Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.
I. Adatok a magyarországi puritánus mozgalmak történetéhez.
Egykor harmadszor is reájok izentünk, ne cselekedjék, de ugyan nem supersedeáltak, hanem schola-mesterünkkel reákezdettük az éneket, mely dolgáért mit mondott Keresztúri István uram ő Kegyelmének, maga testálhat felőle. Mert mi egynehányszor prédikáczió s könyörgés után énekszó hallás nélkül jöttünk ki az templomból, hogy meg nem engedték az mesternek az éneklést, noha némelyek ott benn is maradtak. Az mostani úttal elkezdett dolgokat pedig ő Kegyelmek, követeinktől azt üzenték, hogy ha kívántatik, halálokkal is készek megpecsételni. Thállva. Ex consensu universitatis nobilium et ignobilium 13. Febr. Í646. sub sigillo. Tallyai mester Paulus Marosi juratus fatetur: Keresztúri István uram azt tanította: az mint hogy közönséges helyen kell tanítani csak, ugy keresztelni is. Ezt cselekedettel is elkövette, és azért, hogy én az éneket elkezdettem az szokás szerint, árultatónak mondott mint ki az bevétetett usust elíordítottam. Kovásznál Pétertűi hallottam, hogy karácson üdnepe felől azt mondotta: nem kell annak lenni, mert a csak super stitio. Keresztúri uramtul azt is hallottam: ha az mi eleink az igazságot megesmérték s eltitkolták, igen vétkeztenek. Ezt is hallottam közönséges panaszolkodásban, hogy ő Kegyelmek igen kárhoztatják az mi eleinket. Keresztúri uramtul nem, de mástul hallottam, hogy mondotta volna, hogy az régiek nem világosíttattak volt meg. Attestatio senatus Szepsiensis. Judex primarius Joannes Mikházi: Ez elmúlt 1645-ben 30. Julii az prédikátori rendnek partialis congregatiója levén varasunkban, Esperest T. J. uram ő kegyelme többek között tudakozván az keresztelésnek módjáról, helyéről és idejéről, mi ő Kegyelmének az elébbi rendtartás szerént megbeszéllettük. 0 Kegyelme erre prédikátorunknak, Borosnyay Gáspárnak azt mondta: Nem ugy legyen ezután, hanem ha kisdedet kereszteltetnek, az atyja is jelen legyen, az templomban reggeli órákon az közönséges gyülekezet előtt. És ha valaki ez szerént nem cselekednék az ő gyermekének megkereszteltetésében, meg ne keresztelje ő Kegyelme annak gyermekét, sőt ha ki iterata vice contumax lenne, az gyülekezetből kirekeszsze prédikátor uram, és ha halottja lenne, akár maga, akár felesége, gyermeke, el ne temetné ő Kegyelme. Melyet mi mindazáltal continuáltatni tovább nem engedhettünk, mivel csak immár is az szomszédságunkban lakó ellenkező atyafiak sok vallásunk kisebbségére való csúf beszédekkei ületének bennünket.