Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XI. Budapest 1927.

Oklevelek a reformáció első századából

pápásokénak, mert midőn Baal áldozárai, Jászberény városától nem messze, valami jó hitszónokot, mint eretneket és a pápások vallásának háborgatóját előtte bevádolták, a helytartó nem akarta azokat meghallgatni, jóllehet roppant nagy értékű arany- és ezüst ajándékokat ajánlottak neki, mig ha csak a vádlott is elibe nem megy. Es midőn ez a basa előtt megjelent, megkérdezte, miért lett háborgatója a vallásnak ? Mire ez azt felelte, hogy ő nem háborgatja a vallást, hanem az abba becsúszott tévedéseket cáfolgatja, ostorozza a meghalt szenteket, akiket nem lehet segítségül hívni, csupán az egyetlen örökkévaló és igaz Istent; a képeket eltávolítandóknak tartja a templomokból, mivelhogy azok nem egyebek, mint a bálványok jelei. Harmadszor a tunya és heverő papokat, akik nem tanítanak, mint a méhkasokból a here méheket, a szolgálatból el kell mozdítani. Mivel ezek a tanok az emberi ésszel inkább fölérhetők, a török jóváhagyta. De nem hiszi, hogy eltűrte volna, ha valaki az Isten fiának istenségéről, vagy az ő egyszülöttjének váltságéról hozakodott volna elő. Bár a pápások vallását kinevette, az ajándékok miatt meghagyta, hogy térjenek vissza övéikhez s velük együtt a prédikátort is akadály nélkül elbocsátotta. Egyéb iránt némely jászberényi kereskedőknek a zsarnok török, pecsétjével ellátott levelet adott, hogy áruikkal a hódoltságban levő törökökhöz és keresztyénekhez szabadon jöhetnek-mehetnek. Midőn a kereskedők ily útra kiszálltak, a törökök a kereskedők közül valakit elhurcoltak, a • iről most sem tudják, hol pusztult el. Midőn a többi kereskedők a kormányzó elé mentek, hogy ezt a jogtalanságot és erőszakosságot elpanaszolják, megismerték azokat a törököket, akik a jogtalanságot elkövették. S midőn azokat a kormányzónak megmutatták, megígérte, hogy azonnal fejőket veteti, amiért a szultáni hitlevelet megsértették. Midőn a Iefejezés ideje elérkezett, néhány magyar foglyot a fondorlatot elkövetett törökök ruháiba öltöztettek, és őket a kereskedők előtt lefejezték, és igy ezeket szomorú szívvel bocsátották el. A török ígéretének tehát nem lehet hinni. Végre arra kéri, hogy mivel eljövetelekor Wittenbergben levő magyar tanuló testvéreinek néhány arannyal adós maradt, ezt mér most, miután úgy értesült, hogy valamelyik főúr küldött számára tizenhat aranyat, melyet a fáradhatatlan Verner György a maga levelével együtt Melanchthonhoz már el is juttatott, esedezve kéri tisztelendő mesterét, ne legyen terhére azt a hitelezők között felosztani. Adjon Bihari Balázsnak 8, Pesti Józsefnek 3, Pásztói Gáspárnak 1, Sram Kristófnak egy aranyat és fél tallért, Batizi Demeternek egy aranyat és egy tallért, s ha még valami fentmaradna, azt is Batizi Demeternek adja. Gráciám et pacem liberatoris nostri Jesu Christi, qui vestram humanitatem diu conservet ecclesie sue sancte. Amen. Etsi indignum iudico humanissime ac in eternum Venerande Domine preceptor, meas indoctas ad te dare literas, tarnen cum mihi discedenti a te diligentissime sit commissum, ut quicquid novarum rerum de turcica tyrannide audiero, diligenter ad te perscriberem, coactus sum vel invitus, has meas sordes ad te mittere. Itaque statim ut perveni ad limites Hungarie, intellexi a bono quodam viro, christianos fratres, qui tarn synceriori religione im buti sub turca sunt, adhuc in pace vivere. Deinde confinibus quinque ecclesiarum venisse aliquot scolasticos ad partes