Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-10-19 / 21. szám
2 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS >, Újabb" vesredeíem A 119. zsoltár egyik verse elevenedik bennem: »Lelkem mindir/ veszedelemben van...« Ez ia> mindig veszedelem ölt újaíbb és újabb szokásos, esetleg divatos formát mindig azzal a megdöbbentő és csak a vak számára nem látott ténnyel, hogy szörnyű lelki károkat okozzon. Mert hát mi is a veszedelem? Az a helyzet, állapot, cselekvés, amelyikből valakire nézve előre talán nem is számított kár származik. A mindig, szüntelen való veszedelem egvik úiabb formájával találkoztam össze mostanában többfe'é. Az Urnák egyik szolgálója hetek, talán hónapok óta tartó nyomorúságban él. Nagyon igyekezett és igvekszik nyomorúságából szabadulni. Igazán tiszteletreméltó dolgokba készen vo’t ön ni aga nyomorúságából való szabadulása érdekében. Bűnt valloU. Magát sanyargatta. Sírt. Keresztet vállalt. Megtagadta magát. És minden igazán szép »keresztvén« dolgot megpróbált megcsinálni és mégsem oldódott fel. mégsem nyerte vissza belső szabadságát, mégsem tudott megnyugodni a Krisztusiban és az Ö szolgálatában. Legutóbbi beszélgetésünk folyamán arra kértem, — megvallom, kicsit türelmetlenül — hogy úgy mondja meg baját, ahogyan igazán érzi, ne ól kegyes! bve és ne elkeresztyéne- sítve, hanem olyan emberien, hatetszik testien. Nehezen bár. de megmerte la. Itt van a« a? »úiabb'f '««7e- delem: az Őszinteséggel leplezett nem-ősxinteség, vagy ígv is mondhatnám: az el kegyeskedett őszint eség. Van ám ilyen! És, tessék elhinni, rettenetesen veszedelmes. Azt kellene mondani: haragszom, vérig meg vagyok sértődve, utálatos játékot űznek velem. E helyett a mélyről előkapart bűnök menval- lása, a múltból yissza.rémlő kísértések bűnként való elvállalása, sírás, Önvád, önharag, imádság, gyötrődés és minden efféle. Mi ez? Veszedelem. A pokol előcsarnoka. A Sátán Éltetése. A meg-értő'lésbe belebújt ördög keresztyénkedése. Van egy ilven is! Am'kor nem a Szentlélek, hanem az ördög keresz.tyén;kedik bennünk. Tessék elhinni, sokkal egészségesebb volna, ilyenkor vitrio'los üve"r«t e’őb^ntani és odaönteni a másakra. Kevesebb veszedelem volna ebből, mint az őszinteség látszatából és a bünval’as játékából. Vagy ha á vitriolos üveg is veszedelmes, akkor v”n még egy megoldás: »a« megoldás: az igazi, az aktuális bűn- hő’ való megtérés. Ugvanez a veszedelem az is. amikor valak; az őhiúságában sértődött meg, aztán elvi kifogásokat hoz elő. Ezt már nem akarom ilyen r^z- Iele=en leírni. Vagv a harmadik, amelyik az, igaz’ bűnt úgv rejti ej. hogy másokat, főként, akik bűnéről tudnak, vesz támadás és kritika alá és erkö’csosősszé lesz a maga bűne rejtegetése közben. Nem vagy-e benne ebben a* »újabb« veszedelemben? Békefi Benő Evctngélizcuió — Pozsonyiúti evangclizéeió. Isten segítségével megtörtént a pozsonyiúti gyülekezetben az evangélizáció. Nem tömeg és nem a kívülállók evangélizá- ciója lett. Lehetne ennek sokféle okát adni, ez azonban azért nem lényeges, mert az kiderült, hogy most a belsőbb gyülekezetnek, az amúgy is eljáróknak volt szükségük az evangéliumra. Előbb, úgy látszik, nekik, kellett újra meghallaniuk az evangéliumot és újra rendezni viszonyukat igaz hitben az Ürral, hogy megtérjenek, higyjenek az evangéliumban, szerezzenek bűnbocsánatot a Krisztus által és vegyenek Szent- leiket s maradjanak meg sok gyümölcs termésére a Krisztusban. Hogy menynyire volt áldott ez az evangélizáció, hogy mennyire fogadták el a hallott, még pedig megszégyenülések között is örömmel hallott Igét, azt majd a legközelebbi evangélizáció mutatja meg. Akkor fog kiderülni, hogy mennyire igazán hittek, imádkoztak és szolgáltak azok, akik most áldást vettek. Azok, akik imádkoztak ezért a szolgálatért, így adjanak hálát érte. b. a Az igeha'lgotás titka (Lz ig.