Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
9-10. füzet
428 külsőleg türelemmel viseltettek a más vallásuak, különösen pedig a protestánsok iránt, a miért a félhold uralta vidékeken gyökerezett meg leginkább a protestántizmus. Sőt Zrínyi a költő, katholikus létére, szintén lelkes pártfogója volt Csurgón és vidékén protestáns jobbágyainak. — Megtetszik ez az i65g. évi országgyűlésen, az ingerült vallási viták hevében, e jelenvoltak általános ámulása közt tartott nagyszabású beszédéből. „Tudjátok meg uraim, mondá egyebek közt a derék gróf, igaz pápista ember vagyok, de micsoda dühös bolondság vinne engemet arra p. o. az én légrádi evang. vitézeimet helyeikről kiűzzem ? Bizony a kiket ismerek pápista katonákat, tiz törökre se mernék kimenni velek. De ha az evan- gélikusokkal vagyok, azoknak imádsága és sok éneklései között, valamikor harczra megyek, nyereség nélkül soha meg nem térek.“*) A török uralom megszűntével azonban s méginkább Rá- kóczy fringiájának kettétörése után, hajh, gyötrelmes napok következtek védetlen maradt hitfeleinkre! A győzelmes császári seregekkel együtt nyomultak előre az ellenreformáczió keresztes vitézei s a békekötési szerződések és királyi hitlevelek oltalmában bizakodott véreink, csakhamar tapasztalták ama szomorúan tanuságos politikai igazságot, hogy „a jogokat nem. avult pergamenek biztosítják hanem az erő.**) Kivált az uj kath földesurak, territioriális jogaikra támaszkodva s ama hamis fogással, hogy a protestánsok szabadvallás gyakorlatát biztositó országos törvények érvénye a török hódoltságra nem terjedt ki: a felszabaditott vidékeken erőszakkal elfoglalták a prot. templomokat, iskolákat, egyházi javakat. És a kath. missiót,térítési fanatizmusában s embertelen üldözéseiben, egész odaadással támogatta az 1723-ban felállított magyar királyi helytartó tanács, ez a magyarinquisitionális tribunál. Ez ádáz vallási hajszák sorvasztó nyomása alatt némultak el legvirágzóbb Somogyi egyházaink: Kis-Komárom, Marczali, Vid, Kaposvár, Nagybajom, Csököl, Alsók, Görgeteg, Kálmán- csa, Csokonya, stb. némelyek örökre, mások csak 5o—60 évi árvaság után, számban erőben megfogyatkozva, ünnepelheték feltámadásuk örömét II. József kegyelméből. így lön, hogy mig a kath. Karoknak és Rendeknek az 1681. évi soproni országgyűlésről I. Leopoldhoz intézett sérelmi felirata szerint *) Lásd bővebben Parizpápai J. „Romlott kötal felépítéséiben. **) „Macht, geht, vor Recht“ mondja találóan Bismárck.
