Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-10-19 / 21. szám
Észrevettük, BÉKEFI BENŐ: A hívők felelőssége a magyarságért Méltán érheti (éri is) vád a magyar evangéliumi keresztyénsóget a magyarság egyetemével szemben tanúsított magatartása miatt. A magyarságnak nagy _ rétege^ úgy élt, sajnos még ma is úgy él és gondolkodik. hogy az ő része a magyarság életében ®z, hogy szenvedje a magyar sorsot, nagy ritkán örömmel, de sz'nt-e állandóan elégedetlenül, zúgolódva. Szinte _ közömbös számára, bogy mi történik a magvar életben. Fő, hogy neki legyen mit ennie, ő a maga egyéni terveit, álmait megvalósíthassa, elérhesse, ebben az esetben jó világ van. A magyarságnak az a része, amelyiket az evangélium foglyul ejtett es igyekezett is a maga életét megváltoztatva. új életként élni, a magyarság-magatartásában szinte változatlan maradt, mozdulatlan közömbösségben él tovább. Ha egyszer-más- szor hangzott is el valami a magyarság vonalán, az is inkább formális, következményeket maga után nem vonó, sokszor nagyhangú^ kijelentés volt. Ilyenfélék: „Bíbl'.ú: rrrniszterek és képviselők kellenek!« »Krisztus legyen Magyarország királya!« A magyar evangéliumi tábor csak tetézte közömbösségének bűnét, hogy közömbösségének bibliai magyarázatát is megtalálta: »Szakaszszátok el magatokat ettől a világtól!« »Ne szabjátok magatokat ehhez a világhoz!« Mi nein politizálunk. Minké1 nem érdekel a kultúra. Mi nem akarunk ezekben részt venni: nincsenek közéleti ambícióink. Ez biblikusnak tűnhetik fel. hitelesnek és igaznak, csak egy végzetes baj van és _ ez az, hogy nem a teljes Szentíráson alapszik. A teljes írás ftovelembevételével olyan kijelentéseket is olvasunk, hogy »Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból. hanem hogy őrizd meg őket ® gonosztól.« Ha a Biblia embereinek vagy a Bibliában élő Is'en embereinek magatartását nézzük népük irányában, akkor mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy ezek közömbös szemlélői, dureás, megsértett, kritikus, avagy lázongó szenvedői, sőt valami hűvös elefántcsont toronyban zárkózó remetéi voltak esak népük sorsának. Abra- hám nem 'udoít belenyugodni egykönnyen Sodorna sorsába, holott nem is egészen az ő város® volt. Mózes a nép vezéréve lett. Illyés, Elizeus a népéért tusakodik, A próféták mind Tsten népükre vonatkozó történelmi akaratának, ítéletének és útmutatásának megjelentéi. Jézus sírt népe pusztulását, vakságát és keménységét látva:. Pál hajlandó lenne elkárhozni, ha azzal népe fiait menthetné meg ugyanattól a sorstól. Vagy ott vannak Jézus tanyásai között az ilyenek: »Ti vagytok a földnek savai... ti vagytok a világ világossága.«. Ezek a bibliai példák és kije'entósek önmagukban is elég súlyosan bizonyítják azt, hogy a; hívőknek, az Isten embereinek komoly felelőssége van népükért. Ez a magyar hívőknél is így van. Isten a vilá" és a tő-ufón *,]eTn TT-a. Ezt minden hivő, ha biblikus, hiszi és vallja. Ennek kettős következménye van. Az egyik az, hogy Isten intézi a történelmet, a másik pedig, hogy Isten kinek-kinek, egyeseknek, de népeknek és nemzeteknek is kiosztja a msen szerepét, történelmi hivatását, Kérdem, ki értse meg sz Istent, ki kérdené meg az Istent ezen a vonalon is. ha nem azok. akik közösségben, hilközösség- beii finbk Vele» Kik: tudakozhatják az Isten dolgait és kik érthetik meg Isten adta történelmi hivatásukat, ha nem azok. akik benne élnek Isten országa rendiében és akik maguk odaajánlották magukat Isten ha'almának és dicsőségének szolgálatára. A magvnnság tragédiája: vissza- nvúlik a XVII. század második felére, arra az időre, amitől k^z^ve nem, az evangéliumi körök problémája hogy mi a magyarság történelmi hivatása, hanem azt egészen