Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.

91. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából

Az hetedik es niolczadik, es az ket utolsó verset elsőben igy írtam volt; de az utan nem mondottam el; Halliuc, de irtozo hírrel, Hogi udvaranac méreggel H'ntettéc volna ételét, Mely el fogiatta életét. Urac intlec, tanulliatoc, Magatokat ne bizzatoc Mindenre ! hog* ily véletlen, Megne halljatok hirtelen. Vagion ugy vagion mitsodán bankodnunc, hog* illien nagy remensegw urfitől foztattunc meg: de banatunkot meg mértekelljwk, hog' remenseg nelkwl valo poganioknak ne iteltesswnc: es ha az meg holthoz akarjuc jo akaratunkot meg mutatni, nem fekete giaszal mutassuc chak : hanem boldog emlékezettel ekesitswk. Mert ugianis az jámbor, nem sírásra, hanem ditsiretre, melto. Ha penig azt mondgiuc, hog' azért kesergwnk, mert eleténec kívánatos virágában holt meg. Erre azt mondgiuk, hogy annál inkab semmi oka nintsen bánatunknak: mert ő Naga ez életből, mint chak egy lakodalmas hazbol annakelőtte ment haza, minekelőtte az ital el változtatta volna értelmét, az mint szokot sok lakodalmakban lenni. Mas az, hogy ő Naga sokáig élt: de nem azért, mintha soc eztendőket számlált volna: hanem hog' meg éret erköltsben es szent életben foglalta volt magát. Es mint az palantok közöt, azok az legjobbac, az melliek kevés idő alat soc gwmöltsöt teremnec: ugy ő Naga is az kevés eztendő alat szép virtusokat termet. Sőt hog' egy igivel sokat mondgiunc meg, az ő Naga halála minniajunknac példánkra vagion, maganac penig hasznára. Példánkra mondom: mert noha minden embernec halála int minket, hog' az Istentől féljwnc, es minden ez világiakat chak szemeteknec tartsunc : mindazonáltal főképpen az Urak halála int minket mindenikre. Mert miképpen az aluvo embernec feje mellé amaz serkentő orat szoktanac tenni, hog' őtet bizonios oraban fel költse, meli chengesevel felis költi: azonképpen mikor illieten Uri ember hal meg, az ő haláláról valo emlékezet felettebbis cheng az mi fwleinkben, hogi miis almunkból fel kelljwnc es vigiazzunc, az mint erre ugian int az menniei Mester, mondván : (Lapszélen : Mar. 13. 35.) Vigiazzatoc, mert nem tudgiatoc, mikor jő el az Ur, hog' ha hirtelen eljövend, ne találjon titeket el aluvan. Az halai ollian mint az madarász: ki latvan hog', valamelj fán avag' földön soc madarac vadnac, kic közzwl nemelliec enekeldegelnec, némelliec szökdetselnec, ne-