Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.
A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.
Thurocienses ministros, sicuti ex uno illorum cognitum nobis est, in congregatione praeterita conclusisse intelligimus, ne dominum superintendentem suum ad Visitationen! admittant, neque enim posse ipsum, quae a parochiis ablata sunt, restituere, ideo nec censum cathedraticum mereri. Quid aliud rebellió est, si hoc non est? Ego profecto hos seditiosos conatus non aliunde scaturire arbitror, quam ab illis, quibus sacratissimus Liber concordiae est odor mortis ad mortem. Res tamen est pessimi exempli, paritura adversarii delicias. Sed videbimus exitum. 8 De reformatione scripti illius adversus peniculum instituti, quid faciam, ambigo. 7 Quia enim nemini obtrudi potest, itur ad me, 6 A reformáció megteremtői között az úrvacsora kérdésében voltak a legnagyobb eltérések, amelyek csakhamar élénk dogmatikai harcokra vezettek. A reformátusok és evangélikusok között e tekintetben már az 1530-i Confessio Augustana jelentette a szakadást, de magán az ev. egyházon belül is két felfogás harcolt, Lutheré és Melanchtoné, ez utóbbié az ú. n. kriptokalvinizmus, mert inkább a kálvinisták felé hajlott. A két irányzat természetesen bomlasztólag hatott az egyházon belül és így jött létre Ágoston szász választó kezdeményezésére 1577—1580. között az ú. n. Formula Concordiae, azaz a tiszta lutheri tanoknak, a „merev lutheri orthodoxiának" e kódexe. Ez lett ettől kezdve az alap és ennek értelmében tanítottak a wittenbergi egyetemen, amely különben a lutheri dogmatikának mindvégig előharcosa volt. E Formula Concordiae azután átkerült más országokba, így hozzánk is, szellemét pedig magukba szívták a wittenbergi, a boroszlói, a briegi egyetemeken járó magyar ösztöndíjasok, akik hazajőve is ennek az alapján tanítottak. Nálunk szintén megvoltak a harcok az úrvacsora kérdésében és természetszerűleg megszületett a Liber Concordiae is. A Dunántúlon 1595-ben az ú. n. Meszleni Concordia akarta a különböző felfogásokat egyesíteni. A Szepességben évtizedes vitát idézett fel az egyesség könyve. A zsolnai zsinaton megválasztott három superintendens, főpártfogójukkal, Thurzó Györggyel együtt szintén a szász szigorú dogmatikát fogadták el hitük zsinórmértékéül és superintendenciájuk területén is csak ezt engedték érvényesülni. Ebből igen sok összeütközésük támadt, amit még csak fokozott, hogy sokan a superintendenst sem akarták elismerni. A legnagyobb ellenzéke volt Melikius Sámuelnek főleg Túródban és Hontban, ahol a prédikátorokat még a földesurak is bíztatták. V. ö. erre a 119. és 139. számokat. (Irodalom: Goschel: Die Concordien Formel nach ihrer geschichtlichen Lehre und Bedeutung. Leipzig, 1858.; Frank, G.: Die Theologie der Conc, Form. Erlangen, 1858. — A briegi egyetemre v. ö. a 38. számot, — A Meszléni Concordia aláíróival együtt ki van adva: Payr Sándor: Egvháztörténeti Emlékek. Sopron, 1910. 1. k. 48. s köv. 11. — Szepességre 1. Bruckner i. m. 126. s köv. 11. — A Concordia legrégibb magyar fordítása Göncz Miklóstól való. A fordítást már 1615-ben megküldötte Thurzónak, hogy amennyiben alkalmasnak találja, adassa ki, de a kiadás csak később történt meg. (Árv. lt. Fasc. 198. No. 128. és 160. Göncz 'eveiéi Thurzó Györgyhöz és Imréhez.) — A három superintendensré és Thurzó Györgyre vonatkozólag v. ö. a 115—116. számokat, továbbá Árv. lt. Fasc. 198. No. 64., 65., 105. Lany Illés ás Kloz bártfai köuyvnvomtató leve'.ei 1609- és 1612-ből. 7 Forgách Ferenc esztergomi érseknek a zsolnai zsinat ellen közrebocsátott óvására a zsinat egy védőirattal felelt. Erre az apológiára írta Pázmány Péter Jemicius János álnév alatt a Peniculus Papporum Apológiáé Solnensis Conciliabuli et Hyperaspistes legitimae Antilogiae illustrissimi cardinalis Forgách (Pozsony, 1610.) c. mtivét. Erre jelent meg feleletül Malleus Peniculi c. alatt Petschius Péter freiwaldaui prédikátor neve alatt Kassán 1612-ben egy munka.
