Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-10-15 / 18. szám
meg a jelkeket. Megtapasztaltak, nagy nem vagyunk elzárva Krisztustól, mert közel van hozzánk a menny, felénk árad a kegyelem és a megváltás ténye befedez miniket is. Megferez- tük e itörténelmil idők félelmes dübörgésében, hogy Urunk hatalmát kezéhez vette és ország? Misát elkezdette. Befogadtuk szívünkbe azt a szemeitietet, amely soha el nem fogy, sőt megmarad mindörökké. . És engedtük, hogy az evangélium, mely Istennek ereje _és hatalma, úgy vonjon minket is uralma alá, hogy tudjunk hitből élni, igazán szolgálni és mindenkor Annak a dicsőségét keresni, Aki munkásaiul hívott el. Az evangélizációs összejövetel kidolgozott Programm szerint folyt le. Megnyitó beszédet mondott Kiss József hejcei Ip. Egyesületünk elnöke. Színes, lélekbemarkoló vonásokkal rajzolta jelenlegi helyzetünket, melynek hínárjából föltétlenül 'ki kell bontakozni, hogy az újjászületés ; örök forrásvizeihez eljuthassunk, Szükséges az evangéilizáció, mely Isten Igéjét, szeretőiét és hatalmát hozza közelebb a telkekhez. Bdlbliaköri témák voltak délelőttönként; Először, Mégegyszetr és Örökre. Először hálát adtunk egymásért és az egyenlő drága hitért. Tárgyalási sorrendet tűztünk ki. Először Istenországa, aztán a többi kérdés; a megbékélés, az ítélettartás, hiúságaink legyőzése, az önismeret és a testvéri szeretet. Jézus két dologról beszél legtöbbet: Isten-országáról és az ígéretről. Ö mégegyszer megjelenik »ítélni eleveneket és ' holtaikat .«Újra, meg újra kell ezekről beszélni, mert így hit által magunkévá tehetjük az ítéletet, a valóságot, a békességet és a szentséget, hogy tolvaj módra ránk ne törjön »ama nap«, hogy az Isten országában reánk váró kegyelmet is elnyerhessük örökre, amelyre ítélettel és igazsággal jegyzett el az Ur Isten. A bibliafcöri munka után, »Te is ember v-agy«, — »Az Ige«, —• »Az egyház és misz? sziója,« címék alatt, megbeszélések következtek. Fokozatosan (bontakozott ki lelkünk előtt, örök igazságként, hogy nemcsak ember, férfi, magyar, apám fia, bűn szolgája, gyülekezeti tag és lelkipásztor vagyok, hanem Isten fia, aki hitből él. Az Igével kapcsolatosan láttuk, hogy a kijelentésre több formája van az Istennek: a Fiú, az; éleit, az 'ember, a történelem, az átok, az ítélet és aiz ígéret. Elhívás kell a megtéréshez. Hallani Ikelíl az Igét. Az Ige nagyobb mint a Biblia. Az Ige olvasása nem lehet más, csak istentisztelet. — A harmadik téma felölelte az egyház fogalmával, a papkérdéssel, a sákra- me-nturnékkal és a misszióval kapcsolatos kérdéseinket, a Biblia, a reformátori és a mai theolögia szemszögéből nézve. Leszögeztük, hogy csak igehirdetésből .fakadhat egyházi élet. Délutánonként a Tituszhoz írott levél’ egyes fejezeteinek beható tanulmányozása került sorra. Evangélizációnk csendes óráit bőséges megbeszélés, együttes imák, éneklés és el- U nökünk tömör összefoglalói zárták le. Mindhárom napon reggel és este, találkoztunk a gönci gyülekezettel is. Reggeli áhitatott végeztek: Molnár István, dr. Fürjész István és Vincze József. Az esteli gyülekezeti evangélizációt Béfcefi Benő vezette. Témái voltak: Isten hatalma, szeretető és evangéliuma. A 3 napos evangélizáció nemcsak a résztvevő lelkipásztorokra, hanem a vendéglátó gyülekezetre is óriási hatással volt. Az elhangzott megnyilatkozások, örvendező hálaadások és az Ige hatása alatt felszakadt bűn- vallások. mind azt bizonyították, hogy szükség volt e megrázó és újjászülő találkozóra, ahol, mint a Betihesda tavában, gyógyulást' talált a vergődő lélek. A gyülekezet tagjaira is áldásos és átalakító volt ez az evangélizáció. A szemekben felcsillanó könnyek nemcsak arról beszélték, hogy az Ige bizonyságtétele alatt, a bűntudat és a bűnfbánat felébredt a lelkekben, hanem arról is, hogy megtalálták a szabadulást Isten csodás kegyelmében, végtelen szere- tétjében 'és fUbeszéliheitetien irgalmában, az Ö szent Fia, a Jézus Krisztus által, a Szentlélek megvilág'osítása mellett. Hálát mondunk Istennek, hogy összegyűjtötte szolgáit és tanácskozásainkat megáldotta. Köszönetét mondunk a minket befogadó és vendégül látó gönci gyülekezetnek és ©lől- iáróimsk, hogy a mai nehéz időkben is, m?gya- ! os barátsággal és testvérszivve! fogadtak be házaikba és szer etetőkbe. Nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik távolmaradtak a gönci evangélizációról. Nem kutatjuk elmaradásuk okait, csak imádkozunk Istenünkhöz, hogy a legközelebbi találkozóra készítse elő az ő lelkűket is. Telkibánya. Kádár József. II. Kikívánkozik belőlem néhány vallomás a Gönczön tartott abaúji lelkész-evangélizációval kapcsolatban. Betegen érkeztem előző nap Kassára. Menet majdnem leszálltam útközben a vonatról, hogy visszaforduljak. Égetett a láz és gyötört a gyomorgörcs. A következő nap hajnalán ilyen állapotban jutottam Gönczre is, sőt tele gyötrődéssel és Mkiismeretfurdalással. Gyötrődtem: vájjon mit fogok tudni én mondani három napon keresztiül ilyen .állapotban az egybegyűlteknek? Vájjon lehangoltságomban fogam-e tudni hirdetni az »evangéliumot«? Lelkiismeretem is zaklatott: nem kömnyelmű- ség-é lázasan, betegen naponta négy szolgálatot elvégezni, három napot végig beszélni? Hiába volta kezek a gyötrődések, mert eljött a 9 óra és Kiss József lelkészegyesületi elnök az evamgélizációs csendesalapokat megnyitotta, engem pedig fölkért előadásaim megtartására, nem kérdezve, hogy készen vagyok-e. Óh, ha tudta volna, mily szívesen elszöktem volna.