átengedték ® »világ«-nak, ami a mi esetünkben azért is veszedelmessé lett, mert ez »kevésbbé« volt magyar. De sok mindenki adott már rá válasz*! Bele is buktunk a reánk diktált hivatásbetöltés álengedelmességébe. A mostani nemzeti katasztrófa is lényegében onnan eredt, hogy mások magyarázták meg nekünk, hogy mi a mi történelmi feladatunk. Az evangélium népe a m2ga látásával, az Isten reánk vonatkozó, most időszerű hivatásának megértésével és hirdetésével adós maradt. Ez a felelőssége és bűne a hívőknek. Megtartattunk. Nagy veszedelemből nemzethalál széléről- súlyosan megsebezve, betegen jöttünk vissza és élünk tovább. A békeszerződés tervezetében megmutatkozott nemzetközi magatartás az, hogy a győztes nemzetek utolsónak, történelmi igazságszolgáltatásra mól* a tlannak ítélték népünket. Ennek ellénére az új élet fe’é mégis a mi népünk haladt legtöbbet. Megtartattunk az ítéletben, megalázva, de jövendőt igényelve é’ünk tovább, de vájjon kiben merült fel a kérdés, hogy mier< tolattunk meg? Az kétségtelen, hogy nem a múltúnkért, mert azért megérdemeltük az ítéletet. Megtart atásunknak oka csak az lehet, hogy a történelmet igazgató és formáló Isten reánk bízott valami feladatot, olyan holnapot tervezett el, amiben szerepe van a. magyarságnak. Kik tudják, kik értik és kik hirdetik teljes bátorsággal és bizonyossággal, hogy Isten reánk milyen történelmi szerepet bízott? Az biztos, hogy nem azt, hogy a régit folytassuk, mert az elvesztett háború, a katonai, gazdasági, társadalmi rend összeomlása megítélte és pozdorjává törte a régit. A magyar demokrácia kiépítése csak formális eél: a demokrácia nem történelmi hivatás, csuk forma. Miért éljünk, mire törekedjünk, mire neveljünk, milyen nagy célokra nézve politizálniuk, miért, építsünk a mindig tisztább magyar demokráciában? Ki adhat ezekre a kérdésekre istenes, Istentől való feleleteti Ez a próféták dolga lenne. A próféták pedig a hivők közül kellene, hogy kikerüljenek. A próféták dolga nemcsak bizonyos erkölcsi törvények hangoztatása. hanem programmadás is, jövőbelátás is. A próféta Isten ítéletével fordul a múlt felé, a jelen számár® azonban nem az ítélet az első mondanivalója, hanem a jövő- látás és az ítéletet is csak a jövőlátásra vonatkoztatva szólhatja. A hivők fele'őssége a magyarság vonalán ezért a próféciáért és ezekért a prófétákért való engedelmes és áldozatos könyörgés. Kétségtelen, hogy vannak próféták, de ezeket vagy nem hallja, vagy nem érti, vagy pedig nem engedelmeskedik nekik népünk a hivő magyarság közömbösségének még mindig meglévő és sok esetben keresztyén erényként nyilvántartott bűne miatt. Nines készen a hivő magyarság Istennek a magyarságra vonatkozó tervei, útmutatásai megértésére, meglátására és fiként megcselekvésére. A hívőknek nem prófécia szerint való a magyarság- magatartásuk. Rettenetes nagy baj és szörnyű veszedelem ám ez! Isten legyen irgalmas nekünk magyaroknak a hivők el nem vállalt felelőssége, közömbössége, vaksága és engedetlensége miatt! hogy népünk köztelke valahogyan meghasadt. Soha nem volt olyan sokrétű és ingerlékeny ellentét magyar és magyar között, mint napjainkban. Könnyű dolog lenne most sopánkodnunk, hogy milyen rossz, hogy így van és milyen jó lenne, ha nem volna így. Sajnos, nem vállalhatjuk ezt az egyszerűbb feladatot. Meg kell állapítanunk ugyanis, hogy a háború előtt és a háború ala't sem volt egységes a magyar lélek. Hogy mégis olybá tűnt fel, annak a kényszerű lelki uniformis, az egyenirányítóit közgondolkodás, az »il- ledelem-keresztyénség« és »illedelmes- hazafiságn volt az oka, amelyet a közös gyűlölet, vagy a közös illúzió transzparenseivel dicsfényeztek körül. De hozzájárult az is, hogy a magyar lélek