Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XII. Történeti ének az 1591. évi csepregi zsinatról 1596-ból

Porrá teszik a mi drága szép templominkat, Ha magát a Krisztust és a tanitványokat, Prédikálni hagyjuk az apostolokat, Holott sőt emiatt veszték el országukat. Oh menybéli Isten, te vagy mi bizonyságunk, Hogy a büntetésnek okai nem vagyunk. Reánk jövendőnek, kit szemeinkkel látunk, Noha nagy méltatlan így szidalmaztatunk. Ennek sőt okai az Jeroboámok Vélek egyetemben az Amaziások, És ő dögeletes hamis tudományok, Részegeskedések és bálványozások, Nem telek bé kedve Amáziás papnak Jeroboám király mert Amaziásnak Nem fogadá szavát és intését papjának, Nem ugy mint az urak a mostaniaknak. Azért Amáziás ő álnokságában, Más dolgot gondola, hamar ő magában, Ámós 7. Hozzá hivattatá Ámóst gondolatjában, Kinek ilyen módon szóla képmutatásban: Én tanácsot adok, Látó, ha megfogadnád, Én reá felelek, hogyha bár megbánnád, Bár feleségemet jámbornak ne mondanád, Még gyermekemet is bátor megátkoznád. Ám az Jeroboám oly igen haragszik reád, Hogy még az ország is boszankodik reád, Igaz vallásodért ugyan fenekedik reád, Menj el azért, fuss el, ne találjanak reád. Mert ha megkaphatnák valahol az országban, Izrael földének az ő határában, A Jeroboámnak az ő birodalmában, Ejted te magadat oly nagy nyomorúságban. Azért, hogy megójjad magad Jeroboámtól, Fuss Juda földébe, mert én fóltlek attól, Hogy még a kenyérben sem ehetői te attól, Többé prófétálni, itt ne merj a királytól. Zemeddel jól látod, hogy itt az országban Nem szenvedi senki, az ő birtokában, A mely prédikátor vagyon ilyen vallásban, Mit tekeregsz azért ebben a városban. Igaz, hogy Istennek Igaz prófétája vagy, De mit tehetsz róla, hogyha kedves nem vagy