Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XII. Történeti ének az 1591. évi csepregi zsinatról 1596-ból

Éhező, koplaló, ruhátlan és ronczos vagy, 1 Majd ennél is szegényebb lészesz, hogy nem mint most Ám Juda országa ilyen vallásuakkal, [vagy. Rakva van mindenütt ez hiten valókkal, Királylyal, urakkal, nemesekkel, papokkal, Ott egyél kenyeret azokkal a papokkal. Erre így felele Ámós próféta, mondván: Ha igaz próféta vagyok, amint mondái, Miért ne prédikáljam itt azt, amit mondái, Hogy másuvá vigyem innen akit mondái. Itt nem jó-e, azon igasságot hirdetni, Juda országában, kit szabad hirdetni, Álnokságod ládd-e, honnan fog kitetszeni, Világos angyalnak noha akarsz láttatni. 2. Kor. 14. • Eretnek peniglen, ha mondanád, hogy volnék Te ha nem küldenél, másuva nem mennék, Én e tudományra másutt nem tanítanék És így én miattam ott senki nem kárhoznék. Rád kiáltson azért annak lelke pokolban, Ki megbotránkozik ott tanításomban, Mert ha én eretnek volnék én vallásomban, Nem kellene engemet küldenek más országban. Olvassuk, hogy régen a hamis tanítókat, Az Illyés próféta ama Baal papokat, Ama bálványozó köczölés kurvákat, Ugyan levágatá, mint eretnek latrokat. 1. Reg. 18. Bizony hát ha mi is hamis tanítók volnánk, Bizonyságot róla többet is találnánk, Dent. 13. Hogy szörnyű halálra mi mind méltók volnánk, Fejünket letenni azért mi készek volnánk. Olyan eretnekek, hogy mi nem vagyunk, mint ti, Olyan hízelkedők és csélcsapok, mint ti, Olyan bálványozok, tökéletlenek, mint ti, Kit lát mind e világ, nem hízelkedünk, mint ti. Amáziás monda erre a prófétának, Hadd el, azt ne mondjad az Jeroboámnak, Az Istentől rendelt felséges királynak, És az ő szentséges jámbor papjainak. Mert amit a király javallott s jóváhagyott, A Szent és Istenes gyűlésből kihozott, Kin mind az ország is immár megnyugodott, Szentség törés annak ellene mondanod.