figyelői tájékozatlanok vol'ak. Csak a maguk szüli körének bábjátékát lát dk, tovább nem tudlak, vagy nem mertek kutatn'. Ha itl-ott *más<i hang, tmás* vélemény harsant, vagy akár csak nyikkant is meg, a »nemzeti egység«, vagy a tbelső arcvonal« biztosít ásónak a bunkójával úgy megfenyeget' ék (vagy megfenyítették) az *itl«-et is, meg az «ott«-at is, hogy kény'elen volt azt a bizonyos y>más«-t a jól fejlett ma- begybe Icnyslri. Az Cristen a hazug, mondvacsinált egységet úgy szé zúzta ítéletes haragjában, hogy azt a régi alapon újból összeillesztgetni egészen képjelen, sőt istentelen vállalkozás. Siratni azt az egységet nem siratja senki sem, kivéve azokat, ak k időt és hazugságot nem kímélve, hangyaszorgalommal összespekulálták és »beszervezték:«. Az Ítélet alatt tehát egészen természetes módon szabadon előhozna mindenki azt, ami a begyében volt, és hogy a hangverseny teljesebb legyen, a régi »egységest nóta is ki-kinyikorog az elvcsatából. Az egyház szolgái nem vállalkozhatnak arra, hogy a széttört lélek valamelyik cserépdarabját védjegyezzék és kisajátítsák. Azt sem tehetik meg, hogy a régi »egység« kolomposailcént megítélt lemezeket forgassanak és így szembeszálljanak az ítélet Urával. De nem állhatnak be a sok közül egy hang képviselőiül, feleselni és nyelvelni a többivel. Mert az egyház világnézetek igazolásával, visszalopásáva1, vagy gyár ásóval nem foglalkozhatik. Az egyház legsürgősebb feladata a széttöri egésznek is. részeinek is megmagyarázni, hogy miért ítélt az Isten. Mi a magunk mólján azért irtunk a közösségi bűnbánat és megtérés időszerűségéről, mert tudjuk hogy Is en nem egy lejár', vagy új világnézethez, hanem, az Ur Jézus Krisztushoz gyűlt i össze az övéit. Az új szív és új lélek nem csak egyes embereknek, hanem közösségeknek is igértetelt és szolgálatunkat Istennek erre az Ígéretére építjük. Jó lenne, ha az egyházak szolgái, nem az elvesztett vagy az ezután megszerzendő befolyás igézetében élnének, hanem népünk megi'élt mégpedig Isten által megítélt lelkének romjait eltakarítva. az Egyetlen Fundamentomra. egyedül Isten dicsőségére az új lelki házat kezdenék építeni. Sokszor az az érzésünk, hogy ennek tulajdonképpen egy akadálya van: nem merjük sem bennünk, sem körülö tünk romnak nevezni azt, ami tényleg rom. * hogy nagyon hasznos lenne, ha olvasóink lapunk régi számait átolvasgatnák. Mi a közelmúltban böngészgettük át az elmúlt másfél év példányait és azt kellett meglátnunk, hogy a nyíregyházi Szabad Tanács deklarációiban setn, mi új do’og sincsen. Csak azokat érhette váratlanul, akik felületesen, vagy sehogy sem olvasták el azokat az írásokat amiket pedig mi komolyan és küldetésből irtunk. * hogy hálás feladat az emberek szive szerint beszélni. Akik tudják, mi kell ma az embereknek és alkalmazkodnak is az igényhez, láthatólag magasztosulnak fel. Szinte nem is fontos, hogy mondják is azt, amit az emberek várnak tőlük, elég, ha nem mondanak ellent és csendesen helyeslik a szivek gerjedelmeit. Csak a vak nem látja, hogy ma az emberek szivében sokféle és sokfelé irányuló gyűlölet ég. Ezt a gyűlöletet nemcsak úgy lehel izzítani, hogy ■ szítjuk, hanem úgy is, hogy nem oltjuk. A bűnnek ugyanis nem kell biztatás, elég ha csak »sub rosa« utalunk, titokban rákacsintunk és máris meglovagoltuk. A bűn hálás és dicsőséggel fizet azoknak, akik megtűrik. Jó lenne. ha lelki emberek minden megnyilatkozásuk után megkérdeznék maguktól, hogy vájjon mi tapsollatta meg hallgatóságunkat. * hagy nagy veszély fenyeget bennünket, mint egyházat az igazság és méltányosság helytelen alkalmazása miatt. Az igazságot, bármilyen kíméletlen, magunkra kell alkalmaznunk, a méltányosságot pedig kifelé kell gyakorolnunk. —-e S—
