Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1-2. füzet
46 mad részét, hivataltól üresen akarja hagyni, csupán azért, hogy nem akarja elismerni, hogy ő is hibázhadk. Pedig könnyen meggondolhatnák azok, kik ilyen gondolatot fejébe vertek, hogy mi öntudatos véleményünkből soha nem távozunk el. Bár legyenek ők oly vakok, hogy nem ismerhetik el, miszerint mi immár nem élünk oly nyomorúságos tudatlan sötét időben, melyben nem engedjük magunkat vissza riasztani, a legigazságtalanabb „hamis felfogású végzéseik által a pápáknak“ kik minden hatalmat, kormányzást bitorolva maguknak követeltek és követelnek; de tudják meg. hogy korunkban letűnt már annak ideje, hogy hatalmukat idétlen pörlekedéssel növeljék de sőt inkább okot adtak arra, miszerint vakmerő bitorlásukat vizsgálva, egy színvonalra szállítsuk le a túlkapásokat, hogy a pápa tisztelete mellett, a nemzetek jogai se kissebbitessenek. Azonban még itt sem állapodott meg; mert a pápa, azon működik felette, hogy pápaságát felfuvalkodolt nagyratörő ujjitásokkal jelelje ki, elhatározva magában, hogy a koronás fők követeinek szabadságát megszorítva, elvegye. Tegyük fel, hogy ezen szabadalmakat, csupán kegyből, önként ajándékozták volna is a pápák, de valójában minden helyes ok nélkül azokat elvenni nem'lehet. 3-ik Gyula 4-ik Pius 13-ik Gergely és 6-ik Sixtus, ámbár panaszt emeltek a felett, némely fejedelmek követei, szállást adtak vakmerő visszaéléssel vádolt minisztereknek: mindazonáltal, inkább alkalmatos eszközt kell vala foganatba venni; az ügy érdemét szeliditeni mint erre rom- bolólag hatni és ha ezt mégis megkísértették : annak nein fog lenni más egyéb eredménye, mint ellenkező széltől ide s tova hányattatni. Ismeretes a Bullákból, hogy a i jedelmek miniszterei, törvényes gyakorlatból birtokosai szállásaiknak és ezeket minden időben, daczára a sok haszontalan törekvéseknek mind eddig meg is tartották a maguk számára. A franczia korona fensöbbsége azonban megszenteíi- tett czimen alapszik, mit a pápák a legnagyobb hálátlansággal mocskoltak be, a melyet tagadni nem leltet. Hát nem emlékezhetnek reá, hogy miután majd a konstán- tinápolyi császároktól, majd a ravennai Exareháktól, majd ismét a lombardiai királyoktól, hosszú időkön keresztül fogva tartva, nyomorúságban sinlődtek, Pipin és Nagy Károly, nem csak ezen nyomorból szabadította meg őket; hanem nagylelkűségből, mind azon kegyes jótéteményeket is kapták, melyeket mind e mai napig Szent Péter patrimóniának neveznek ?
