Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XI. Budapest 1927.

Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve [1-27. sz.] Folytatás

mégis esztendeje telese előtt Liszkára kezdette borait hordatni, annakokáért az maradékot visitatióig arrestáltatta, akarja azért immár, hogy inquiráljunk az mester felől. Vajda Jánost előlhiván, azt mondotta, hogy az fiát verte s taglotta, hogy scholában menjen.sőtaz udvarról ugyan ki is kergette, de ugyan nem ment, hanem az anyjának végtére azt mondotta, hogy csak heában megyek, úgymond, oda, mert sem az doctorom, sem az mesterem nem tanít, és az mester csak föl s alá jár. En magam is mentem föl kétszer is az scholában, beszélgetni az mesterrel, de honn nem találtam, harmadnap is fölment, de be nem ment, mert vendége volt az mesternek. Azután az templomnál találta az mester, és megkérdette, mit keresett volna az scholában, megmondotta, azért ment, hogy a fia nem jő fel az scholában, mert nem tanítja; sőt Máté uram is sokszor beszólította, és ő is azon panaszolkodott, hogy: jó komám, immár elhittem — úgymond — beszédedet az mester felől, mert az én fíamot is szintén ugy nem tanítja, mint az tiédet. Ezek igy levén, kezdettünk az inquisitióhoz. Emlékezem én reá, hogy hallottam Máté uramtól referálni, melyről némelyek az tanácsbeliek is testáltak, hogy egy bényei deák, mely immáran elment, azt mondotta, hogy jobb volt volna ez esztendőn disznót őrzenem, mert annak hasznát vöttem volna, de az scholának semmi hasznát nem vöttem. Három deákja volt otthon, Joannes Barancsi, Martinus Liszkai, Petrus Piscenus, hitek után azt mondották, kiváltképen az Joannes, hogy még az elmúlt aratás előtt nem kezdett az mester olvasni, stylust karácsontói fogván nem adott, repetitiót is nem mondottak, evangeliomot penig egyszer exponáltának. Joannes dixit: Látta, hogy az scholából részegen éjszaka ment az faluban Stephanus Bényeivel Csanálos Imrénél, az faluban összeveszett Bényeivel egy legény, és az scholában ujobban elindították, de az mester védő volt. Martinus dixit: Látta Csanálos Imrénét az mester házából kimenni. Joannes retulit: Gyakorta az gyermekeket kiküldötte hol rosatum, hol eperjészni, akkor azt akarta, hogy az scholában senki ne maradjon, még az padot is megkereste, az beteg mendicansokat is aláverte és elűzte, kik között volt egy mendicans, ki immár meg is holt, beteges levén el nem mehetett, hanem az kamorában ugy maradott meg, hogy magára az lakatot felvettette. Az látta az ablakról, hogy in absen-