Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

szentírásmagyarázó doktoroknak írásaikon és rendeléseiken fundáltattak, hogy ezek által a lelkitanitóknak mind életük, mind erkölcseik kormányoztassanak, és az eklézsiában díszes és rendes szolgalatjuk és kegyes s tisztességes életük és maguk viselete lenne. E regulák vagy articulusok pedig Gönczi György debreczeni prédikátor és magyarországi püspök tanácsa és szorgalmatossága által mind közönségesen készíttetnek, mind pedig a váradi közönséges zsinatban 6. Februarii publicaltattanak és kiadattanak. 1583-dik esztendőben Bátori István erdélyi gubernátor és azután lengyel országi király hatalmával Leleszi János fő jezsuita páter tanácsából ós nagy szorgalmatosságával a Jezsuiták az önnön collegiumukat fundálják, mind Kolozsvárott, mind Fehérvárott, és azokat nagy jövedelmekkel állandóképpen meg is támogatják. Igen nagy hűséggel és valláshoz való buzgósággal igyekezett mindenek felett Bátori István ezeknek felsegélésében elannyira, hogy unokájára Bátori Zsigmondra, ki helyette Erdélyben uralkodott, halálos ágyában is ezekre való fő és első gondviselést bízott. Midőn a többek között testamentumában így szólott: „Te reád térek szerelmes unokám Bátori Zsigmond, te reád bízom mindenek felett a fehérvári és kolozsvári collegiumokat, melyeket én, és a te atyád tulajdon javainkból, mindenek terheltetése nélkül fundáltunk. Melyeket úgy őrizz és oltalmazz, valamint lelked idvességét szereted. Rajta lesznek bizonyosan tudom az unitáriusok, kiváltképpen a kolozsvári lakosok, hogy azokat felfordítsák. Egyet fognak érteni ezekkel a te tanács úr híveid is. mind a kálvinisták, mind a lutheránusok. Reá vigyáznak az alkalmatosságra a mostani udvari ifjak is, kik is mind eretnekek és kik neked való sok hízelkedéssel nyelveskedni fognak ellenük, és tégedet is félő, hogy ellenük ne indítsanak s reá ne vegyenek. De ha ember vagy, mindezeket kemény indulatoddal könnyen megzabolázod és kegyességbeli buzgóságoddal, melylyel inkább tartozol Istennek, mint az embereknek, meggyőzheted. Oh vajha én csak: egy dologban tehettem volna eleget, az én tehozzád való kegyes indulatomnak, hogy ha mind nem is, avagy csak egy néhányakat tehettem volna melléd igaz pápista és buzgó tanács urakat! mind neked nagy díszedre, mind nekem nagy csendességemre lett volna. De oly megveszett s felfordult időben és gonosz emberek között élsz, hogy mindnyájan elhanyatlottanak az emberek és sokféle eretnekségekkel megvesztegettetvén, Istentől is elszakadólag vannak többnyire mindnyájan. Mennél nagyobb tusakodásod vagyon azért és bajod az effélékkel, annál nagyobb dicsé-