Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-11-01 / 19. szám
r ly urnák ><$terfia u. 1; I. évfolyam. 19. Máui. _— j***^m. _ Fő szerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőség és kíadóhívalai: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Teleion: 25-99. A sorrend: lényeg! Kívánkozott volna a címet úgy adni meg, hogy »a sorrend: a dolog vadja«. Az idegen és erőltetett »lényeg« szó magyar őse Kiss Géza barátom szerint »a dolog vad-ja« (van-ja). Mert arról van szó, hogy döntő módon függ minden a sorrendtől. Az evangélium ébresztő és állandó éltető hatását keressük. Nyilvánvaló, hogy az evangélium nem evangélium, ha nem Istennek hatalma. A hatalom szó az írásban d ün am i s, erő. Az igazi evangéliumnak életet megoldó, múltat eltörlő, jelent betöltő és> jövőt munkáló erőnek kell lenni. Isten ilyennek mondja s Ő igazmondó. Aki evangélium-mal találkozott, az tudja, hogy mennyire döntő módon a lényegéhez tartozik az evangéliumnak, hogy Isten a kezdeményező. 0 előbb Szeretett minket, mint mi Öt. A reformátorok ezzel az igazi evangéliummal találkoztak, s teljesen tisztán, láttáic, hogy tőlünk nem vezet út Istenhez csak Istentől van út mihozánk. Mi hozzá soha, sehogy, semmiképen föl nem kapaszkodhatunk. De csodaképen ö lehajolt, leszállt hozzánk Jézus Krisztusban. Ami nekünk lehetetlen volt és marad, az Istennek lehetséges. Mi nem tudjuk a múltat se eltörölni, se jóvátenni. Erőfeszítéseink hiábavalók. Se máson, se magunkon segíteni nem tudunk. De amikor ezt igazán megláttuk és nyomorúságunkat valóban elismertük. éppen akkor szólal meg számunkra is érvényesen az evangélium. Istennek joga van megbocsátani, Neki szabad múltúnkat eltörölni, számára lehetséges a mi egész belsőnket megváltoztatni és a Krisztusban minket új teremtésekké tenni. Hogyan van hát, hogy ez a teljes isteni meaoldás mégse mutatkozik a keresztyének életében olyan fölszabadulásban, olyan békességben, olyan megszentelődésben, ami az evangéliumot hitelre méltóvá tenné a - Krisztustól még távol állók előtt? Úgy látom, hogy két hiba szokott történni. Az egyik azoknál az embereknél, akik az evangélium következményeit akarjak az '■ evangélium nélkül. Egyszerűbben: akik békességet, biztonságot, gondviselést és megannyi többi jó ajándékot szeretnének birtokolni — Krisztus nélkül. Még egyszerűbben: békességet, biztonságot és minden egyéb jót elnyerni — megtérés nélkül. Az ilyen emberek tele vannak keserű panasszal, hogy ők mennyit imádkoztak, vagy mennyit o.dakoztak, vagy mennyire iparkodnak jót cselekedni és ime mégis az életük benne van ebben vagy abban a nyomorúságban, amit az Isten nem akar megoldani. A másik fajta ember — bőven van az úgynevezett keresztyének között — az evangé- liwmo t akarja bírni — a k övetkez- ményei nélkül. Ezek úgy képzelik, hogy ha az Isten most már Krisztusért megbocsátott, kegyelembe fogadott. rám nézve mindez nem jár semmi komoly következménnyel. Félre ne értse senki, nem a kísértéstől és még- csak nem is a bukástól való mentességet értem. A becsületes harcot éppen a kísértések elleni A szabályszerű küzdelmet! Nem. az igazi evangéliumot ismeri az, aki nem akarja észrevenni, hogy az evangéliumnak nemcsak az örökkévalóságig érő ígéretei vannak, hanem most, azonnal velünk szemben igényei is. Olyan tisztán és olyan világosan áll ez az Igében előttünk: »Megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek (ez az evangélium), amely arra tanít minket, hegy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon« (ez a következmény). A sorrend azonban valósággal a dolog vadja. Mert amíg meg nem jelent mindenek között nekem is az Isten idvezítő kegyelme, addig esztelenség a következményeket várnom. De ha megjelent, semmiképen nem marad következmények nélkül. BERECZKY ALBERT. 1
