Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

427 a régi cseh telepeken Kálmáncsehiben és a két Dapcában*) - ma Dobsza — lakó hussziták közt a talaj már el volt készítve, aztán Zala- és Vasmegye voltak az uj tudománynak barátsá­gos otthonai. Ezen megyék gazdag dinasztái, Perényi Péter, Enyéngi Török Bálint, Battyányi Ferencz és Nádasdi Tamás valának az uj csemetének birtokaikon szorgos ápolói. Baranya és Somogy földén születtek a reformáczióinak első és legtievesb tanitói: Siklósi Mihály, Laskói és Kopácsi, egyik Debreczen, a Sárospataknak reformátora, Eszéki Ziger Imre, Sztárai Mi­hály, Beythe István, Horhi Melius Péter; itt működtek dévai Biró Mátyás, szegedi Kis István, kálmáncsehi Sánta Márton stb. Az, ezen időbeli reformácziót azonban nem kell a szó mai értelmében venni. Ne n voltak ekkor még uj protestáns gyüle kezetek szervezve, a papság is, úgy a hogy rom. kath. püspö­kök felügyelete alatt állott, az isteni tiszteletek csak lassan és később módosultak. Legfőbb reformáczió volt a mise eltörlése, az Úrvacsorának két szín alatt kiszolgáltatása, isteni tisztele­teknek nemzeti nyelven tartása, papok nősülése. no meg az egyházi javaknak kapzsi világi urak által elfoglalgatása. Hisz még Wittenbergben, a reformáczió fészkében is csak i52i vé­gén, Karlstadtnak merészebb fellépése folytán esett meg a Rómától való teljes elszakadás. Nem jogosan következtetjük-e már, hogy az ifjú Török Bálint Budán Pemflingerék házánál megizelitvén Luther tu­dományát, terjedelmes somogyi birtokain és igy Csurgón is korán lobogtatá a világosság fáklyáját. És Zrínyi Miklós, ki előzőleg Nedelicen nyomdát is állított, hogy muraközi horvát- jai közt sikeresen terjessze Truberus uj testamentomát s Buch- lich Mihály belicai pap és horvát reformátor kátéját, a Törökék által kezdett jó munkát félbehagyta volna-e ? Hisz tudva van, hogy az ő udvari papja Lonchaeus — dárdás — Szikszai Pál volt egyik reformátora a Mura és Dráva vidékének; hisz Ho- rányi a kath. pap és iró mondja: „praepotentes Zrínyii non minus fautores, quam sectatores fuerint Calvini.“ Nem, még Sziget veszedelme után, az úgy nevezett, tö­rök hódolság alatt sem aludott ki az uj világosság fáklyája! — Történelmi tény, hogy a török ulemák nagy lenézéssel, de *) Dob cseh nyelven tölgy, cserfa, innen Dubca dubiea tölgyes, cser­jés, melyből szórontással Dapca lett. Egy régi pecsétnyomón ily körirat ol­vasható : „NAD ET KIS DAPTZA.“ A környékbeli lakosság e helyeket ma is Dapszának mondja

Next

/
Oldalképek
Tartalom