Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-08-15 / 14. szám

torga'tott angol-amerikai ébredés! énekek. Tud­juk, hogy ezekben az énekeikben az ébredező magyar körök érthető okokból, amelyeknek a fejtegetése nem -tartozik ide, az egyház, így az egyház múltja helyett is inkább csak a külföldi evangéllizáló mozgalmakat tartották szem előtt és nagyon érthető ps-ychol-ogiai okoknál fogva elsősorban is azoknak az énekeit énekeltek, tehát fordították magyarra.** — Noha ebbe az első részbe is kerültek már be egyházi énekek, tagadhatatlan, hogy az ébredés által mrgraga- dottak, különösen eleinte, ezeket épen eltorzí­tott, természetellenesen vontatott cneklésmcd- jukinál fogva az alvó egyház áltatóeszközeinek tekintették. Az evangélizáló mozgalmak éne­kei iránt viszont — szövegűik christo-centrici- tara mellett — már csak azért is bizalommal voltak, mert élénk -dallamuk és éneklési mód­juk fölrázta vagy legalább is megrázta az alvó embereket. Senki hozzánemértő nem tagadhatja, hogy akad ezek között -az énekek közt néhány olyan, amelyeket, jobb lett volna akkor kihagyni, amikor 1925—26 táján sort keríthetett a Bethánia a kottás Hallelujah újabb kottás ki­adására, csakhogy ennek útját állta az első —- ha jól emlékszem — hét-nyolc ív matricázo-tt szövege, sőt kinyomtatott volta. Ha már most a Halleluiáht a maga mai alakjában, különösen pedig az első, majd második kiadás szaporula­tát vesszük szsmügyre, szembetűnő, hegy el­sősorban a magyar református és evangélikus egyházi énekeik gyöngyeit veszi föl nagy szám­mal (37+22), legfclkép-en a régi magyar éneke­ket s magyar papköltck és zeneszerzőknek ez utóbbiakhoz szövegben és dallamban egyaránt hozzásimuló énekeit. (Kovács Lajosnak 19, Ká­dár Gézának 7, Vargha Tamásinak 13 énekét.) De külföldi forrásai is -egyre inkább egyházi jellegűek. (A síkot egyház éneikeskönyvéből, a Chareh Hymary-ból harmincon felül van a Hallelujah-ban ének. Az újabb rész pedig egész sorát -szólaltatja meg a német szigorúan egy- iházii körök templomon kívül használt énekes- könyve a Missio-nsharfe énekeinek, s az északi: dán, svéd, finn egyházi énekköltészet isumá­kéinak.) Külön is szembe kel még néznünk a dal­lamok -kérdésével. A zenei nyelv, tudjuk, egé­szen sajátos valami. Egy-egy dallam néha egy­mással merőben ellentétes szövegeknek lelhet a kísérője. Innen van, hogy az egyházi ének- kíincsíbein mindig voltaik olyan dallamok, ame­lyek eredetileg profán szöveget kísérteik. Ami­kor az üdvhadsereg alapítója közszájon forgó profán dallamokra énekeltetett evangéliomi ** Hogy sohasem volt még a világon sehol olyan ébresztő mozgalom, amely meg ne te­remtette volna a maga énekeit, azt .nagyon ér­dekesen illusztrálja a Révész Imre ismertette Sommerviel-e-féle magyarországi -evangélizáció, amelynek kapcsán az első ilyen- — akkoriban szinte csak hevenyészett — éneikfordít ások ke­letkeztek. 4 szövegeket Londoni utcáin, abban mindössze az volt új és szokatlan, hegy máróldiolmapra ön­kényesen csinálta meg azt, ami előzőleg sc(k esetben egészen önkényt,el-enül alakult ki az időik folyamán. Innen van az is, hogy egymás­sal máskülönben kemény harcot vívó keresz­tyén felekezetek használják egymás dallamait. Csak az a fontos, hogy azt a dallamot, amely­nek -átvétele eredetileg mégis csak egyes em­bernek a ténye, elfogadta és ióvá -hagytaje egy kisebb-nagyobb keresztyén közösség. Ebben az esetben az a dallam, ha merő-ben világi szövege volt is előzőleg, teljesen elszakadva -ettől a tar­talomtól, annak a kz-össáen-eik a hitét fejezi ki és hirdeti. Aki még mindig kihallja belőle a régi szöveget, vagy kiérzi belőle a régi szöveg érzelmi velejáróját, az még nincs lelkileg telje­sen összeforrva azzal1 a közösséggel. De külön­beni sem csupán ilyen -kivételes esetről van szó. néhány profán dallamfcíöiből átvett meló­diáról. Amikor szektás éneklést emlegetnek és szektás jellegei akarnak rásütni akár a Halle­lujah, akár a Hozsanna énekeire, akkor szinte kivétel nélkül mindenki a rhytmikus- és tenmé- szetesen gyorsabb ütemű éneklés ell-en berzen­kedik. Arról nem is szólva, hogy ez a kiegyen­lített, rettenetesen meglassított, strófák, sőt sorok fcö-zti közjátékkal folytonosan megszag­gatott éneklés lehetetlen karikatúrája a zené­nek, tiltakozik ellene a történeti igazság is-. — Mert eredeti dallamaink is rhyt.musossk voltaik és csak az úgynevezett felvilágosodás kora akarta annak az istentiszteletnek az ürességét pótolni a kiegyenlített dallam-ok hazug ünne­pélyességével, amelyből kihagyta az igét, az evangéliumot. Tudott dolog, hogy a protestáns zeneművészet legjobbjai — így a református egyházban boldogult Aro-kiháty Béla is — az eredeti dallamok helyreállításának szentelték és szentelik I-egjdbb erőiket. (Mintegy előre megérezve ezt a mozgalmat, merte- bs-van-ni a református én-ekeskönyv a maga énekei közé a Ho-zsanna néhány darabját.) Mindezek alapján az az én tanácsom, hogy a Hallelujah énekekről ne beszéljünk csa-k így általánosságban, -az egyes énekek kö­zötti különbségtétel nélkül, sőt miég egyes ilyen vagy olyan szempontból kifogásolható énekek megítélésében is érvényesítsük az-t- a megértő jóakaratot, amelyet a gyűjtemény számos kiváló sz-öveg és dallamszerzője s im­már -köztünk sem lévő, tiszteletreméltó szer­kesztői — Kováts- Lajos és idősb Victor János — testvérektől elvárhatnak. Br. Podmaniczky Pál. Mi a magyar ébredés? A magyar élet Istentől való megoldása. * * Hidd! Kérdd el Istentől! Dolgozz érte!

Next

/
Oldalképek
Tartalom