Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.
Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve
megverte őtet, midőn az sátán tetejétől fogván talpáig undok fekélyekkel megverte vala: én is bizonyára méltán panaszolkodhatom, hogy az Ur Isten engemet is megvere, midőn az én kedves Katámot, az asszonyállati tökéletes kegyességnek ragyogó tükörét, édes gyermekeimnek szerelmes anyját, házamnak ékességét és kettős tisztem miatt terhes vénségemnek kivánatos gyámolát és segitő istápját halál által mellőlem reménytelen elragadá, kitől özvegyen való maradásom noha nem újság (mert ezelőtt is ebből ez keserű pohárból sokszor itatott az én Istenem), mindazonáltal olyan igen terhes és keserű, mintha soha meg nem kóstoltam volna, és olyan fájdalmas, hogy valamenynyiszer eszemben jut, akaratom ellen is penig sokszor eszemben jut, de mindannyiszor sérelmes szivemet az bánat annyira megszorítja, hogy kevés óra, melyen szemeimből az könyhullatás alá nem gördülne, Minekoká irt felettébb is fájdalmas az szivem, de mivel Isten cselekedte velem, békével kell szenvednem, hogy Istenem ellen ne vétsek, mert rajtam édes atyám látogatása és orvosló keze, nem ellenségem fegyvere, melyet mindaddig fekete gyásszal kell kötöznöm, valameddig az mely sebet rajtam vágott Istenem, meg is gyógyítja, De vájjon s mikor leszen az ? Isten őmaga tudja, melyet noha nekem még meg nem jelentette, mindazáltal lsaias próféta által engemet is int, hogy mig lehet tőlem, házam népét jól rendeljem, mert az én vénségem nem igir nekem hosszú esztendőket. Sok atyámfiai, barátim és jóakaróim között, hánytam-vetettem elmémet ugyan, holtom után édes gyermekimet kinek tutorságára bízhatnám, az kinek tudománya is volna az istenesen való felnevelésre, de kedve is volna az gondviselésre ; mindenek közül, igazán mondom, hogy Kegyelmeden kivül senkit illendőbbnek nem találtam. Mert tudom, Kegyelmed az maga szerelmes gyermekit, kiket még kisded állapotjokban házasította el Krisztusnak, miképen nevelte volt fel, hogy mindennek rajtok maradott mind szemek, mind kedvek. Más az, mert az Isten Kegyelmednek annyit adott, hogy az mit táplálásokra hagyok, Kegyelmed nekik megtartja, és ha szintén Kegyelmed az pénznek hasznát veszi is, de ismét helyére teheti, valamikor akarja. Harmadszor mert Isten még mostan Kegyelmednek ez ilyen gyermekekben részt nem adott, annakokáért az édes Kata aszszonynak az kisebbik Istók fiam, Kegyelmednek az nagyobbik Gáspár fiam kedves fia gyanánt leszen. Végezetre, mert Kegyelmed királyi nemes városban lakik, az