Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-03-15 / 6. szám
így van ez ma is! Még áll a nagy harc, sőt csak most kezdődik az igazi nagy tánc a propaganda-próféták jóslatai szerint, mindazáltal tele van a világsajtó az új föld ígéreteivel. A nagy viaskodók új földet ígérnek a népeknek. Megegyeznek abban, hogy a liáború utáni Európa szebb lesz, mint valaha. Mert olyan városok épülnek, amilyeneket még nem látott a világ. Lehet, hogy ó-görög stilusban nyújtózkodnak el majd eizek a városok, hatalmas, széles terekkel, pompás fórumokkal, arányosan, fenséges síkokban, úgy, hogy fiaink úgy járnak-kelnek majd utcáin, mint valamikor Athén vagy Spárta népe a magáén. Eltűnnek az ízléstelen, otromba bérkaszárnyák sötét embErkalíckáikkal, gyermekűző odúikkal. Nyoma sem lesz a mai nagyvárosok belső káoszának és a kültelkek pokol tornácába való barlangjainak és kalyibáinak. Az is lehet, hogy nem ilyen lesz az új Európa. Városai és utcái, mint az új világé. Felhőkig nyújtózó bolond bábeltornyok, ész nélkül tekergő liftekkel, ötvenedik emeleten hancú- rozó gyerekekkel. Utcák faláról eltűnnek a nevek, helyükbe lépnek hetvenedik, és kétszázadik utcák. Egy kis fiók Amerika támad itt. .. Csak egy kicsit várjunk még. Egy kis türelmet kérnek, amíg sikerül eltüntetni karcsú gót templomok tornyait, földreboruló, alázatos dómok árkádjait, az ittfelejtett középkori emlékeket: a városházákat, céhházakat, ősi kastélyokat, várudvarokat, harangjátékokat, keskeny sikátorokat, zegzugos utcákat, barokk szobrokat, egyszóval az egész elmúlt másfélezer év büszkeséggel őrzött „lim-lomjait". Uj világ lesz Európában. A városok középpontjában nem lesznek templomok, minek is versenyeznének szép szál gyárkéményekkel? Ha pedig lesznek, azok lesznek aztán csak templomok a talpukon: amerikai agytrösztök fogják gyártani szériában, hogy sokáig ne nélkülözzük őket. Csak egy kis türelmet kérnek még ettől a vén Európától, olyan fiatal lesz, fehér, ősz szakálla, szép deres feje, tisztes ruhája, hogy ember legyen, aki ráismer holnap. Gyermekeinknek is lesz fehér búzakenyér, kanadai madárlátta cipó, vagy donmelléki kaja. Arcukra piros egészség, testükre jó ruha, rongyos cipőjük helyett világtípus bakancs. A segítő fantázia kibontotta már szárnyait, formálja már az új Európát, ássa már a fundamentumokat is az örök béke épületének. Pompás alapok lesznek ezek: szabadság, közösség, demokrácia, függetlenség- És mindezek egy-két- három nagyhatalom árnyékában. Mit szólunk mi ehhez maradi európai keresztyének? Van-e, aki nem örül ennek az új világnak, új életnek, új kezdésnek? Ki nem nyújtja ki pompás parolára kezét az ígéretekkel megrakott testvéri jobbok felé? Ki nem tudja türelemmel kivárni, amíg az ígéretekkel megrakott kezek egyelőre foszforesőben égetik el Európa asszonyainak és gyermekeinek tízereit, százezreit? Március van, tavaszelő- fiatalodik a vén kontinens, vedlik, mint vén medvék bundája, mint nem e világba való nemes kócsagok fehér tollazata. Mi megragadjuk az ígéretekkel megrakott kezeket és azt mondjuk: Rajta, kezdjetek újat, legyetek bátrak, erősítsétek meg magatokat abban, hogy valóban új földünk legyen, új hajlékok a népek számára, de he haragudjatok, ha mi őszintén megmondjuk néktek a kezdet rossz! Mi is új földet várunk, de nem a tegnapi fundamentumokkal, hanem azzal a szegletkővel, amelyet az építők megvetettek, amelyet végleg ki akarnak dobni Európa történelméből, teljesen száműzni akarnak a népek leikéből: Jézus Krisztussal. Uj kezdet kell. De milyen kezdet? A történelem véres színpadán megbukott emberek illúzióiból összetákolt eszmék: megváltó demokráciák vagy megváltó diktatúrák? Aligha ilyen kezdettől gyógyulunk meg! Mi keresztyének így tanultuk: „kezdetben vala az Ige ... és az Ige testet öltött és lakozék mi közöttünk és mi láttuk az Ö dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal Két dolog hiányzik új földépítésünk anyagraktáraiból: a kegyelem és az igazság. A kettő helyeit bőséggel akad irgalmatlanság és hazug hítetés. Ezért: vagy Krisztus, vagy a régi Európa új háborúkkal! Más választásunk nincs. Mi valljuk, hogy e „világnak országai adattak a mi Urunknak a Jézus Krisztusnak“. Ezzel együtt azt is valljuk, hogy Önélküle senki sem tud itt valóban új világot teremteni, csak rontani tud a régi fazonon. Minket, európai keresztyéneket egyedül Jézus Urunk tud legbensőnkben a maga ábrázatára formálni, tehát lelki, szellemi, testvéri közösséggé tenni. Igen jól tudjuk, hogy mi ezzel a hitünkkel kisebbségben vagyunk. De inkább akarunk az új világ ködéből felénk feketedő romokon bensőnkben Jézus ábrázatára újjászületni, mint ők emberi eszmék és politikai programmok fejbólintó Jánosává tenni. Hiába próbálják Jézust a legkülönfélébb irányzatok keresztapjává tenni: nem vállalja el ezt a tisztséget. Márciusi lázálmaínk között igen jó lesz eszünkbe venni, hogy keresztyén ember számára minden új föld és új világ fundametum-vetésé- nél egy a kérdés: Isten beszéde szerint támad é új világ, vagy emberek és tömegek programm- jai szerint? Meg kell újulunk, igen jól tudjuk, de mi azt is tudjuk, hogy az út ma sem más, mint volt az agonizáló Római Birodalom napjaiban: egyéni megújulás Jézus Urunk naponkénti követésében, közösségi megújulás a családban és a gyülekezetben, aztán ezeken a fundamentum-köveken keresztül megújulás társadalmunkban, népisé- günkben, embertestvériségünkben.
