Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-09-01 / 17. szám
lik eggyé a két rész, ha mindakettő nekünk Krisztusról beszél. Az egész Szentírás értelme Krisztus. Abban a pillanatban, mikor rém Krisztusra nézve olvasom, nem lesz belőle Isten Igéje. Azért íratott meg mindakettő, hogy Krisztust értsük meg. Öt megismerve, az Istent is megismerjük. Nem nagyon szoktunk azzal törődni, hogy az ószövetségben Krisztust felfedezzük. Például a Bírák Könyvében ki találta meg Krisztust? Az Énekek énekének is akkor van értelme, ha benne van Krisztus. Krisztus ismeretéért olvassuk mindakeittőt. Mi az, ami Krisztusra mutat Isten Igéjében? 1, A törvény a imaga ítéletével. »A törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett.« Krisz'.us ismerete nélkül a törvényre gondolni halált jelent. A törvényt betölteni mi magunk nem tudjuk. Mennyire rá vagyunk utalva Krisztusra egészen! 2. Krisztusra utalnak ígéretei. Krisztus annyiban Krisztus, amennyiben betölti az ígéretekét. H]ogy kicsoda Krisztus, az ígéretekből tudjuk meg. Ha ismerjük az ígéreteket, tudjuk, hogy kit kaptunk Krisztusban. 3. Jézusra utalnak a Szent írásban bizonyos árnyékképek, (szövetségi sátor, ceremóniák, királyság), hogy mikor majd eljön, felismerhessük. Ha nem szemléljük őt ezekben az ámyékképekben, nem fogjuk őt felismerni. A Szentírásíbani Ibenne van Isten bánásmódjának története is. Annyiban törvény az ’ószövetség, amennyiben az én nyomorúságomat mutatja meg. De annyiban törvény az újszövetség is. A törvénynek nemcsak az a szerepe, hogy megmutassa hibáimat, hanem eli- bém adja azt az ideált, amit nekem meg kell valósítanom. A törvény szerepe nemcsak a megítélésben van, hanem az isteni akaratnak a kijelentése is. Az újszövetség annyiban törvény, amennyiben Isten akaratát ismerhetem meg belőle. Isten országának rendjét abból tudhatom meg. Az újszövetség evangélium volta abban van, hogy a megoldásról tesz bizonyságot. Nem vigasztalhatatlan az ember helyzete, mert Krisztus által van váitság. Megkönyörült az Isten, m|tgbéké>ltette velünk Krisztus. " N Az ószövetség annyiban evangélium, amennyiben Krisztust sejteti már a prófétákkal, a zsoltárokkal. De nekem, aki már az ó- és újszövetséget egymásra nézve olvasom, evangéliummá vált az ószövetség is. Van ige, amit az ember egyszer evangé- 'liumnfak, máskor törvénynek olvas- Igehirdetés közben látja az ember, hogy az egyik ige az egyik embert összetöri, a másikat megvigasztalja. Egyiket sírva fakaszt egy ige, másnak ugyanaz letörli a könnyeit. Sz.-en történt, hogy egyik este a tízparancsolatot vettük sorba, ‘hogy legyen vezérlőeszköz. Az óra végén odajön hozzám egy férfi és azt mondja' hogy az volt neki a vigasz, hogy Isten mindent tud. Ha nem Isten lenne jelen, akkor nem tudta volna úgy elmondani, hogy mi az én bűnöm. Minél jóbban kiderül, hogy Isten mindent tud, annál jobban megvigasztalódtam. A Szentlélek hangsúlya teszi az ószövetséget evangéliummá és viszont. Aszerint, kinek mire van szüksége. Az ószövetség megértésénél ezt a két szempontot kell néznem: Krisztus a nyitja mindennek, Krisztust keressem benne. A Szentlelket kérjem olvasásánál, hogy hangsúlyozza nekem szólóan az Igét. Éppen ezért lefordíthatatlan a Szentírás, nincs végérvényes magyarázata. Állandó magyarázásra szorul a Szentírás, mert az aktualitását, a nekem szólását csak a Szentlélek adhatja meg. Szövegmagyarázat által közelebb lehet jutni a dolgok megértéséhez, a földrajzi dolgokat, eszközi dolgokat megmutathatja, de a tartalmi magyarázatot kimondottan a Szenlélek adhatja meg. Az ószövetség olvasásánál van néhány nehézség. Az egyik az, hogy vannak borzasztó hosszadalmas leírások, ismertetések. Például a mózesi könyvek, királyok, krónikák könyvei, melyekben aprólékosan foglaltatnak benne a ceremoniális törvények- Nem szeretjük ezeket olvasni. Mert nem Krisztusra nezve olvassuk. Egy budapesti csendes nap anyaga volt az előző és egy nyíregyházié a papok öltözetének aprólékos leírása. Kértem Istent, hogy vegye el unalmamat és félelmemet ez igék felől és igen áldott igék lettek a csendesnapon belőlük- Krisztus dicsőségéről kaptunk belőlük látásit. R. M. F. A Biblia mélységei felé Csakhogy elvégezhessem... »Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.« Csel. 20:24. Nincs az életnek nagyobb felfedezése, mint az, ha az ember megtalálja Istennek neki személyszerint szóló elhívását s ebben megbizonyosodva és megerősödve örömmel elindulhat »futására«. Éppen azért, mert ez a legnagyobb dolog, s mert ezzel Isten örök terveibe kapcsolódik be az ember, a Sátán is résen áll s igyekszik az ember eihivatását meghiúsítani s annak bizonyságát és erejét megrendíteni. Pál apostol az. első kísértést azzal utasítja vissza, hogy »semmivel sem gondolok«. Ha ezt a legnagyobbat, Isten határozott és félre nem érthető elhívását megkapta, miért is tanácskozna testtel és vérrel? Miért is gondolna emberi szempontokra? Pedig Pál sok emberi szempontot tudott volna felsorakoztatni elhívása ellen. Előkelőbb dolog volt farizeusnak: lenni, naint vándorprédikátornak. Sátorponyva készítéssel több vagyont gyűjthetett volna,
