Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XI. Budapest 1927.

Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve [1-27. sz.] Folytatás

tia scholasticorum et puerorum Csanálos Imréné az mesternél volt és ugy ittanak ketten, Klára András diák mondotta, hogy egykor kérte, hogy Csanálos Imre homlitani menjen ; nem tudván azért, ment-e el, nem-e, könyörgés után ment az oldalablakra, és csodálkozván rajta, miért volna deszkával bezárva, akarván megtudni, ha elment-e Imre homlitani, rántotta az deszkát, és elszakadott az madzaga, betekintett az ablakon, és látta, hogy az mesternek kezében páczikó volt és ugy sétált az házban, melyben csak ketten voltak Csanálos Imrénével Zsófival. Emericus Jesztrebi mendicans scholae annorum 13 juramento praestito dixit: az mely éjszaka Máté uram megholt, akkor az mesternél itt Szabó Márton és Csanálos Pál, és az mester azt mondotta ; igyunk, mert Isten Máté papot megverte énérettem. Lengyel Péter, ki az pataki cpetus vincellére volt, juravit et dixit: Csanálos Imrénét kétszer látta az schola udvarán. Egy nap fristik tájban kicsiny gyermekese sírását hallotta az mester házában, de nem tudja, ki gyermeke volt, mert embert, nem látott, szót is nem hallott. Lengyel Péterné juravit, de semmit nem látott, hanem csak hallomást hallott Gombánétól. Gombáné Anna asszony beteg volt, az biró uram odament és ezeket fateálta: Látta Csanálos Imrét feleségestűi kert alól menni és az templom mellől be az scholában; azt is látta, hogy Csanálos Imréné az Juhos István háza előtt volt, az mester penig az Csűre Demeter temetésén állott, az menyecske látván az mestert, az kert alá kiment, és az mester is utána ballagott. Takács Andrásné Erzsébet asszony hiti után vallotta, hogy az mestert látta Csanálos Imrénével beszélgetni az szilvás alatt, de miről beszélgettek, nem tudja, az volt az híre, hogy kigyót kergettenek. Nagy Balázs mondja, hogy Csanálos Imre adós volt az mesternek, és hozzá menvén kérte tőle. Csanálos Imre ott marasztotta az mestert, éjszaka mind ittak, az mester az székre lefeküdt, Imréné fejalt tött az mesternek feje alá, ott egy kevéssé aludt, és kétszer szólott az kakas, mikor onnat az scholában ment. Jámborul lakoztak és semmi gonoszt hozzájok nem látott. Nagy Balázsné Erzsébet asszony hiti után vallja, mint szintén az férje, hogy egyszernél többé nem látta az gazdájánál az mestert, akkor is az adósságot kérte, mert az