Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

PÁPAI PARIZ FERENCZ : ROMLOTT FAL FELÉPÍTÉSE. 165 Innepek e jelenvaló esztendőben mind együtt esének, annál kisebb és kevesebb botránkozással hozhatnánk azt be a sze­gény községnek kezében sat. E zsinatban jelen voltak négy seniorok Siderius János, Kállai Albert, Tolnai Vincze és Gyarmathi Miklós, több elsőbb atyafiakkal együtt, kik mindnyájan ebben megegyeztek és subscribáltak. Ugyanezen végzéseket a tiszáninnen való atya­fiakkal is közölvén, követjük által országgyűlésében a császár eleiben felküldettek. Az ezerhatodikszáz is nem igen boldogul virrada fel a szegény Magyarországnak. Mert mindjárt 1600-dik esztendő kezdetiben új háborgatása lőn a vallás dolgában. Mert az esztergomi érsek az ő egész tartományában, még a melyet a Török elfoglalt is, ki kezdé hányni mindenünnen az evangé­likus papokat. És midőn látná, hogy ebben szabadon elő mehetne, más utat is gondola ki, mely által szélesebben ter­jedne a kegyetlenség. Mert megparancsolák, hogy a császár­nénak Anna Máriának, ki 1603-dik esztendőben halt volna meg, temetési pompáját, mindenütt az egész országban falun­ként és városonként véghez vinnék, még pedig pápistái szo­kott cerimoniájuk szerint, prédikálván csak az életnek változó voltáról és hogy mind kicsiny, mind nagy, egyiránt kimúlik és a földbe száll. Melyet is midőn az evangélikusok elkövet­tek volna, de minden pápista cerimoniák nélkül, a pécsi püs­pök legottan nagy haraggal megtiltá, azt parancsolván, hogy csak békét hagynának. Azomban őket, mint a császárnak nem igaz híveit, rútul bevádolá. De midőn látnák, hogy eze­ken az utakon is meg nem foghatnák a magyarokat, erővel és fegyverrel kezdenek fogni hozzájuk. Elsőben, a mint fel­jebb mondám, Barbianus a császár vitézivel 1604-dik eszten­dőben a kassai templomot elvéteti. Azután Liszkán Pete László, ő felsége mezei magyar fŐgeneralisa, a bátyja Pete Márton püspök hagyásából Szántai Pált a református prédikátort he­lyéből kiűzi, és két jezsuita pátereket Vásárhelyi Gergelyt és Bezerédi Pált szállítja helyében. 1605-dik esztendő 15. oktobris a Barbianus hadát a haj­dúk Diószegnél igen mesterségesen reászedik és levágják. Melyre nézve mind a pápista papok, mind azoknak oszlopaik igyekezetükben igen megcsökkennek, és az evangélikusoknak pihenést engednek. Mert meghallván ilyen hirtelen való veszedel­müket a császár vitézinek, Vásárhelyi Gergely jó idején Leleszre költözik, Bezerédi Pál tovább mulatván, minden javát ott hagyja, és paraszt köntösben öltözvén, alig szaladhat el. A feljebb leírt rendeletlen articulus, és a Barbianus kegyet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom