Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-07-15 / 12. szám

sat mutatott meg. Ritka alapossággal, nagy gonddal volt elkészítve. Külön tartókában őrizgették, .mint »szent« tekercset s nem érinthette meg akárki.

Mi nem ilyen szentségre gondolunk. Az ó-testamentum éles különbséget tett szent és szentségtelem között. A szentség az anyaghoz volt kötve s külső dolgokkal fűlött össze. Természetesen kapcsolatban volt a lényeggel is. Ahol azonban a léinvégtöl elvonatkoztatták, szegényes külsőségbe fulladt minden s az igaz Isten tisztelete helyére az anyag tisztelete került, vagyis a bálványozás. Kanaán szent föld volt. Jeruzsálem szent város, a templom szent hajlék s a szentek szentjében állott a szent láda. Amikor Izrael erre a ládára bízta magát, —• jólehet régen elhagyta Istenét, — s ettől a ládától várta segítségét különféle harcaiban, szégyenletesen levágatott úgy, hogy a filiszteusok valósággal magukkal vitték Izrael Istenét azzal, hogy elvették Izraeltől a szövetség ládáját. (I. Sámuel 4:1—11.)

AZ ISTEN SZENT.

Isten egyedüli és abszolút értelemben vett szent. Felette van minden közönségesnek (profánnak) és bűnösnek. Maguk a szeráfok is befedik Őelctte arcukat (Ésaiás 6.) Egyedül csak Ö szentelheti meg az embert is. (János 17:17.) Először elhívja szolgáit s itt nem csak elkülönítésre van szükség, ez a megszentelődés negatív oldala, hanem kegyelmi adományokra és a tisztaságra is, ez a pozitív oldal (Róma 8:29— 30. és I. Péter 1:2.) A külső és a belső tiszla- ságnak pedig szervesen egybe kell kapcsolódnák. Az ó-testiamenlumban a vallási, az erkölcsi .és a ceremoniális tisztaság mind összetartozott. Alki Istenhez közeledett, annak tudatában kellett lenni: A hely, amelyen állasz, szent föld.« (II. Mózes 3:5.) — Az Új-szövetségben ha hivatali értelemben is, elő jön a szent szó, pl. szent apostolok, de itt a belső, a lényegi szentség áll mindig előtérben, ahogy a zsoltár- író mondja: »Nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban gyönyörködnél, nem lakhatik tená- lad gonosz!« (Zsoltén 5:5.)

JÉZUS A SZENT.

Szeretnéd magad előtt látni a szentség mintaképét? Nézz a Názáreti Jézusra! Népével epvüti élt belsőleg annak minden nyomorúságával, mégis Ö egészen más volt, mint a többi emberek. A bálványok, amik előtt kor.ársaik porbahullottak, idegenek, sőt nem létezők voltak számára. A pénznek nem volt hatalma fölötte. »Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall« — tanította (Máirk 8:39.) Ö nem az élvezetek embere. nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy Ö szolgáljon. (Márk 10:45.) Az Ő eledele, hogy Isten akaratát cselekedje (János 4:34.) Nem hajhászta a rangot, a megbecsülést. A legfontosabb és legdrágább számára az volt, hogy mennyei Atyjával állandó belső összeköttetésben, összhangban, egységben éljen. Ami6

kor azt mondja: »boldogok«, vagy pedig: »jaj nektek«, sohase tisztátalan indulatból, vagy gonosz szándékból mondta. A Gecsemáné kertiéibe«! mind halálig szomorú leikéből feltörő imádságot így fejezte be: .. . mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.« (Márk 14:36.) S magán a keresztfán pedig így hordozza mindannyi ónk vétkét: »Atyám! bocsád meg nekik; mert nem tudják, mit cselekszenek.« (Lukács 23:34.) Ö valóban az, aki bűnt nem ismert (II. Kői. 5:21.), mert hiszen onnan van joga a mi bűneink elvételére, hogy Őbenne nincsen bűn (I. János 3:5.). Ezért meri feltenni a zsidósággal való vitája közben a legnagyobb kérdést, amit emberek közül senki fel nem tehet: »Ki vádol engem közülctek bűnnel?« (János 8:46.) íme Jézus a Szent, Isteninek átadott, Isteniben élő, kristálytiszta személyiség.

A MEGSZENTELŐDÉS ÚTJA.

Jézusban szemlélhető szentség lehet-e a hívő ember tulajdonává? Nemesek lehet, hanem igéiét szerint az övé is. »Szereteim, most Isten gyermekei vagyunk és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert megfoajuk Őt látni, mint van. S akiben megvan ez a reménység Őiránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.« (I. János 3:2—3.) Aki erre teljes igyekezetét fordítva, csekkszi ezt, az járja a meg- sziemteiődés útját.

Hollandból áidoig.: Hatvani Lajos.

JEGYZET

Miért rosszak az emberek?

Mostanában sok ügyes-bajos dolgom akadt az »emberekkel«. Sajnos, úgy adódott munkaköröm, hogy dirigálnom kell néhány embert. Be kell osztanom munkáikat. Ellenőriznem kell azok elvégzését. Sőt ezekkel á dolgozókkal s az finnért fáradozókkal nemcsak munka-, hanem életközösségben is élek. Mostanában annyi baj akadt velük. S tegnap kibugyant kesergő lel- kemből — magamat is beleértve —; Miért rosszak az emberek?

Most a kérdés jegyzetbe kívánkozik, mert felidézett bennem egy vitatkozást, amit néhány hónappal ezelőtt folytattam valakivel. Arról volt szó, hogy miért olyan a társadalom, az emberek szervezett, vaa•>< szervezetlen együttélése, viszonya, mint amilyen. Az édesanyák »ártatlan« gyerekeket szülnek. A szülők »jó« gyerekeket nevelnek. Az iskola mindent megtesz, hogy »erkölcsi« személyiségekké nevelje a iábízottakat. Annakidején az egyetemen pedagógiát hallgatva, nemcsak az én évfolyamomén, hanem hosszú esztendőkön át egész hadsereg lett szétküldve az országba azzal, hogy a »tiszta humanitás« a nevelés célja. Gondolom, ezek a tekintetes, nagyságos, tiszteletes és