Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

47

Vagy nem tudják azt, hogy az egyház, leginkább pedig a romaiszék, a mi királyainknak segélyét, és védelmét élvezték, kiket, ezek elismerésül, az egyház első szülött fiainak tartottak ?! És ámbár Róma, az egyház központjának tartja magát, mi ugyan nem igazságos, és mi nem is ismerjük el : mindazonáltal akarjuk és követeljük, hogy azok, kiknek arra törvényes joguk van, ministereik személyében illő tiszteletben tartassanak és a korona méltósága, mint felszenteltetett személy jelvénye úgy tekintve fogadtassák!

A mi királyunk követei, minden időben sértetlenül élvezték szállásaik birtoklását, és miután most érzékenyen megsértetett, a menhely kérdésében, az által, a mi történt Crequy her- czeg, és családjával, illő, hogy neki elégtétel adassék. A pápa egy unokája, mint követ a királynál, azzal mentegette magát, hogy a Regiment de Ce Cores, melynek ő parancsnoka volt, törvénytelenséget cselekedett, minek folytán hivataláról lemondott; mivel az megbüntettetett, és Rómában ezen elégtétel emlékére, a király iránti figyelemből nagyszerű oszlop emeltetett. De hogy közelebb jöjjünk czélunkhoz, megmutatja nekünk a pistai egyezmény, melynek értelmében, a pápaszék, a király követei irányában illő tiszteletet tartozik kimutatva tanusitani.

Figyelembe véve ennél fogva azon szerződés tartalmát, mielőtt a perpatvar felütötte magát meg kelle vala a pápának jól meggondolni, hogy ily szélsőségbe ne essék., a szabadszállás elvenni akarásával szeretetlen Bullájában, melynek ránk nézve erőtlen fenyegetésével úgy sem ért el mást, minthogy a legigazságosabb érzelmeket elkeserítve, az általa úgy képzelt félelmet, hatályon kivülivé tette, legkevésbé sem nyugtalanítva tiszta lelkiismeretünket.

Nem akarunk mi hosszú értekezletet tartani, sem'kellemet- len szóvitával azt mutogatni nincs szándékunk, hogy királyunkat és ennek szolgáit, mint értesülve vagyunk, átok alá vetni nem lehet. Ez oly kétségkivüli indok, mit senki tagadásba nem vehet, melynek mutogatására, nincs is szükség. És mi igazán meg győződve mondhatjuk, hogy még Romában sem lehetne találni olyan embert, ki azon véleményt táplálná, hogy egy követ, ki főnökének utasitásait követi, melyek a Pápának nem tetszenek, egyházi kizáratással sujtathassék.

Tegyük fel, hogy villongás támad a király és Pápa között mint történt a franczia követtel, a szabadszállás birtoklása felett, ez csupán világi ügyes baj os dolog, s egy azok közzüb