Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXXIII. 1617 május 1-én Köveskuton tartott zsinatra, vitatkozásra hívja Pathay az ubiquitarius Zvonarits Mihály sárvári lelkészt. Ennek előzményei.

kicsiny kő miatt lett egy gyermektől amaz magas, fegyverében és erejében dicsekedő, Gróliáthnak halála. Ertjük azért immár ennyi magyarázat után, az ő kegyelme szándókát, minekokáért kegyelmed előtt, mint superintendens előtt protestálunk, protestálunk Isten előtt, és minden keresztyén atyánkfiai előtt, kik eleiben az én levelem jut, a kiknek kedvükért irtain is magyar nyelven kegyelmednek: hogy mi sem fölfuvalkodásból, sem dicsősség keresésből nem provokálunk valakiket, hanem az ő boszujuk és ingerlésük által vitettetünk erre, nem is mehetünk el az ő kegyelme hurogatása előtt, azért elő kell államink, elő is állunk Isten segítségéből. Ha ő kegyelme Mihály uram ki vonta kardját, el se tegye, hanem ugyan ezen egy munkával ő kegyelmének teljék kedve. Im synodusunk leszen, melynek idejéről és helyéről kegyelmeteket ujabban és jó idején certificaljuk ; kegyelmetek, s kiváltképen Zvonarits Mihály uram Ő kegyelme, a kikkel ő kegyelme gondolja, nemzetsógünkbeli személyekkel, jöjjön be közinkben, ott bizonyítsa meg Ő kegyelme, hogy mi sacramenti perdák, törökmagnak hintegetői vagyunk, és hogy a mi hitünk török mag és konkoly, a mint ő kegyelme levelében írja; válasza lészen ő kegyelmének. írja azt is ő kegyelme a bűi prédikátornak, vidd orrában úgymond, a te püspöködnek Pathay Istvánnak, marakodjatok egymás között. Jóllehet Ő kegyelme ennél tisztességesebben írhatott volna, ha nem egyébért, csak a maga emberségének becsületire nézve is, de tudván azt, hogy a madár az ő énekléséről ismertetik meg, nem annyira haragszom ő kegyelmére, mintha természete és szokása kívül másnak követte volna énekét: ő kegyelme azért maga jelen levén, vigye orrában, mert talán a bűi prédikátor nem tud annyit az akasztaláshoz és a marakodáshoz, mint ő kegyelme. Kegyelmeteket atyafiságos szeretettel kérjük (ha immár úgy tetszett Mihály uramnak ő kegyelmének), hogy kegyelmetek meg ne vesse ily atyafiságos magunk ajánlását, és kérésünket. Emlékezhetik kegyelmed róla, hogy szegény Nádasdy uram egynehányszor hozott ilyen haragos embereket reánk. Tudja kegyelmed, hogy szegény Syboltival, Crajczerus doctorral is volt efféle collatiónk. Lám én mindenkor el mentem, a mint kegyelmed maga jól tudja; úgy kegyelmetek is közinkben jöjjön: szóljunk, beszéljünk egymással atyafiságos szeretettel; magyarok vagyunk, szomszédok vagyunk, egy keresztség alatt vagyunk, jobb egymást szeretettel salutálnunk, ha szintén némely dolgokban nem