Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-06-15 / 10. szám
Hiszem testünknek feltámadását! Baráti bibliakörben beszélgettünk a feltámadásról. Nem vitatkoztunk, mert a feltámadást mindegyikünk hitte. De mindenki másképen hitte. S most napok óta foglalkoztat az a gondolat, hogy ha történetesen nem nehány hívő lélek, hanem Isten gyermekeinek nagy serege lett volna együtt, vájjon nem épen így alakult volna-e a beszélgetés, s vájjon helyes-e, hogy a jövendőnket illetőleg ilyen sokféle értelemben legyünk? Van olyan 'vélemény, amely szerint Isten országa nem helyhez kötött, érzékelhető birodalom, mert hiszen meg van írva: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Imé itt, vagy: imé amott van, mert az Isten országa tibenne- tek van (Lukács 17:20—21.) De viszont meg van írva: Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. (Ján. 14:2). Meg van írva, hogy a hit hőseinek, kik ideiem idegenek és vándorok: készített nekik várost. (Zsid. 11:16.) Int is az Ige, hogy mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak. Úgy érzem, hogy a két bibliai hely nem mond ellent egymásnak. Itt e földön nincs helyhez kötve Isten országa. Ott van mindenütt az Ö királysága, uralma, or szaglása, ahol a szívek behódolnak neki, törvényeinek engednek, s az ilyen embereik, bárhova mennek, viszik magukkal a mennyei levegőt. De ennek az Isten országának két korlátja van: az övéinek megváltat lan teste, s az övéit körülvevő hitetlen környezet. Ez a kettős határ sokszor megbénítja Isten uralmát. De eljön majd az idő, mikor (nem a földön, hanem az új földön — nem az időben, hanem az örfckévalóságban) lepattan a kettős abroncs és a lélekben minden gátlás nélkül kiteljesedik Isten győzelme. Akkor majd minden Istennek hódol és az Ö dicsőségét hirdeti. Akkor nemcsak az emberviilág ujjong majd, hanem a mező is vidul és az erdő minden fája is, (Zsolt. 96:12—13) és a lovak csengettyűin is ez csilingel: Az Urnák szenteltetett! Isten eljövendő oiszága valóságos birodalom, mert Isten ígéretet tett arra, -hogy új eget és új földet fog teremteni a régi helyett. (II. Péter 3:13.) És nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné, ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené? (IV. Mózes 23:19.) Vagy azt hisszük talán, hogy nem az az Isten, aki volt, aki a mi megkérdezésünk nélkül létrehozta ezt a csodálatos nagy világot?! Akinek lesz hatalma elrontani ezt a földet, annak lesz hatalma újat készíteni helyette. Ha gondokozunk felette, akkor belátjuk azt is, hogy szükséges az, hogy a régiek elmúljanak és újjá legyen minden. Ez a szegény Föld nemcsak hovv meg van verve minden ízében az ember miatt, de be is van szennyezve, meg is van fertőzve az ember által. Alig van rajta olyan hely, amely ne ivott volna embervért, a szűzi fehér havasok 'és a mélyvízű tengerszemek egyformán gyilkosok. A bűnök -4 szörnyű emlékei, amiket a paráznaság és vér véghezvitt — élnek az örök Isten előtt s nem a katyn-i fenycerdő az egyetlen, aminek a mélylén az Ő szeme borzalmakat lát. Ez a föld szép, még mindig nagyon is szép nekünk, de a megváltott, tiszta sereg számára Isten gazdag nászajándéka a új föld lesz, azon frissen és harmatosán kikerült föld, Isten kezéből. Uj ég is lesz az új föld felett. Mert az égnek is vannak sötét és fájó emlékei. Az után a nagy lázadás után, aminek a megdöbbentő nyomai itt-ott megvannak a Bibliánkban, a Sátánnak még sokáig volt bejárása a mennybe; ott teregette ki a hívők bűneit, mikor vádolta őket éjjel és nappal az Ur előtt — azért, —• lehet hogy sck másért, de valószínűleg azért is — lesz új ég, amelybe nem léphet a Gonosz, s amely nem emlékszik a Sötétség fejedelmére. Az új ég alatt, az új földön az új lakosok a Bárány megváltóttai, mi leszünk. És nem valami ködpárás másvilág légnemű lélekárnyai, vagy fényei, hanem valóságos, leiki testet viselő emberek. Világosan mondja az Ige, hogy amint van érzéki, úgy van lelki test is, (I. Kor. 15:44, 49.) és hogy bár nem tudjuk, hogy milyenek leszünk, de azt igen, hogy hasonlókká leszünk Őhozzá, Jézushoz, (I. Ján. 3:2.) aki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ö dicsőséges testéhez. (Fii. 3:20.) Hogy valósággal feltámadott testről van szó, az világos a Jel. 7:9—17-ből, hiszen a sokaság a királyi szék és a Bárány előtt áll, tehát Lába van, fehér rühába van öltözve, tehát teste van, pálmaágat tart a kezében, kiáltanak nagy szóval, tehát szájúik van, hangjuk van, és 'látják az ő orcáját, tehát szemük van és az ő neve a homlokukon lesz (Jel. 22:4.) Tehát még homlokuk is van. S valahogy az ember rejtett vágya is így kívánja ezt, ahogv Jób is mondja: AJcit magam látok meg magamnak, az én szemeim látják meg, nem más. (Jób 19:27). Vannak komoly, hívő lelkek, akik nem foglalkoznak a Biblia utolsó lapjaival, úgy gondolva, hegy az a fontos, hogy itt megtegyük a magunk kötelességét hűségesen' s ami az életünkön túl következik majd, az az Isten dolga. Hiszen ez igaz. De a menyasszonynak, miközben kelengyéjén öl-töget, szaibad gondolni a leendő otthonára és épen ez a rágondolás újabb és újabb munkára ösztönzi, vagy elveszi a munka fáradtságát. Nekünk is azért beszél az Ige a mennyről, hogy felemeljük a fejünket és ködökön és bajokon, hétköznapokon, nyomorúságokon át lássuk az előragyogó célt. Szólt erről már Ézsaiás is: Lássad Siont, ünnepeink városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem huzatnak s kötelei soha el nem szakadnak! Nem szaibad elködösíteni Isten világos ígéreteit! A mennyei Jeruzsálemről az beszélt, aki azt tanította: a ti beszédetek legyem úgy: úgy nem: nem, ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon. Ha Ö mondotta: lesz aranyutca! Mert Ő mondotta: lesz gyöngykapu! És omlani fog az élet vizének tiszta folyója az
