Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-11-01 / 19. szám
Reformáció régen — és most? A reformáció megértése és értékelése nem csak cgylházitörténelmi vagy szellem- történeti feladat, kérdés vagy érdekesség, mert benne nemcsak valamilyen egyház- történeti eseménysorozat bontakozott ki és miég nem is csak különböző szellemi hatásoknak kétségtelenül nagyhorderejű eredője emelkedik általa ki, hanem ezeknél sokkal inkább több és más. Nincs értelme letagadni a reformációban megismerhető és végbement kényszerű történelmi eseményeket, vagy a benne érvényesülő különböző szellemi áramlatok összhatását. Azt azonban világosan látnunk és vallanunk kell, hogy bármennyire ismertek, megfejtetettek és megmagyarázattak is ezek, még mindig nem tudjuk magát a reformációt, mint reformációt megérteni és érté- kelimi, mert hiszen ezeknek legfeljebb csak eszközi szerepük van az egészben. A reformáció kimondottan lelki esemény és valóságosan az »egyház« életében megmutatkozott jelenség. Igaz megértéséhez a Lélek munkájának és az egyház életének ismerete szükséges. Korunkban a reformációról elhangzó megiemilékezések leginkább a dilettáns értékelők mellébeszélései. (Jaj azok a refor.má- dó-temlékürmsipélyejken elhangzó daszisszónok- latok!) Mindaddig, amíg nem 'tudjuk a reformációban a szuverén Isten szabad Lelkének cso- daszerű munkáját Neki dicsőséget adó imádattal szemlélni, legfeljebb csák a szellemi jelenségeikig jutunk el értékelésünkben. Ez pedig vajmi kevés. Addig, amíg engedelmesen tekintetbe nem vesszük, hogy az »egyház« élete egyedül álló és különleges élet, mert nincs még egy olyan alakulat, intézmény, mely hasonló volna hozzá, a reformáció történelmi eseményei közül a lényegtelenre helyezzük a hangsúlyt, ahogy sajnos annyiszor megesik egyház- történelmi események értékelésénél. A reformáció Isten nélkül csak félreérthető és (elsősorban ezért) rosszul értékelhető. A reformáció llelki esemény, nem, kitervelt emberi szándékok és programmok megvalósulása, hanem ' Isten hatalmas bizonyságtevése arról, hogy a Krisztus evangéliuma valóban Isten hatalma minden hívőenk idvességéne és abban valóban Isten igazsága jelentetik ki hitből hitbe. Természetes, mintahogy leginkább úgy ebben is Isten a maga hatalmas és egyedül Benne, Vele és Általa megérthető bizonyságtevését »porból támadt kis emberkék« eszközként való felhasználásával mondotta és cselekedte meg, már csak azért is, mivel ezt is az emberért, az ember hasznára mondotta és cselekedte. A reformáció az »egyház« igaz értelme nélkül lényegéiben indokolatlan, mert Isten a reformációt az 'egyházban és az egyház szerint te való tisztasága érdekében cselekedte meg. Az egyház Isten különös kegyelmének a világához tartozik, éppen ezért annak életét a különös kegyelem szabja meg. A (különös kegye- 2 Lem pedig Isten idvezítő akarata és munkája, melyet Jézus Krisztus által jelentett meg és most az időben az Ige és a Lélek által végez az ő választ ottainak életében. Isten az ő egyházát egy bizonyos céllal és feladattal hozta létre és bízta meg, az ettől való eltérést maga Isten^ nem szenvedheti el, mert Ö mindig és minden körülmények között hű marad önmagához. Ezért történt a reformáció. A reformációban Isten különösen négy területen vezette vissza eltévelyedett népéi, egyházát a különös kegyelem világába, az idvezí- tés rendjébe: a hit, az erkölcs, az, egyház élete és a keresztyénségnek a világhoz való viszonya területén. A reformáció a hit területén azt jelentette, hogy a hitet újra kizárólagosan isteni eredetűvé és az Igétől függővé s meghatározottá tette. Hit alatt az Igaz, az idvezítő hitet 'értette. Mivel az idvesség szempontját is az Isten szuverénitása és dicsősége alá helyezte, ennek következtében Isten részéről a kegyelemre került a 'hangsúly, aminek természetesen és egyedül lehetséges következménye, hogy az ember »csak« hiheti az idvességet, mert azt teljes egészében Isten csinálja. A hit nem az egyház dogma-tartalmának helyeslése, igaznsktartása, hanem személyes, szívbeli bizalom Isten iránt, hogy nem csak másoknak, hanem nekem is Mnibocsánatot, örök igazságot és örök életet ajándékozott Isten egyedül Jézus Krisztus érdeméért ingyen kegyelemből hit által. Erkölcsi területen a reformáció, mint isteni bizonyságtétel a személyes felelősség kérdését hozta újra egészen előtérbe. Bűneimért én vagyok felelős. A bűn azért bűn, mert Isten tartja, ítéli bűnnek. Mivel a kegyelem a bűn- kérdés megoldása, ezért a hitnek erkölcsi következményekkel 'kell járnia. Az újjászületés, a íbűnibánat és a megtérés a jócsekkedeteikre való elkötelezesse! együtt újra előtérbe kerültek, amelyek nem automatikus dolgok és történések, hanem személyes megélések. Aki a keresztyén hitet vallja, annak keresztyén életet is kell élnie, mert lehetetlen, hogy akik igaz hit által a Krisztusba oltattak. ne teremjék a háládatosság gyümölcsét. így szülte a reformációban megtisztult evangéliumi hit a szigorú, önmegtartóztatást jelentő, de mégis szabadságban megvalósuló evangéliumi erkölcsi eletet. Az egyház nem önmagáért van és él, hanem egyrészt azért, hogy általa végbementenek azok a szolgálatok, amelyeket Isten semmilyen más úton nem akar elvégezni, másrészt pedig legyen, az Isten választóttainak közössége. Nem a szervezet lesz benne a fontos, hanem az élet, nem a ceremóniák, hanem az igehirdetés, nem az »egyházi«, emberi rendelések, hanem az isteni akarat, nem az emberi szertartások, hanem a Krisztus rendelte két salki amentum. Az egyház is az Ige feltétlen
