Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-10-15 / 18. szám
szegedjének meg, ne a korcsma gőzétől, hanem a feöttös tüzes nyelvek hatására, melyeket rájuk (küld Isten »az églből, sebesen zúgó szélnek zendülése« mellett. Ebben a pattanásig feszült atmoszférában várják és prof étál ják a szín józanul tán el sem viselhető kinyilatkoztatást az Igazságról, nem törődve azzal, ha némelyek patvarikodván ezt kérdik: »édes bortól része- gedtelk meg ezek. ..?« Azt felelvén bátran Péterrel: »nem részegek ezek . . hiszen Isten mondja: »az utolsó időkben kitöltők az én leltemből minden testre és prófétáinak a ti fiaitok és leányaitok és a ti ifjatitok látásokat látnék ...« (lásd: Csel. 2.) ó M. F. LEVÉL a Református Gyülekezeti ELvangélizáció Barátai Társaságának Lélektöl-lélekig Kedves Léleiktestvóreim! Csaknem tíz év,e eijárogatok, hol mint hallgató,. hol mint előadó a látható konferenciákra, de életemben most voltam először »láthatatlan konferencián«. Őszintén szólva nem túlsóik reménységet 'hiteleztem a láthatatlan konferneciiának akkor, amikor a részvételi dí- iat elküldtem, de amikor a kezembe vettem azt a bizonyos »Holnap felé« című könyvet és kinyitottam ezzel a sóhaj szerű imádsággal köszöntött: »Uram, a múlt legyen teljesen a múlttá, legyen teljesen eltörölve; a jelen egészen a te megszentelő kezeidben; a jövő úgy, amint te azt elgondoltad, elkészítetted, kijelentetted: Jövel, Uram Jézus!« Ezt láttam meg benne először. És ez a mondat fáklya lett a lelkemben, amelynek fénye mellett aztán hozzáfogtam a könyv olvasásához. ]Jgy hétig minden este, nagy csendességben leültem a lelkem szószékére és a bellülvaló hangomon magyaráztam — olvastam — magamnak a konferenciai előadásokat. Csodálatos konferencia volt. A szó eszményi értjeimében volt konferencia. Éreztem, hogy a Lélek a szóban és betűiben is él, mert Isten jósága végtelen. Ha Ő akarja a Lélek szava újjá festi bennem a vért és én, mint nyitott szájú kis iskolásgyermek, újra tanulom érteni és élni az igaz életet. Felszámolhatom a múltát, megérthetem a mai jelentőségét, a ma feladatait és erős hittel boldogan indulhatok az új magyar holnap felé. Nem tudom felsorolni azokat a végtelien- sépiv tartó leltóörömöfcet termő csodákat, amelyekét ez a láthatatlan konferencia adott nekem, de két dolgot nagyon világosan megérez- tem mégis, hogy ahol a Lélek munkálkodik, megteremti a "közösséget, viszont ahol van közösség, ott megjelenik a Lélek is. Éreztem láthatatlan testvéreimmel a közösséget, akikkel igy a könyv olvasásában együtt voltam. Ereztem, hogy belekapcsolódtam egy láthatatlan, de annál valóságosabb közösségbe, amely minden tért és időt áthidal. És én hiszem, hogy a Lélekre ügyéivé a lelkek közt végzett munkák eredményeként sikerült bennem is valami úgy, ahogyan a mai igém ad alapot a végső győzelem reménységének a Róma 8:31—39. verseikben. Ezzel az együtt reménykedő hittel és testvéri összetartozással gondolok most minden láthatatlan és ismeretlen lélektest vérem re és kívánom, hogy a személyes átélés ereje vezessen 'el bennünket a láthatatlan konferencia előadásainak egy-egv lélekbemarkoló, átformáló gondolatával. a szebb magyar jövő reménységével az igazi nagy, léleksizerinti átalakuláshoz. Lelkiörömömet mégewvszier hangsúlyozva, őszinte : és igaz barátsággal köszönt mindenkit: Kaposvár, 1943. szeptember 29 Évi Erzsébet. Abauji lelkész evangéiizáció —• Szeptember 21—23. — 1. Háromnapos avangélizációt -tar .ott az Abaúji Lelkészegyesület Göncön, szeptember 21—<23-án. A mai súlyos, felelősségteljes időkben 44 gyülekezeti munkás sereglett össze e kies mezővároskáiban, hogy e csendes napok áidástelies óráiban felvértezze lelkét az elkövetkező munkákra és egymás hite által erősödjön, épüljön. Be kell vallani, hogv szorongó érzésékel telve verődött össze ez a Krisztusba oltott nyáj. Uj volt a kérdés, bizonytalan volt a felelet. Régen elavult nézetekkel, féltékenyen őrzött hiúsággal és dédelgetett bűnökkel eltelt lelkek kezdték meg e tanácskozást, A legtöbben farizeusi szemforgatást vártak és erősen készültek is az ellenihatás megtételére. De mire eltelt az első nap fele, ámulat, megszégyenü- lés, önismeret, bűntudat és a bűnből való megtérés őszinte vágya telepedett rá a lelkekre. Éreztük, hogy eddig hiányzott valami nemcsak munkánkból, de életünkből is. Az elvégzett munkák fárasztottiak, eredmény pedig alig mutatkozott nyomukban. Legtöbbször. elked- vetienedés, csüggedés, kishitűség hullt rá lelkünkre, látva a felburjánzó bűnöket, a fásult közönyt, a fagyos elihidtegülésit. A legtöbben beletörődtek a változhatatlantba, míg a kisebbség kétségbeeséssel kiáltott az ég felié: Mi lesz így népedből Szentlélek Úristen? E háromnapos együttsét meghitt közelségében Békefi Benő testvérünk vezetése mellett. nagy átalakulás történt. Az Ige sugárzó lényéiben tisztán megmutatkozott: bennünk volt a hiba és nem a külső körülményekben. Az evangélium lelkünkre hulló pörölycsapásai rádöbbentettek bűneinkre, melyektől nem bírtunk, talán nem is akartunk igazán megválni. Ezért volt szavunk zengése bizonytalan .és emiatt nem volt magvetésünknek gazdag aratása. Egy tisztább élet utáni vágy született meg a jelenlévőikben. Öröm és boldog készség szállta 3
