Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-06-15 / 10. szám
költészetük farmiája magyarul-magyar. Irodalmunk múltja tehát ezzel a mértékkel szolgál. A magyar irodalomnak minden időben az volt a feltétele és minden időkre érvényes erővel az is marad, hogy »népies« legyen, azaz formája magyarul legyen, magyar forma. Megüti-e mai magyar irodalmunk ezt a magas mértéket vájjon? (Folyt, köv.) Karácsony Sándor. Amikre volna orvosság Egyik diakonissza testvérünk írja beszámolójában, hogy hányáin háborodtak fel mostanában bibliaóráin amiatt, hogy sokat szokott Jézus Krisztusról beszélni, hogy minden kérdés megoldását Őbenne látja és hirdeti. Valaki a nőegyleti tagok közül kijelentette, hogy ő Isten tiszteletét és dicsőségét félti Jézus Krisztustól. Óh mennyien botránkoznak meg manapság Jézus Krisztusban, az Isten Fiában. — Magukat jó keresztyéneknek gondoló emberekben valami ihúzódozásféle van Attól, akinek nevéről neveztetünk keresztyéneknek, krisztusiaknak, Krisztus szerint valóknak. A magyarországi keresztyénség szinte általánosságban Krisztus nélküli keresztyénség. Még azok is, akikben van valami lelki érdeklődés, legtöbbször nem tudják hittartalmukban, kegyességgyakorlatukban hová elhelyezni Jézus Krisztus személyét. Nem egy olvan emberrel találkoztam, aki hitte, hogv a történelmi Jézus Krisztusban Isten Fia volt itt ezen a világon, aki meghalt a mi bűneinkért, akit Isten feltámasztott s fe’l is vitt innét a mennybe. Ezzel azonban meg is szűnt jelentősége. Ezeket elhiszik, de azonkívül nekik semmi közük sincs Hozzá. Nekik Istenük van. S ahogy egyik így gondolkodó mondotta nekem: Ez nekem elég is. Természetesen egész, vallásossága magán viselte a Krisztustalanság minden nyomorúságos és szánandó jelét. Miért van ez í"v? Megvan ennek a nyilvánvaló oka. Hiányzik a Szentlélek keresztség:. Tudniillik ai Szentlélek egyesegyedül Az, aki meggyőzően és kétséget oszlatóan bizonyságot tesz Jézus Krisztusról. Senki se mondhatja Jézust Urnák (tehát most is uralmat kifejtő, a dolgokba beleavatkozó és azokat közvetlenül intéző személyiségnek), de testben megjelent Krisztusnak se (Messiásnak, prófétának, akire most is hallgatnunk kell, főpapnak, ki nemcsak áldozott, hanem aki hathatósan közbenjár s akiihez bizodailommal járulhatok könyörgéseimben, királynak, aki iránt engedelmességgel tartozom, mert mindenekelőtt Ö a feje az egyháznak, mely teste neki s melynek én is élő tagja vagyok), ihanem csak a Szentlélek által. Társaságban folyik sok mindenről, mostani eseményekről, várható jövendőiről a beszélgetés. Miközben kis szusszamásnyi csendet tartunk, odafordul hozzám a társaság egyik tagja, ké'szeres doktor: Barátom, meg lehet itt őrülni, ha az ember szeretné tudni, hogy mi és hol az igazság. Talán semmi felől nincs olyan tudatlanságban a mai ember, a mai kor, mint éppen az igazság felől. Szinte cinikusan beletörődött már, (csak néha lázong ellene,) hogy csak divat- igazságok, kor-eszmiék vannak. Ez az igazság felől való bizonytalanság se más, mint a Szentlélek hiánya. A mai ember megvetette, meg- szomorította és megoltotta a Lelket és így nincs aki elvezesse az igazságra, mert Isten Lelke volna az igazságnak ama Lelke, aki mindenre meg tudna tanítani bennünket. Talán sohase volt ebben a világban annyi vacililáló ember, ingatag jellem, mint most. Néha szinte egészen megdöbbenve csodálom, hogy milyen hamar változtatják az emberek véleményüket, milyen hamar készek másfelé hajtani. Szélingatta nádszálak az 'emberek. Szélverte habként hányódnak a történelem kiszámíthatatlan eseményei között. Valami olyan bizonytalansági érzés jellemez szinte majd mindenkit. Még a hívők élete 'is ezt az ingadozást, ezt a bizonytalanságot mutatja. Ez is a Szentlélek hiánya, jecennemiiéte, mert a Szentlélek vezérelné az Isten fiait a biztos ösvényen. Sok a Jézussal mit csinálni nem tudó, sok az igazságot meg nem ismert és a vezetésnél- külii, bizonytalan »keresztyén« közöttünk, de azért még ezeknél is több a szomorú, a megkeseredett lélek. Fiatal Lekész testvéreimmel végig emlegettük közös ismerőseinket. Van közöttük igen sok tehetséges, jólképzett lelkész, akadnak tanárok, közpályákon lévők. Mind harminc és harmincöt év közöttiek. Egytől-egyig mind megkeseredett, csalódott, elégedetlen emberek, igaz, hogy legtöbbje, emberileg szólva, okkal, mert vagy nincs elég fizetése, vagy nem érte el kitűzött célját, va?v nem értik meg, sőt elnyomják, vagy nem tud megnősülni, vagy nem jól nősült. A tény az, hogy megkeseredett, szomorú emberekkel van tele ez a mi nemzedékünk, társadalmunk, jövendőt váró magyar életűek. — Nincs vigasztalója, mert nem vette, sőt sok esetben megvetette, miegszomorítóttá, megokolta a Szentlélek ajándékát. Igen, Ö volna, aki megvigasztalhatná a megkeseredett magyar lelkeket, alkotni hivatott tehetségeket és életre teremtett embereket. Ezeken a bajokon a magyar keresztyénség és a magyar keresztyének pünkösdje segítene... E felől van Ígéret... Csak 'lennének, akik bevárják és kérik... Csak legalább nehányan, de apy akarattal. Békefi Benő. — A LEJÁRT ELŐFIZETÉSEKET, szeretettel kérjük, tessék idejében megújítani. Az előfizetési dijak beküldendők a Református Gyülekezeti Evangélizáció Barátai Társasága Nyíregyháza, 1.052 sz. csekkén, jelezve a beküldött összeg rendeltetését. Félévre 3.— P. — FELELŐS SZERKESZTŐNK nyári címe: Szadiigeit, Pest vm, Megbékélés Háza. Lapunkra, Társaságunk ügyeire vonatkozó megkereséseket is oda kérjük. 3
