Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-07-15 / 12. szám
vagy tánczene-szerű dallamokat keresték ki a Halt eiu j ah-émekesiköny vből. Hiába, veszélyes az értékest a selejtessel vegyítve nyújtani. Vájjon a forrás ugyanabból a nyilasiból csörge- deztet-e édest és keserűt? Végül is meg kellett adnom magamat Istennek: jó nem enni húst és nem inni bort és semmit sem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy meglbotránkoziik, vagy erő télén. Ha a Hallelujah-ének botránkoztatja mag az én atyámfiát, inkább soha sem énekelek Halle- lujab-t, hogy az én atyámfiát meg ne botrán- koztassam. Kalmár László. Hangulatképek a Megbékélés Házából Tizedik napja vagyok itt az »Isten házában«. (Ez a lakásomul szolgáló barak felirata. I. Mózes 28:18—22.) Három barak, két kőépület. Közép.n kere- keskút. Mindenfelé akácerdő. Azután a Duna és környező begyek. Ezek a képek vázlatai. A vázlatoik között eleven élet hullámzik. Lássunk néhány filmkockát. Megfáradt, felzaklatott lélek érkezik sötét este ismeretlen helyre, Sződliget vasútállomásra. A sötétség és a szomorúság nagyon ösz- szcillenek. Gyula bácsi ma reggel halt meg. A vele elképzelt találkozóról már lekéstem. Most keressük tovább az utat, amit még meg kell tenni .. . A legközelebbi jó 20 perces út, de nincs vezető. Nehéz lesz így célhoz érni. S az első kép íov válik szimbólummá. Mert egyszerre az út melletti akácosból egy nő jön felém. »N«-né helyebli lakos. Az ő útja is a Metoékélés Háza fellé tart. Van már vezető. Az Ut Jézus mindig a lérmlblbkor küldi azt az embert, vagy könyvet, vagy akármit, ami a legközelebbi cél eléréséhez kell. Az első kép este 10 óra, sötét és komor, de már átragyog a homályon a »Vezető« közelsége. Másnap reggel első találkozó a háziból lekkel és vendégeikkel. — 8 óra; a kis harang másodsor csendül, összegyűlünk a két sz.mben- lévő kőépület között megterített hosszú fehér ástál körül. Mindenen a szemnek jóleső tisztása? és csín, — szorgos és munkás kezek igyeke- .zete —• látszik. Asztali áldás után közvetlen és fesztelen együttlét. Mintha nagyon-nagyon régi ismerősök jöttek volna össze hosszú-hosszú távoliét után, hogy örvendezzenek egymás viszontlátásának. Békesség a szívekben. Barátság a szemeikben. Egymásra ismerünk; az »Ur juhai vagyunk, akik hallják a Pásztor szavát.« — Az eggyéválás szimbóluma az étkezés utáni kör- kézfogó. Napok szaladtak el. Megdöbbentő felismerések szántották fel a régi ugart... A bűn, a büntetés, a kegyelem, a Sátán, az örökélet fő- kérdései mellett a keresztyén életgyakorlat apró és nagy dolgai után a befejezéshez jutunk. Este úrvacsora osztás lesz. Szokatlan ez és furcsa. Pedig a legelső úrvacsora is ilyenkor volt. Vacsora után, mint most a miénk lesz. — Mindenkin készülődés látszik. Nagy találkozóra várunk. Egymás meg- engesztelése folyik. A nyelvünk — hiába — még o 1 ykor-olyko r gonosz. Bocsánatkérések s feloldódik a szívek szorongása. Kis harangunk ünnepet jelezve háromszor zendül hivogatóra. Belépünk a »Táborhegyére«. Mindenki ünneplőibe öltözött. Kívül, belül igyekeztünk megtisztítani magunkat. Most várjuk, hogy a legnagyobb tisztulás pillanatai elérkezzenek. Beszélgetés most nincs. Csendes magábamerülés- sel ül a helyéin mindenki. Ihletett képzeletem előtt eltűnik a földi környezet. Ott állunk valamennyien a királyi szék előtt és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, a kezeinkbe pálmaág. (Jelenéseik 7:9.) — Igen Uram Jézus, kérünk, add meg ezt valamentnyiőnknek ... — Következő nap. Vége a találkozónak. Útnak indulunk, vissza a régi környezetbe. Már nem félünk, nem aggodalmaskodunk, az Ur Jézustól kapott örömünket nem fogjuk hamar odaadni a Sátánnak. önként vállaltuk az Ur Jézusnak való szolgálat igáját. Az igában nem egyedül vagyunk, a másik ágát, — a súlyosabbat — Ő viszi velünk ... — Viszontlátásra! Dr. Nagy Bálint. A Biblia mélységei felé Ml A MEGSZENTELŐDÉS? . . . tisztítsuk meg magurkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket. II. Kor. 7:1. Az embenak már a címből is sokat vélnek kiolvasni. Ez a szó: szent, megszentelődés igen sok emberben keltett már visszatetszést. Akik távol élnek Isten Igéjétől, azok a fenti kifejezést t. i. »megszentelődés« ilyesféleképpen (értelmezik: Szerzetesi életet élni, messze kimenekülni a világból, annak ezerféle bonyo- dalraáitaái. Sietünk megnyugtatni minden olvasónkat, főként azokat, akik könnyen félreértük e kifejezést s annak jelentőségét, hogy itt valami (egészen másról van szó. Nem szerzetesi életideálról, nem zárdába, vagy pusztákba való be-, illetva kimenekülésről, hanem a teljes élet kellős közepén történő hadakozásról. Nem száraz dogmatikai bölcselkedésről, hanem mindennapi élet gyakorlatáról. MIT JELENT a »SZENT«? Nem régen valaki felkeresett egy zsinegó- giáit. Barátságos orthodox zsidó mutogatott ott mindenféle érdekes dolgot. A látogatás legérdekesebb része az volt, amikor a kegyes zsidó a sok törvénytekercs között egy kézirato-
