Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

3. Adalékok a dunántúli protestantizmus történetéhez. Payr Sándor

hetné és végbe nem vihetne s attól fogva kezdette magát a szívből folyó imádságban gyakorolni, melyben nagy ajándéka is lett. 5

) Midőn Albummal járna, jutott Dunántúl a Nagys. Báró Petrocziné Asszonyhoz, kinek férje a Török földén holt meg a Tököli mellett. Kinél bejelentvén magát, a Nagys. Asszony kiizen, hogy ugyan szállást, ételt és italt fogna néki adni, de Akadémiára egy fillérrel sem fogná segíteni, mivel tapasztalná, hogy egy Deák sem tanulna valóságosan Istenért, hanem csak a könnyű életért. Mert a Tököly és az ő férje minden Magyarországi Superintendenseknek és Senioroknak instált és kérték, hogy nékik rendelnének egy Tanítót, kit a Török földén étellel, fizetéssel el fognának tartani, ne kellene úgy élni, mint a barmoknak: de csak egy sem találkozott. Ezen megszégyenülvén, azontúl Isten előtt fogadást tett, hogy ha szinte Tatár országba esnék hivatala, mégis elmenne, ha mindjárt nagy nyomorúságára fogna is szolgálni. És ez a fogadás hajtotta őtet Tolnába. 6

) Vásonyban lévén, a Török háborúban valamely Lutheránus főtiszt Pétervár táján betegen feküdt és kerestetett Lutheranus Praedikátort, a ki neki az Úr Vacsoráját németül kiszolgáltatná, de a követjei sehol még csak Lutheranus embert sem találtak, míg Nagy-Vásonyba nem érkeztek..Honnét Bárány György alá menvén, akadt Oyönhön hét pár Csóthról szökött Jobbágyokra, kik a Pusztát a királyi Fiscustól felkérték megszállásra. Ezeknek mondja, hogy miért nem igyekeznek Praedikátort is vinni? Amazok felelnek, hogy eleget voltak rajta és a Fiscustól is vettek ígéretet, hogy bántás nélkül tarthatnak; de nem találnának. Biztatja őket, hogy jöjjenek fel Vásonyba és ír mellettek a Senioroknak, a kik kénytelenek lesznek nekik Praedikátort adni; ha nem, maga is alá fogna menni. Azok kapván az ajánláson, azontúl feljöttek és noha a Senioroktúl is megfordultak, de csak Bárány Györgyhez ragaszkodtak. Ki noha a testnek és vérnek kísértetet érezné, és azzal akarná elvetni, hogy gondolja, hogy a Vásonyiak nem eresztik. De midőn a Vásonyiakkal a Vocatoriát közlené, azok azt vélvén, hogy csak jádszik, vagy más valamit keres alatta, méltónak sem ítélték, hogy feleljenek. Bárány György azt arra vélvén, hogy ő kelletlen, unt ember a Vásonyiak között, teljesen oda igéri magát a Gyönkieknek; kiknek szekereik mikor már jönnének, a Vásonyiak akkor ébrednek és a Grófok erejével akarták megtartani. De Bárány György éjjel elszökött a Gyönkiekkel, hogy meg ne akadályoztathatnék; feleségét és jószágát oda hagyván, kik is azután majd