Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-10-15 / 18. szám

\

a cikkíró által nyilván óhajtott objektivitást). Tetszett is a teát előadás. Csak egy nyugtalan! t- ia az embert, amit pedig maga a cikkíró érdemként regisztrál: az ifjak »tudomásul veitek hogy minden úgy volt és úgy van«, ahogy a két előadó megmondta. Már éppen azon a ponton voltak, hogy mindannyian ráhelyezkednek a szociológia egyedül célra- és eredményre vezető nézőpontjára, nem zavarja majd őket a teljes élet és a teljes lélek sok-sok más tényezője, amikor »váratlanul jelentkező hangulati elemeik« felborították a szépen ösz- sz ('hozott »egységfélét«.

A kcnfemecia objektív, tudományos részének vége, jönnek az érzelmi reakciókra számítóik (nevezték őket már lírikusoknak, is), próféták, látásokat látók, apostolok, megszállottak és egyéb nemikívánatosak.

A két tudományosnak elismert előadó a cikkírótól az egyébként nem különöskép tudós jellegű »minden elismerést és dicséretet megérdemlő« jelzőt kapja (ennyi a méltatásuk is egylbem), bezzeg több jut a prófétáknak és egyéb megszállottáknak. Csak az a kár, hogy a cikkíró is egyszerre búcsút mond az objektiv hangnak és maga is az érzelmekhez kezd szólni (bocsánat, nálunk ez nem lebecsülés). Németh László még megússza a »tőle megszokott pesszimista hang és kisebbségi érzet« fel- hiány to rgatásávai Karácsony Sándor azonban már áldozatává lesz a megváltozott .hangú méltatásnak. Megtudjuk róla, hogy a legnépszerűbb' ember, hogy az elnök öt előadása előtt a legnagyobb magyar nevelőnek aposztrofálja (ezen a cikkíró nem éppen jóakarattal mosolyog, de hozzá nem szól, mert ő — szociográfus), megtudjuk, hogy az előadó jó színész, kitűnő előadó, szuggeszfív egyéniség, ‘pedig (úgylátszik az érzelmi hatásokról a legkomolyabb tudósok sem tudnak lemondani) »...megjelenése nem a legelőnyösebb.« Sőt azt is olvassuk a kép teljessége és a tárgyilagosság érdekében, hogy rettenetesen kövér ember, olyan, minit egy török basa. ..«) ezt Karácsonynak egyébként sok ismertetője felrótta már. Ezzel kapcsolatban javasoljuk a nevesebb filozófusok listájának testsúly szempontjából való összeállítását. Nyugtalanító pl., hogy sem Plafonról, sem Augustinusról, sem Fichteről nem állanak megbízható súlyadatok későbbi korok rendelkezésére. Hiába, a tudományos rendszer k mindig gazdagodnak). Minőikét előadás, mint olvassuk, tetszett a »politikailag iskolázatlan társaság« tagjainak.

Die elég a tréfából. Nem szeretnénk olyan hibába esni, melyre magunk akarjuk felhívni mások, elsősorban a cikkíró figyelmét. Rosszul esik ugyan Karácsony Sándor tisztelőinek, hogy egy tudós igényű közíró így intézi el egy olyan megnyilatkozását, mely a jelenvoltaik és a tényeket ismerők tanúsága szerint nagy szolgálatot jelentett az egyetemes magyarság és (ne tessék haragudni, ha a szót erőltetjük, ez is van olyan életfontosságú a magyarság szempontjából, mint a szociológiai szempont) a ma- 2

gyár lelki ébredés ügyének. Ez azonban a ki- vcibb baj. Ez a pár sor nem íródott volna meg ezért, mutatja a címe is. _ Más általános jelenségre szeretne a jószándékú és áldozatkész új magyar tudós generáció előtt rámutatni (minden viszonzásként. alkalmazott gúny ellenére ideszámítjuk mi a cikkírót, a két általa megdicsért érdemes szociográfus előadót és sok más társukat is). Azért tesszük erről a helyről, mert ezt a lapot sem a konkurrencia, „sem a politikai vagy társadalmi elfogultság vádja nem érheti. Ne essünk a mult hibáiba. Ne vegyük magunkat körül tudományágunk igaz vaigy annak vélt eredményeivel, ne örököljük a múlt századi filológia és történettudomány annyiszor ( a cikkíró által is egész biztosan) megcáfolt és nevetségessé vált módszereit. A szóbanlévő cikk nem is értekezés, hanem riport, mégis ketté osztja a világot: komoly tudósok (alias: politikailag iskolázottak, szocio- gráfusoik, szóval a céhbelidk) és érzelmekre építő népbolendítő dilettánsok, tudománytalan megszállottak kasztjára.

Először is: az utóbbi osztályba soroltak közit mám egynek általánosabb, mélyebb, szélesebb alapú (tehát megbízhatóbb és az egyoldalúság veszélyével kevésfobé fenyegető) műveltsége és tudományos álláspontja van, mint az előbbi csoport sok elismert tudós írójának. Továíbbmemve: olyan biztos alap az emberi ész és logika magában? Nem teljesebb, emberibb, spontánabb az egyszerre megismerő és érző ember? A tudós, aki a Szentlé’ektől nyert világosságinál látja meg a dolgok közti nagy összefüggéseket! ,s nem tudja eltitkolni e feletti nagy örömét, aki tehát tudománya ál- t%l — mely a másik emberre nézve lehet csak teljes — szuggesztív lesz, nem kívánatos elem? Melyik típus hát a kívánatosabb? A tiszta észember, vagy az, aki ellenállhatatlanul cselekszik a legbiztosabb hitelű tárgyi ismeretek birtokiáiban és a legmagasabb isteni eredetű motívumoktól,- elsősorban az emberi szolidaritás megélésének erejétől vezettetve? Egyetlen tudományág jó vagy rossz eredményei, vagy Isten Igéjéből sarjadó teljes élet legyen-e a magyarság jövőbeni útmutatója, hajtóereje, Programm ja? Személy szerint a tudósokat illetően pedig: jobb és megbízhatóbb az, aki csak értelmével áldoz a tudomány oltárán? Ugyanez a tudós imár kevésibbé alkalmas eszköz, ha énjét (érzelmi és akarati világával együtt) és életét mindenestől ráteszi arra, amit — a Szentlélek tolmácsaként — tanít?

Félreértés ne essék. Mi nem osztályozunk. Az Erő mindenkinek rendelkezésére áll. De fel kell emelni szavunkat az ellen, hogy mások különbséget tegyenek tudósok között s .éppen* azok terhére tegyék ezt, akiket mi kiválasztottaknak és követésre méltóknak tartunk.

Isten’ minden tudóst is vár, csak azt kéri tőlük, legyenek készek egy . élet tudományos eredményeit is feláldozni ö érte, Bánják meg, hogy olyan sóikat és jól tudnak, mordjamak le a mindenáron való emberi bölcseségről, ré-