Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-12-15 / 22. szám

Mindnyájan egy véleményen vannak. És aikkor megszólal az egyik: de az a fontos, hogy tényleg magyarok legyenek azok, ek k k zökbe veszik a dolgok irányítását, végzését. És felmerül a kérdés: ki a magyar? Magyar vagy-e Te testvérem? Az egyik a magyar szellemet, a másik a magyar lelket tartja fontosnak. Van, aki azt mondja, hogy magyar az, aki magát magyarnak tudja, érzi, mondja. Ismét egy másik csak azt tartja magyarnak, aki vérségileg is magyar, s ezt legalább harmadíziglen, »négy nagyszülőig« bizonyítani tudja. Van olyan, aki elfogadja magyarnak azt, aki magát magyarnak tartja, de csak akkor, ha élete is igazo’ja ezt. Egyszóval megindul a vita. A meddő vita, amely szintén ezer éve tart és sohasem ér véget. Aid a származást tartja a legfontosabbnak, hivatkozik a vérszerződésre, amely — szerinte — még ma is érvényben van, s amely kimondotta, hogy a magyarság vezetője csak a hét törzs egyikéből származott ember lehet. De mit jelent a vezetés? Csak az egész nemzet vezetését, vagy általában mindenfajta vezetést? Ismét véleménykülönbségek. A nemzetvezetés és a »vezető pozíciók«, »vezető állások« között igen nagy az átmenet. Van olyan, aki idesorolja a nevelést is, tehát szerint e tanító, tar ár, óvónő is csak magyar lehet. Helyes, helyes, mondják, de ismét felmerül a kérdés, ki tehát a magyar? Olyan testvérünk is van, aki a »magyarság« egyik legfontosabb jellegzetességének azt tartja, hogy nem az idegenszerű, hanem az ötfokú zenét tartja valaki szépnek. Másik a jó nyelvérzéket említi. Ez is jó alkalom a vitára. A helyes magyarság. Purizmus, vagy a meghonosodott jövevényszavak elfogadása? örüljünk e a nyelv gazdagodásának, vagy zárjuk ki az idegen szavakat. Legyen gazdog. ha k:ssé meg is változik a jellege, vagy pedig maradjon meg tisztán magyarnak? A gazdagítók hivatkoznak az évszázados, évezredes nyelvgazdagodásra, azokra a szavakra, amelyek »magyarságában« már kételkednünk sem lehet, s a nyelvészet mégis tudja és kimutatja, hogy id-gsn eredetűek. Idegen volt, de magyarrá let', mondja a »myelvgazdagító«. S ez ismét visszaviszi a vitát arra, hogy ki a magyar. Ha a szó magvarrá lehet, nem lehet-e az égvén? És a vita folyik és folyik. S nem látjuk, hogy csők arra jó, hogy soraink közé bomlást vigven. Nem látjuk, hogy ezt nem lehet szabályokkal eldönteni. Nem látiuk, hogy itt nincsenek keretek, előírások, olvan »ismérvek«, amelyek eldöntik a kérdést. Nem akarok most abba a hibába esni, hogv a vitára én is alkalmat adjak, azzal, hogy elmondom a magam véleményét arról, hogy ki a magvar. Csak azt mondom, hogy valahogy különböző szabályok, kü’ső »ismérvek« nélkül is tudjuk, látjuk és érezzük, hogy ki a magyar közöttünk. .. .A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat és a civakodást és a törvény felül való harcokat kerüld, mert haszontalanok és .hiábavalók. (Tit. 3:9.)

—s —r.

Gyülekezeti evangéllzáció

BUDAPESTI CSENDESNAP -- Lu ember 6. —

Nem sokan gyűltünk össze, de azért jó volt az együttlét. Délelőtt megbeszéltük előbb Zakariás 12. részét. Különösen ítéletes volt számunkra az, hogy milyen könnyen megfeledkezünk arról, hogy az Isten, akiben bizodalmun- kat vetjük, az ég és a föld, de az ember Terem- tője is. Isten az egyházat »részeg:tő pohárnak« szánta, s milyen borzasztó, hogy nem színtiszta borral van tele. Az egyház Isten terve szerint »nyomtató kő«, mozdíthatatlan egység, s milyen könnyen vagyunk mi szélingatta nádak, s könnyen hajt ide s tova a tanítás akármi szele, mennyire nem jellemvonásunk megállni a hitben tántoríthatatlanul, alaposan és erősen. Mi - lyen nehezen vesszük tudomásul azt is, hogy az Isten nemcsak a mi Istenünk s ő nemcsak velünk szándékozik jót cselekedni, hanem egyházával mindenütt, mindenhol, minden népek között és minden időben. A megítéltetés közben hálát fakasztóan rajzolódott elénk az egyház eljövendő dicsősége, amit kétségkívül elhoz az egyház Ura, s am'ben az egvház tagjai is részt kapnak. Ugyancsak délelőtt beszéltük meg az újszövetségi résznek az első részét is (János 19:13—34). Ezeknek a verseknek a megbeszéléséből az az evangélium szólt hozzánk, hogy megvigasztaltan, keresztyén módon va’ó viseliKedni tudásnaV egye Jen :í8T. 1 ehe'őségé és forrása a változhatatlan tényh°z, a megvál- tottsághoz való ragaszkodás. »Noha v-k voltam, most látok«. Amint a tudatunkból kikerül, vagy abban elhomályosodik a Krisztus elégséges áldozatának a tényé, nem tudunk keresztyének lenni, mert az nem rutin, nem szokás, de még nem is illem, vagv törvény dolga, hanem kizárólag a kegyelem ténye. y

Délután folytattuk az újszövetségi részt: (János 9:35—41) Ennek a meoibeszé’éee ak+t a. »Jézus imádat« vágva töltött el bennünket, hogv ne csak imádkozzunk Hozzá, hanem imádiuk őt. Ne cs=k segítségét fogadjuk hanem dicsőítsük őt. Ne csak a raítaHk segj’o Megváltót, hanem a dicsőséges Isten Fiát 1| suk Benne. Bűneink megmaradásának az oka.., mindig az, hogv elfeleitiük öt imádni. M"gbQ- széltük a magyar megmaradás imaközössági. _ Mindenki a maga megszokott imafcözös^égéb1 1 nróbália bevinni a megvár megmaradásért * 1

könyörgést. Minden hó második keddién de. J után 5 órakor a Pozsoovi-útoni is megtarM ¥ 4 Budapest és Pest környéki tagjaink az imaórái. 1

H AZ AVATÓ ÜNNEPÉLY ÉS C SEN DE SN AT * — Nyíregyháza, december 8. — Á

Bocsánatot kérek, ha nem leszek elég tár- i gyilagos, de hát saját otthonomról van szó. M

Kora reggel még az építkezés befejezésé-^ nek utolsó aktusaként felkerült házunk hóm- 4 ldkzatára a zománctábla: »Református Gyüle- <

©