Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XI. Budapest 1927.
Oklevelek a reformáció első századából
expedit, quod nos in memóriám revocantes, quantum spectabilis et magnificus Petrus de Peren, comes perpetuus Abawywariensis, fidelis nobis dilectus tempore suscepti regiminis et gubernacionis regni -nostri Hungarie ad felicem nostram coronacionem suffragatus fuerit et quanta animi promptitudine nunc ad fidelitatem, et obedienciam nostri reversus se totum ad servicia nostra obtulerit et obstrinxerit; ob ea igitur, et alia pleraque benemerita sua, et pergrata nobis obsequia episcopatum ecclesie Vaciensem, cum omnibus castris, oppidis, villis, possessionibus et pertinenciis suis, et generaliter universis bonis temporalibus ad ipsum episcopatum ab anliquo pertinentibus, auctoritate jurispatronatus nostri regii, qua sicuti rex Hungarie fungimur, illius filio, reverendo Nicolao Perenny tanquam persone idonee et benemerite dandum duximus et conferendum, imo damus et conferimus per presentes, sic tarnen, ut que ad peragenda divina officia, consuetosque Dei cultus, atque ritus in dicta ecclesia spectant, ea omnia plene administrari curet et teneatur. Harum nostrarum vigore et testimonio literarum. Datum in nostra Civitate Noua XIIII. mensis Septembris Anno domini MDXL. Regnorum nostrorum romani décimo ali[orum vero decimo q]uarto. Ferdinandus — Bienger vicecancellarius — ad mandátum Sacre regié maiestatis proprium. — Ad Carolus etc. Papírra nyomott kirélyi pecsét. Nemzeti Múzeum, Br. Perényi es. lt. 41. 1543. december 8. Eperjes. Batizi András Melanchthonhoz. Jóllehet méltatlannak tartja magát arra, hogy tanítójának, Me1 lanchthonnak levelet írjon, mégis mivel eljövetelekor legnagyobb szere ettél bízta meg, hogyha valami újságot hall a török zsarnokságról) azt pontosan írja meg: kényszerítve van, hogy írjon. Tudatja tehát, hogy mihelyt Magyarország határára érkezett, egy jó emberétől arról értesült, hogy azok a keresztyén testvérek, akik a török uralom alatt a tisztább vallást követik, még békességben élnek. Tudatja továbbá, hogy Pécs vidékéről néhány tanuló Magyarország felső részeire ment a vallás megtanulásának kedvéért, és azoknak a török császár parancsából, a helytartó budai basa engedélyt adott arra, hogy a tudományok elsajátításáért szabadon jöhetnek ide és midőn akarnak, ismét visszatérhetnek övéikhez. Ezek most Szántó városában tanulnak és amint hallja, egy év múlva ismét visszatérnek Pécs vidékére. Úgy értesült, hogy az említett basa inkább kedvez az új vallásnak, mint a
