Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.
XXXIII. 1617 május 1-én Köveskuton tartott zsinatra, vitatkozásra hívja Pathay az ubiquitarius Zvonarits Mihály sárvári lelkészt. Ennek előzményei.
A kegyelmed fő seniora Zvonarits Mihály uram, nem győzte várni azt, hogy az alatta valóknak boszuságos irásuk és kiáltásuk a mi békességes tűrésünket meg mozdítsa, s hasonló irásra és káromlásra föl indítsa, hanem maga a superintendensnek mintegy tiszti fölött lebegő buzgó effectusból kezdett hozzá. ír egy levelet magyar nyelven a bűi praedikátornak, Tholnay Istvánnak, melyben nem Tholnay Istvánt magát, akivel neki ügye volt, hanem mindnyájunkat személyválogatás nékűl szidalmaz, és gyalázatos névvel illet ő kegyelme: kálvinista ördögöknek nevez, holott mi magunkat Calvinustól kálvinistáknak nem neveztük (nem úgy mint kegyelmetek Luthertől, lutheránusoknak) mert emberben dicsekedni nern akarunk, sem kívánunk, meg elégszünk annak nevével, a kinek nevét a szent keresztségben fölvettük: azért boszuból való mondásnak tartjuk, haki minket kálvinistáknak avagy zwingliánusoknak, avagy bátor lutheránusoknak nevez, mert mi azoknak nevükben nem keresztelkedtünk meg. Nevez bennünket sacramenti perdáknak, ellenséges embereknek, török tudomány magvának hintegetőinek, konkoly hintőknek, vallásunkat török magnak, Arius magvának, konkolynak ; és arra itél méltóknak, hogy ez országból is kitöröltessünk, hoz ennek fölötte Heidelbergából, Füzérből, Körmend várából, Vépről, Győrből (de igen közel vetette itt ő kegyelme a határt) harmad követ által hallott hamis dolgokat elő, mellyekkel a mi tiszta tudományunkat és vallásunkat utálatossá tegye, az ő kegyelme levele olvasói előtt. Hurogatásra méltóknak itél bennünket, és ugyan fenyeget is ő kegyelme, hogy ez után inkább hurogat mindenütt. Gondolta ezt Ő kegyelme Mihály uram, hogy a minemű hallgató és nagy tűrhető emberek mi vagyunk, talán mind ennyi hurogatással sem mozdíthat meg fekvésünkből, föl megyén a kérkedékenységnek hegyére (ítélte, én azt vélem, hogy ha a völgyben állana senki nem látná, és nem tudná ki szól, és honnan adatik a nagy hangosság) s nagy bátorsággal igéri magát, hogy nincs Magyarországban oly kálvinista, kitől ő megijedjen, és kinek meg nem felel; tudós kálvinistákkal volt immár ügye, de mindeniket meggyőzte. Illyen nagy hírét mi ő kegyelmének nem hallottuk még, s talán most sem vettük volna eszünkbe, noha nem messze lakik ő kegyelme hozzánk, ha ő kegyelme hírt nem tett volna; ez után immár mi is tudjuk. Országunknak is fogyatkozott állapotját illendőképen szánjuk. Hires kasza, gyakorta kicsiny tőkében szokott eltörni:
