Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
3-4. füzet
163 gák fizetésére és az istentisztelet fenntartására fizetniek, ezeti kivül szántani, vetni, takarni, szénát csinálni kellett. Megeset- kivált szűk termés idején az is, hogy csak a lakosokat ne szorítsák, a földesuraság pótolta az egyházi szolgák szükségeit ; a mi ugyan magában jó dolog volt, de azt cselekedte, hogy sok rest ember ennélfogva kivonta magát a fizetés alól, re- ménylvén, hogy kipótolja a földes uraság a mit ő elmulat. A kurátorok is sokszor immel-ámmal láttak kötelességeikhez; az úgynevezett papbérnek idejében való beszedését elmulatták és leginkább csak azon igyekeztek, hogy a papot, mestert kifizethessék ; — és ha ez a beszedett papbérböl ki nem tölt, az ekklésia kis termését is arra forditották, de sokszor ebből se tölt ki a rendes fizetés. Ezekből a lett, hogy a hallgatóknál sok restantia kimaradt, melynek beszedésével, hivataljok kitelvén, nem gondoltak, az egyházi szolgáknak is adósok maradtak. Ezek a felsőséghez folyamodtak, a dolog megvizsgáltatván, sok részben helyesnek találtatott a panasz; innen a főtiszteletű superintendentia is azt a rendelést tette egyszer, hogy Várkonyt ismét Tószeghez kell kapcsolni, de ez csakugyan nem történt meg, ámbár a fogyatkozásokat eltávoztatni nem lehetett. De melyik ekklésia is az, a melyben semmi fogyatkozás nem volna? nem csak igyekezet, hanem idő is kell ahhoz, hogy a fogyatkozásokatokat kevesiteni és a jó rendet be lehessen hozni; melyre nézve micsoda módok vevődtek elő, megtetszik a következendőkből. Az eklézsia fundátorának néhai boldog emlékű Péli Nagy Istvánnak 1798-ik esztendőben történt halála után, annak három leányaira és ezek után lett vejeire szállott Tisza- Várkony, kik közöl kettő, u. m. Guthy Gáspár és Frater Ádám már akkor is itt helyben lakott; a harmadik Böszörményi Pál, (ezen emlékirat szerzője) 1806-ban költözött ide. Ez már ennek előtte is tapasztalván a fogyatkozásokat és látván honnan erednek azok, általlátta egyszersmind azt is, hogy ha szorosabban nem fogják az elöljárók a dolgot, soha sem áll jó lábra az ekklézsia és minekutána ezaránt az elöljárókkal beszélgetett, azok pedig azzal mentették magokat hogy a hallgatók közül sokan engedetlenek, úgy vélekedtek, hogy nagyon hasznos lenne, ha a földes urak közül valamelyik vállalná magára az ekklésia dolgaira való fölvigyázást. Ezaránt tehát nemcsak az elöljárók, hanem a köznép által is megkérettetvén B. P. igy akarván a több földesurak is, felvállalta azt. Ez előtt, a földesuraság
