Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

PÁPAI PARIZ FERENCZ : ROMLOTT FAL FELÉPÍTÉSE. 165 Innepek e jelenvaló esztendőben mind együtt esének, annál kisebb és kevesebb botránkozással hozhatnánk azt be a szegény községnek kezében sat. E zsinatban jelen voltak négy seniorok Siderius János, Kállai Albert, Tolnai Vincze és Gyarmathi Miklós, több elsőbb atyafiakkal együtt, kik mindnyájan ebben megegyeztek és subscribáltak. Ugyanezen végzéseket a tiszáninnen való atyafiakkal is közölvén, követjük által országgyűlésében a császár eleiben felküldettek. Az ezerhatodikszáz is nem igen boldogul virrada fel a szegény Magyarországnak. Mert mindjárt 1600-dik esztendő kezdetiben új háborgatása lőn a vallás dolgában. Mert az esztergomi érsek az ő egész tartományában, még a melyet a Török elfoglalt is, ki kezdé hányni mindenünnen az evangélikus papokat. És midőn látná, hogy ebben szabadon elő mehetne, más utat is gondola ki, mely által szélesebben terjedne a kegyetlenség. Mert megparancsolák, hogy a császárnénak Anna Máriának, ki 1603-dik esztendőben halt volna meg, temetési pompáját, mindenütt az egész országban falunként és városonként véghez vinnék, még pedig pápistái szokott cerimoniájuk szerint, prédikálván csak az életnek változó voltáról és hogy mind kicsiny, mind nagy, egyiránt kimúlik és a földbe száll. Melyet is midőn az evangélikusok elkövettek volna, de minden pápista cerimoniák nélkül, a pécsi püspök legottan nagy haraggal megtiltá, azt parancsolván, hogy csak békét hagynának. Azomban őket, mint a császárnak nem igaz híveit, rútul bevádolá. De midőn látnák, hogy ezeken az utakon is meg nem foghatnák a magyarokat, erővel és fegyverrel kezdenek fogni hozzájuk. Elsőben, a mint feljebb mondám, Barbianus a császár vitézivel 1604-dik esztendőben a kassai templomot elvéteti. Azután Liszkán Pete László, ő felsége mezei magyar fŐgeneralisa, a bátyja Pete Márton püspök hagyásából Szántai Pált a református prédikátort helyéből kiűzi, és két jezsuita pátereket Vásárhelyi Gergelyt és Bezerédi Pált szállítja helyében. 1605-dik esztendő 15. oktobris a Barbianus hadát a hajdúk Diószegnél igen mesterségesen reászedik és levágják. Melyre nézve mind a pápista papok, mind azoknak oszlopaik igyekezetükben igen megcsökkennek, és az evangélikusoknak pihenést engednek. Mert meghallván ilyen hirtelen való veszedelmüket a császár vitézinek, Vásárhelyi Gergely jó idején Leleszre költözik, Bezerédi Pál tovább mulatván, minden javát ott hagyja, és paraszt köntösben öltözvén, alig szaladhat el. A feljebb leírt rendeletlen articulus, és a Barbianus kegyet-