éti(fe& daííg.atáó> Nemcsak az igehirdetőnek kell készülni az igehirdetésre, hanem az igehallgatóknak is a hallgatásra. Aki imádságosan, éhes-szomjas lélekkel elkészül az Ige hallgatására, az igényes igehallgató lesz. Es itt álljunk meg egy -pillanat, ral Az igehallgatók igen nagy részének nincs Ige-igénye. Megelégszik a prédikáció hallgatásával és nem igényli az Igét. Más a prédikáció és más az Ige, helyesebben ugyanaz a prédikáció az igényes hallgatónak Ige, az igénytelennek csak prédikáció. (Mint ahogyan az igényes ember Igét, az igénytelen »csak« Bibliát olvas.) Az igényes igehallgató mindig ítéletet, hívási, bocsánatot. parancsot és erőt vár, egyszóval Jézust Krisztust igényli az igehirdetésben. Az Isten ugyanis csak Jézus Krisztusról hajlandó beszélni, mert hiszen minden ami. van, Ö általa és Ö reá nézve van. Ha a prédikáció vagy bizonyságtétel nem Jézus Krisztust adja. akkor az csak szónoklat, vagy csevegés, de sehogy- sem Ige. Hazudnánk, ha azt mondanék, hogy minden református szószékről Jézus Krisztust adják. Kényes kérdés ez, de nem szabad kikerülni. Amilyen igazságtalan általánosítás lenne azt mondanom, hogy a református egyházban senki sem hirdeti tisz'án az Igét. olyan szembekö- tősdi az az általánosítás, hogy minden igehirdető Igét hirdet. Hogy lehetséges az, hogy a gyülekezet eltűri a nem-igét hirdető igehirdetést? Úgy, hogy nem szorítja, nem neveli és nem imvtdkozza rá igeigényével (Krisztus-igényével) az igehirdetőt m Ige hirdetésére, í Próbáld meg kedves olvasóm legközelebb igényesen hallgatni a prédikációt. Meglátod, nem is veszed észre, hogy ki prédikál, milyen a hangja, milyen mondatokban höm- pölygeti mondanivalóit, csak egyet fogsz tudni, de ezt halálos biztonsággal: Isten szólt-e, vagy sem. Nem abból tudod ezt meg, hogy egyetértettét-e a prédikációval, hanem abból, hogy megítélt-e, hívott-e, megbocsátott-e, parancsolt-e. erőt adott-e, vagyis Jézus Krisztust adott-e Isten. Hozzá kell tennem azt is, hogy az egész, az igazi Krisztust, a Biblia Krisztusát adja az Isten. Az igényes igehallgató voltaképpen nem a bírálatban, hanem a hallgatásban gyakorolja az igényét. Csak az igényes hallgató hallgat, az igénytelen mindig bírál. Az igényes megalázkodik, az igénytelen helyesel vagy ellenvet. Az igényes engedelmeskedik, megtér és él az Ige szavára, az igénytelen gratulál a »szónoknak«. Persze, vannaJc hamis igények is. Amikor olyat várunk az Igétől, amit az Ige nem adl Ha bűnös vagy, nem vigasztalást, hanem bűnbánatot hirdet az Ige, mert ez a te vigasztalásod. Amikor ítélet alatt vagyunk, akkor ítéletet és nem kegyelmet hirdet, mert iaz ítélet alatt alázatosan meghajolt lelked az ítéletben és az ítélőben találja meg a kegyelmet. Hamis igény az is, tarmikor azt kívánjuk az Igétől, hogy valamit elhallgasson, vagy elpalástoljon, kényes kérdéseket »csak finoman« érintsen. Hamis igény tehát az is, amikor olyan szeretetet várunk, ami nem is szeretet. Akit szeret az Űr, megdorgálja azt. Végül hamis igény a mások megítélését várni. Az Ige mindig hozzád szól és nem kívánhatod, hogy valaki másnak »olvasson be«. Lehet, hogy szívesen gerjesztgetnéd szívedet olyan igehirdetéssel, amely a haragosodat, vagy a neked nem tetsző »rendszert« pellengérezi ki, de hidd el, hiába várod ezt az Igétől. Ha mégis ezt hallod ki belőle, nem ő mondta, hanem te értetted félre. Fekete Sándor Együtt az Úr színe előtt Veszedelmes szenvedés xHa valaki másképpen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt, az feifuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből szárma ik irigység, viszálkodás, káromlások. rosszakarón gyanúsítások, megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélőimet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávoz, zil.« I, Tini. 6:3—5. í Ha valaki komolyan elolvassa ezeket a bibliai Igéket, maga is úgy gondolja, nem szorulnak ezek magyarázatra. (Általában kevés bibliai Ige szorulna magyarázatra, ha azokat komolyan vennénk, magunkra alkalmaznánk és a hit engedelmességével megpróbálnánk hinni, Illetve cselekedni.) Ennek a három versnek középpontjában a szenvedés áll, csakhogy nem akármilyen szenvedés, hanem veszedelmes, kárt okozó szenvedés: »...vitatkozásokban és szóharcokban szen ved ...« Legyünk őszinték. A magyar evangéliumi körök, ébredés! mozgalmak nem elvétve, hanem félelmetesen nagy számban termelték ki és tartják ma is sokszor az élen az ilyen embereket. Olyan világos a tanítás, hogy »Mindenek haszonra és épülésre legyenek«, tehát van mértéke a szólásnak, cselekvésnek, még a vitatkozásnak Is. Ez az Ige is kétélű fegyver. Ha te vagy a vitatkozásban és szóharcokban szenvedő »keresztyén«, akkor döbbenj rá, hogy ennek előzménye a felfuval- kodotíság, következménye az irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások, hiábavaló torzsalkodások. Ezek pedig rettenetes bűnök, amiket Isten súlyos büntetéssel büntet. Vitatkozó, szóharcokban szenvedő, rosszaka- ratúan gyanúsító, torzsalkodó keresztyének, térjetek meg! Ha történetesen nem ilyen volnál, akkor is éle volna ennek az Igének feléd. Ez az éle pedig az, hogy ne engedd magadat belevinni az ilyen vitatkozásokba, szóharcokba, mert részes leszel a bűnben és benned is ugyanúgy felébrednek ennek bűn-következményei. A te dolgod az, hogy »azoktól, akik ilyenek, eltávozzál«. Ha nem volnának ilyen másfajta keresztyének, akik belcugranak a torzsalkodásba, vitatkozásba és a hiábavaló szóharcokba, akkor az ezekben szenvedő »keresztyének« önmagukban fúlnának meg. Vajha te is, ón is, mindnyájan, akik a magyar lelki ébredésért Imádkozunk, szolgálunk és áldozunk, megtérnénk ennek az Igének ránk nehezedő terhe alatt és követnénk a ml Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt. MAGVA R MEGMABADÄS IMAKÖZÖSSÉGE »Hálát adok az Istennek, akinek szolgálok őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel, hogy szüntelen gondolok reád könyörgéseimben éjjel és nappal... Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. Ne szégyeneid hát a mi Urunk bizony, ságtételét, se engem, az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangyé- liumért Istennek hatalma szerint.« (II. Tim. 1:3, 6—7—8.) Ismerjük el, Isten nyilvánvalóvá lett és irántunk való szeretetét; Jézus mindenható hatalmát mennyen ós földön. Isten mindenható uraságának jogát magyar népünk és egyházunk felett. Valljuk meg bűnbánattal, hogy restek vagyunk a könyörgésben, hogy inkább imádkozunk, mint engedelmeskedünk, hogy több bennünk a mentegetődzés. mint a megtérés, hogy nincs bennünk hálaadás Isten megmutatkozott kegyelméért, hogy nem halljuk, nem értjük a pró fétálást, s nem is keressük Isten akaratát, hogy oz ördög megronthatta az egyet- a ka lók között az egységet, az egyház reformálására vonatkozólag hiúság, irigység és megsórtődöttség miatt, hogy népünk vezetőiért nincs elég imádság, hogy nem tudjuk igazán Isten szemével nézni az ellenünk hozott békeszerződést, hogy a kiéleződött pártpolitikai harcokban az összeférhetetlenség magyar bűne újra erőre kapott. Könyörögjünk állhatatosan Istenhez közösségi bűnbánatért és megtérésért, bűneinkből való szabadulásért, egyházi vezetőinkért és az új zsinati választásokért, az Országos Református Nagygyűlésért, főként azért, hogy ez segítse elő az evangéliumi egységet, a Hivő Magyarság Mozgalmáért, köztársasági elnökünkért és a kor mány tagjaiért, a külföldön élő magyarságért. HÍREK ÖSSZEJÖVETEL-f tart budapesti és pestkörnyéki tagjai számára a Református Gyülekezeti Evangélizáció Barátai Társasága e hó 20-án, vasárnap délután 4 órakor a K. I. E. (VIII., Vasutca 2/c.) II. emeleti társalgóhelyiségében, melyen az Országos Református Nagygyűléssel kapcsolatos teendőket beszélik meg. AZ ORSZÁGOS REFORMÁTUS SZABAD TANÁCS első ülésszakának anyagát magábafoglaló könyv sajtó alatt van. Tartalmazza Bereczky Albert elöljáró szavait, Békefi Benő: »Hogy született meg az Országos Református Szabad Tanács?« c. beszámolóját, Bereczky Albertnak a Szabad Tanács ünnepélyes megnyitásán elhangzott elnöki megnyitóját, a világ egyházaihoz szóló ünnepi deklarációt, dr. Szabó Aladár »A szatmárnémeti zsinati c. előadását, az Országos Református Szabad Tanács »Az Ige az egyházban«, »Az egyház és a jövő nemzedék«, »Az egyház intézményes élete«, i»A gyülekezet élete és munkája«, Az egyházi ének, sajtó, irodalom« kérdését tárgyaló bizottságok határozatait, az általános bizottság lapunkban már közölt határozatait, Victor János és Bereczky Albert zárószavait és végül az állandó bizottság első ülésének határozatait. (Lapunk előfizetőinek a kiadványt megküldjük.) A TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET november második felében rendezi meg 30 gyülekezetben az evangélizációt. Imádkozzunk ezért a szolgálatért, annak előkészületéért és DQULOS munkáiért.
