Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.
3. Adalékok a dunántúli protestantizmus történetéhez. Payr Sándor
fél esztendővel bocsáttattak el, hogy a dolgot nem lehetett megmásítani. 7 ) Ugyan mindjárt első Esztendőben lett mind a Pécsi Káptolontól, mind a Vármegyétől tilalmazás és kemény fenyegetés, mindazáltal az Isten még akkor csudálatosan megtartóztatta, hogy, úgy szólván, a gyermek első ferdéjében ne ölettetnék meg; hanem az emiétett Esztendőben valóságosan minden plántált Ekklesiák elzárattak és a Praedikátorok elűzettek, csupán Oyönk és Varsád maradott meg. De hogy az új lakosság mind szekér hátára rakodott és azt vallotta, hogy készebb Török földére menni, mint Isteni szolgálat nélkül lenni, hogy a Vármegye ne pusztulna, nagy része az Ekklesiáknak helyreállíttattak. És maga a Szolga Biró írt Bárány Györgynek, hogy álljon helyre és a többi Ekklesiákat is vegye rendbe. A mely Ekklesiák keményebb kezek alatt voltak, azok közül nem kevés eltöröltetett. Maga mindazáltal a Dörgicseiek hivatalját elfogadván, nem állott előbb helyre, míg ottan a három esztendőt ki nem töltötte. 8 ) Hogy a mi gyülekezetünk az ő idejetői fogva és ő általa belől nagy változást és jobbulást látott, az tagadhatatlan. A Tanítóknak elhatalmazott feslettségek, mely ellen annyit írt, feddődett, ugyan csak nagy részből tisztességes magaviselésre ferdült. A nagy restség szorgalmatosságra; a tudatlanság helyébe már az esméret nevelkedik. Az Oskolákban a gyermekek már a Katechisatiokra szoktattnak. A Délesti Praedikátziók, a mindennapi Biblia magyarázatok, melyek hallatlanok voltak, már hellyel hellyes bevétetnek. Sőt már törvényül élőnkbe irattatnak. Az ulta kezdünk könyveket készíteni, szerezni, házi Isteni tiszteleteket tartani. Éz bizony mind drága gyümölcs, melyért Istennek méltó hálákat adni. (Másolat a magyar nemzeti múzeum 2077. Fol. Lat. számú kéziratának 670—677. lapjairól). Közli: Payr Sándor, theol. tanár.
