Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

5. Erdélyi ref. egyházközségi élet a XVII. században (Rákosi György)

1631-ben az egyházvizsgálat (Paulus Körösi senior, Georgius Szalacsi, Petrus Borsi, Petrus Borzási) törvény szerint itéli: „hogy a fa dolgából, az egész megye fahozásából a mester tertiarius legyen". Én Vajda Sz: Iváni Péter szegődtem ma Dnica Palmar. A. D. 1647 Praedicátor-tisztre Szereda Sz. Annára, ezszerint: Minden házas ember 2. gel. búzát, 2 két gel. zabot; egy-egy szekér fát a mesterrel együtt. Garaspénzt 5 d. minden ember, hat hat ekét mindenik szántáskor. 6 kaszászt, az szerint; mivel az megye jó akatjából égérte az szántást és a kaszást, őkegyelmek is ezt kévánnyák, hogy béradó ember-lélekért tartozok prédikátiot tenni. Az esketis felöllis, mint szintén az halainak való praedikátioról, szintén úgy kévánnyák őkegyelmek. P. V. Sz. (Petrus Vajda-Szentiványi.) Anno 1659 die 10 ápril. szegödém meg én Kezdj Vásárhelj Borbelj István prédikátor szereda szent-annaj megyével ezszerént: Minden házas ember ad búzát gel. 2. zabot is gel. 2. fát egy egy szekérrel. A ki fát nem adhat: d. 12; hat ekét az egész megyéből, ugarláson is, ősszel is az szerént. Minden házas embertől d. 10; hat kaszást az egész megyéből. Kereszteléstől egy tyúk egy kenyér. Eskütéstől az ki bért nem adott, kel adni f. 1. az ki béradó ember volt, egy szekér fát, akár pénzt d. 12. Az prédikátor válaszsza, melyiket akarja. Eredetiből közli Rákosi György. Egyháztörténeti Adattár. 4