban és egyházunk önkéntes önfenntartásának előkészítésében és hálás megteremtésében. Kérjük gyülekezeteinket egyenként és együtt: vállalják nemzeti szolgálatukat és legyenek világosság és só az egész magyarságban. Együtt űz Űr színe előtt Elvégezett dolgok És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: ózonképpen Krisztus is egyszer meg- áldostatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik öt várják idvességökre. Zsid. 9:27—28. Akármennyire is változó világban élünk benne, sőt, szinte maga az élet ez az örökváltozás, mégis vannak változ- hatatian dolgok és tények, sőt igazságok is. Maga Isten is tegnap, ma és örökké ugyanaz. Ezek a változhatatlan tények Isten országa szempontjából igen jelentős dolgok, Jó minékünk Isten színe előtt figyelmünket rájuk fordítani. Hinnünk kell, szabad, mert ilyen a mi istenünk, hogy vannak dolgok, amiket Isten nem hajlandó és nem is magit meg: ezek az elvégezett dolgok. Elvégezett dolog az, hogy egyszer meghaljanak az emberek, tehát maga a halál. Kikerülhetetlen. Bármennyire is szeretné az ember, ha kikerülhetné, ha nem kellene vele találkoznia. Halál van és egyszer mindenkinek találkoznia kell vele. Esztelen dolog úgy élni, szenvedni, küzdeni, hogy nem gondolunk és nem számolunk a halál elvégezett dolgával. Gondolj rá az Úr színe előtt, hogy egyszer meg kell halnod. Elvégezett dolog, hogy a halál után ítélet következik. Ahogy a halál kikerülhetetlen, úgy az utána következő ítélet is az. »A dolgok summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatait megtartsad; mert ez az emberek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.« (Préd. 12:15—Ifi.) »Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy Iáki mcgjutalmaztassék a szerint, amiket o testben cselekedett vagy jót, vagy rosszat.« (II. Kor. 5:10.) Készülj az Űr színe előtt erre az ítéletre! Elvégezett dolog a váltság Jézus Krisztus halálában és feltámadásában. Örök érvényű Jézus Krisztas golgothai szava: »Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátó lelkét.« (János 19:30.) »Ennekokáért Ö mindenképpen idvezit. heti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék őérettök.« (Zsid. 7:25.) Menekülj az Ür színe előtt ehhez az egyetlen megoldáshoz, a Krisztus keresztjéhez, akkor várhatod Krisztus másodszori megjelenését idvességedrel Houles. meg. A visszakapott magyar élet fölhasználása csak a magyarság történelmi hivatásának felismerésével és engedelmes vállalásával lehetséges. Ezért legelső magyar feladatunknak az Istennel való megbékélést, Benn9 való hitet és engedelmességet valljuk. Csak az ö akaratát komolyan, engedelmesen vállaló becsületességgel tudunk beilleszkedni Istenszabta hivatásunkba és ezáltal Isten végső akaratát diadalra vivő történelmi rendjébe. Hálaadásunkból fakadó második alap- érzésünk: az egyetemes magyar bfinbá- nat. A mindeneket megítélő Isten előtt önigazolással, önméntegetéssel, bűnbak- kereséssel és mások kárhoztatásával megállani nem lehet. Isten előtt csak egy magatartás lehetséges: »Tied Uram az igazság, mienk pedig orcánk pirulása ... miénk óh Uram orcánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztünk Ellened. A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene.« (Dániel 9.) A bűnbánat valódiságát a másképcsinálás engedelmességével kell megpecsételnünk. Ez az engedelmesség elsősorban sorsunk alázatos és jövőbenéző vállalása. A magyar sors mindig nehéz volt. A mostani háborút befejező békekötés kemény csapása csak akkor lesz hasznos az egész magyarságra nézve, ha belőle a magunk megtagadásának és a kereszt felvételének isteni parancsát értjük meg. Történelmi bűneink és tévedéseink megítéltetése idején az egyetlen megoldás az Isten ítéletének oly elfogadása, amely az országban és az ország határain kívül élő magyarságot az Istenben való egységre és a jövőt szolgáló alázatos életre hívja. Az engedelmesség másik része az országépítés vállalása. Oly új országépítést kell áldozatosan vállalnunk, ami felépíti a félelemmentes magyar életet az egész magyarság számára. Csak úgy vállalhatjuk a történelem Ura, a magunk és a világ népei előtt a magyar' holnapért a felelősséget, ha minden magyar áldozatosan hozzájárul a tiszta, demokratikus, igazán magyar élet megépítéséhez. Magunkrahagyottsá- gunkban meg kell hallanunk Isten parancsát, hogy nem másoknak, hanem magunknak kell az Istentől megáldott és a világ népei előtt megbecsülést kiváltó magyar életet és országot felépíteni. A magyar sors vállalásához és országunk újjáépítésének munkájához egységes magyar népre, egységes lelkű társadalomra van szükség. Hisszük és valljuk, hogy az evangéliumtól áthatott társadalomban egyik ember szabadságát a másik ember szabadsága biztosítja. Elhanyagolt és elnyomott társadalmi rétegek szabadságáért harcolnunk kell, de a társadalmi osztályok szabadsága ajkkor szabadság, ha éppen a társadalmi osztályok válaszfalait dönti le s nemcsak az önmaga jogait, hanem mindenki jogait és szabadságát biztosítja. Megvallva mulasztásainkat a magyar munkássággal és parasztsággal szemben, kérve kérjük a magyar parasztságot, a magyar munkásságot és a magyar értelmiséget becsületes, őszinte egymást megbecsülő összefogásra. A magyar reformátusság ígéri és adni akarja az ország újjáépítésének áldozatos munkájához az evangéliumnak az egyes embert és a közösséget felszabadító erejét, — az Isten örök törvényein alapuló erkölcsi eszményeket, — As az ezeket életükben és szolgálatukban megvalósító embereket. A* ország vezetőinek az egészséges magyar élet megteremtését, benne minden magyar szabadságát célzó és a jelen helyzetben emberfelettien nehéz munkájához — Isten Igéjének parancsa szerint — az érettük való imádkozást és az evangéliumi engedelmesség szolgálatát ajánlj* fel.
