Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-03-15 / 6. szám

Dr* rrd b ároly urunk

y,: iv: ui fltirflt u* IJ*

II. évfolyam 6. mám. Nyíregyháza, 1944. március 15.

Főszerkesztő! BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR.

Szerkesztőség cs kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa ' András-utca 23. Telefon: 25-99.

Sxólfon asz Ige, &ogy ast falijuk

Nyíregyházi konferenciánk tárgya: „Isten saját mag áról, az emberről és a közösségről.“ Nyilvánvalóan azt jelenti ez a cím, hogy Istennek van véleménye sajátmagáról, az emberről és a közösségről. Bizonyos-e, hogy van véleménye és ha van, vájjon tudtunkra adja-e?

Az biztos, hogy van véleménye, nemcsak azért, mert Ö teremtett mindeneket, hanem azért, mert Ö igazán erkölcsi személy; élő, rendet teremtő és fenntartó, tehát deletes Isten- Nem is volna Isten, ha nem ítélettel szemlélne mindent. Ö olyan Isten, aki mindeneket mezítelenül és leplezetlenül ismer, vagyis Isten módra ítél. Nem azt nézi, ami a szeme előtt van, hanem azt nézi, ami a szívben van. Az is nyilvánvalóvá teszi, hogy van Istennek véleménye, hogy Ö megszólalt és Ö nemcsak az akaratát, törvényét jelentette ki, hanem ítéletet és véleményt is mondott.

Ö szólt sajátmagáról; nem titkolta el sajátmagát, még ha bizonyos tekintetben „elrejtőzködő“ Isten is, de arra teremtette az embert, hogy Öt igazán megismerje és lélekben és igazságban imádja. Neki vannak önvallomásai. Maga megmutatásai. Ha azt nem is jelentette ki, meghagyta örök titoknak, hogy Ö lényegében kicsoda, de arról bőségesen tudósít, hogy mit csinált és csinál, hogy gondolkodik, mi az akarata és „velem“ szemben hogy viselkedik, „velem“ hogyan bánik.

Istennek van kijelentése az emberről. Ő igazában és valójában ismeri az embert. Nemcsak azért, mert teremtette, hanem azért is, mert anyja méhétől fogva szemmel tartja. Ő az, aki nem látszatot lát, hanem „mindent“ lát.

Neki van mondanivalója a közösségről is, mert Ö nem csupán létezésre teremtette az embert, hanem szolgálatra; Neki országa van, amelyben polgárok vannak; Neki egyháza van, amelynek tagjai vannak; Ö történelmet igazgat, melynek szereplői vannak; Ö üdvösséget készít, „új eget és földet“, melybe a minden népből, nyelvből, ágazatból s nemzetből való „nép“ vonul be.

Isten mindezeket a Kijelentésben közli. Nemcsak azért közli, hogy Ö mondotta légyen, hanem azért, hogy mindig legyenek fülek, melyek meghallják, szívek, melyek befogadják, lelkek- akik elhiszik és életek, aki megcselekszik.

Megtudható-e az Isten véleménye? Meg. Csak nem fantázia, nem képzelődés, nem valami különös intuició (belátás, megsejtés) alapján, hanem az Isten Kijelentésének, a Szentírásnak alapos, hivő és engedelmes tanulmányozása által.

Az V- Országos Református Konferenciát ilyen bibliatanulmányozásra szántuk. Nem nekünk van mondanivalónk Istenről, az emberről és a közösségről, hanem alázatosan és engedelmesen kívánjuk kutatni és fel kívánjuk tárni magunk és egymás előtt azt, amit Isten mond ezekről. Nem látásokat, nem álmokat, nem terveket, hanem Isten tulajdon beszédét, az Ipét akarjuk szólni és hallani ezen a konferencián.

Meg fog-e szólalni és le'sznek-e, akik meghallják?

Békefi Benő.

«

„Uj eget és uj földel * várunk..

Március nemcsak íélferduló, temetője hónak, fagynak, zord időknek, hanem előőrse a tavasznak, hirnöke a legyőzhetetlen napnak, amely megpezsdíti a föld testének megfagyott vérét is.

Március nagy varázsló, ezért megy feléje nagyokat kurjongatva, mámoros szívvel a föld minden fia.

De március ennél is több. Tavaszi levegőjében mindig vibrál valami szellemi, valami metafizikus erő is, amitől nemcsak a természet ittasul meg, hanem az emberek lelke is. Mámorral tele kelyhéből nagyokat isznak a népek és fényes álmaik támadnak, nagyszerű látomások szállják meg kiaszott agyuk barázdáit, izmaikban meglódul új világok, jobb és emberségesebb életformák megvalósulásának szenvedélyes vágya, nagyotakarása.

1